192835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés komposzt növényi hulladékból történő előállítására
5 192835 fi A reaktort elhagyó levegőt szennyvíztisztító berendezés íszapelevenító medencéjébe finoman eloszlatott buborékok formájában táplálják be. Ez a berendezés kisüzemi méretekben nem alkalmazható komposzt készítésére. A gyakorlatban valódi kisüzemi kompoBztkészítéaről tulajdonképpen nem beszélhetünk; a nagyüzemi kompoBZtkészítéa területigénye igen nagy. A szakirodalomban ajánlott komposztkiegészítők vagy értékes takarmány-komponensként is kitünően felhasználható anyagok (pl. vér, csontliszt), vagy őazszetételük nem megfelelő, esetlegesek, és a komposztálandó anyagok beltartalmi értékeihez nem illeszkednek. A találmány feladata, hogy olyan koraposztkészitési módszert szolgáltasson, amelynél az érlelési ciklusidő a lehető legrövidebb, értékes komposztkiegéazítóket nem igényel; kisgazdaságok részére íb megfelelő; higiénikus körülmények között alkalmazható; és a kapott komposzt magas biológiai értékű. A találmány alapjául az alábbi felismerések szolgáltak: a növényi hulladék lebomlása természetes körülmények között íb végbemegy, az erdők talaján a nagytömegű lehullott levél, gally és elpusztult aljnövényzet az erdő talaját termékennyé tevő lombfölddé alakul át. Ez a folyamat azonban évekig tart, pedig az avar alsó rétegeiben aktív talajélet folyik. Sem a talaj felülete, Bem a növényi hulladékok felülete nem steril, azaz, a talaj mikroorganizmusokkal már „beoltott” táptalajnak tekinthető. Hogy a mikroorganizmusok szaprofita szervezetek - melyik csoportja jut előnyhöz a táptalaj lebontásáért folyó „versenyben", magától a táptalajtól és a környezeti feltételektől függ. Felismerésünk szerint ebbe a „versenybe" úgy lehet és célszerű beavatkozni - a „versenyt" úgy lehet irányítani -, hogy - oltóanyag közvetítésével - a komposztképzéshez optimális folyamatokat (cellulóz- és pektinbontás, fehérje-lebontás, humuszanyagok képzése stb.) felerősítő mikroorganizmusokat juttatjuk számbeli fölényhez, és „hemegón” szerepüket az életműködésüket elősegítő ásványi tápanyagok adagolásával, valamint a pH megfeleó beállításával is biztosítjuk. E beavatkozás eredményeként olyan biomasszához jutunk, amely - mint élő anyag - önmagában is értékes. Ennek a biomasszának az élőanyag-természetéból következik, hogy vannak biológiailag aktív és kevésbé aktív periódusai, és a változó anyaggal az összetevő mikrobák más-más csoportja válik aktívvá, illetve passzívvá a környezeti feltételek változásával. Az anyagtömeg levegővel érintkező felületeinek közelében természetesen a levegős körülményeket igényló aerob szervezetek kerülnek előtérbe, míg a kevésbé levegős, eltömódött, vagy túl nedves zónákban az anaerob mikrobák működése játszik döntő szerepet. A lebontás energiu-felszabaditással jár; az energia tetemes része hó formájában szabadul fel. A hőmérséklet emelkedésével, illetve különféle hőmérsékletű zónák kialakulásával az e zónákban működő mikroorganizmusok faj-összetétele is változik, átalakul. Felismerésünk szerint az említett ásványi adalékanyagok bevitelével a komposztálási idó nagymértékben csökkenthető, azonban különböző típusú komposzt-alapanyagok (zöldségfélék hulladékai; fűfélék; vegyes kerti hulladék) jó minőségű komposzttá alakításéhoz más-más összetételű ásványi kiegészítőket célszerű alkalmazni. Az adagolt ásványi anyagok feltételezésünk szerint a raikroszervezetek táplálékának kiegészítéséül szolgálnak. Ugyancsak feltételezhető, hogy a pektin és cellulóz elbontásénak a meggyoreítáBát a mikroszervezetek elszaporodása okozza. A gyors ütemben szaporodó mikrobatömeg testének a felépítéséhez a komposzt-alapanyagok ásvány ianyag-tartalma önmagában nem elégséges, és ösBzététele sem megfelelő. Kiegészítő ásványi anyag-adagolás nélkül a felgyorsuló mikroba-szaporodás hamarosan megtorpanna. Az adagolt nitrogén pl. baktériumfehérjévó alakul át, szerves kötésbe kerül, és a baktérium elpusztulásakor ez a nitrogén ismét belekerül a szén és nitrogén biológiai körforgalmába. Az egységnyi komposzt alapanyagra kijuttatandó ásványi anyagok célszerű meghatározásánál az alábbi tényezőket szükséges figyelembe venni:- a komposztálás melyik évszakban történik; az alapanyag jellegét, összetételét, konzisztenciáját; az alapanyag természetes víztartalmát. A komposztáláshoz a legelőnyösebb a késő tavaszi - kora nyári időszak; a viszonylag nagy kiegészítő ásványi anyag-adagok hatása ekkor látszik a legdinamikusabbnak, feltételezhetően a hőmérséklet és a relatív nedvesség meghatározó szerepe miatt. Az alapanyag apróra vágása (szecskázása) - vagyis felületének megnövelése - nagymértékben felgyorsítja a komposztálási folyamatot, mivel kedvezőbb feltételeket nyújt a mikrobák tevékenységéhez, és ezáltal az ásványi adalékok hatásénak a kifejtéséhez. Az aerob körülményeket igénylő mikrobák részére - amelyek működésében az oxigén meghatározó szerepet játszik - a kellően felaprltott alapanyag nagyobb felületet, levegŐB környezetet biztosít. A túlságosan összetömöritett, vagy pépes minőségűre őrölt alapanyagok levegőtlen közeget eredményeznek, (gy az aerob szervezetek helyett az anaerob mikrobák kerülnek előtérbe. A különbség jól érzékelhető, hiszen a levegőtlen körülmények között működő anaerob szervezetek rothasztó tevékenysége kellemetlen bűzzel jár, míg a minőségi komposztálás inkább a korhadáéhoz 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
