192827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-penek-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

17 192827 18 kívánt esetben olyan (Xc) általános képletű ve­­gyületté, amelyben R2 védett hidroxicsoport ala­kítjuk át. Alkalmas oxidáló szerek például a hidrogén­­peroxid, szerves persavak, különösen alifás és aromás perkarbonsavak, például a perecetsav, perbenzoesav, klór-perbenzoesav, így a 3-klór­­perbenzoesav, vagy a mono-perftálsav, az oxi­dáló szervetlen savak és ezek sói, például a salét­romsav, krómsav, káliumpermanganát, vagy az alkálifém-hipoklorit, például a nátrium-hipo­­klorit. Az átalakítást anódos oxidációval is vé­gezhetjük. Az oxidációt előnyösen alkalmas közömbös oldószerben, például halogénezett szénhidro­génben, metilén-kloridban, kloroformban vagy széntetrakloridban, valamely alkoholban, pél­dául metanolban vagy etanolban, ketonban, pél­dául acetonban, éterben, például dietil-éterben, dioxánban vagy tetrahidrofuránban, valamely amidban, például dimetil-formamidban, szul­­fonban, például dimetil-szulfonban, vagy vala­mely folyékony szerves karbonsavban, például ecetsavban, vagy vízben vagy ilyen oldószerek elegyében, különösen valamely víztartalmú elegyben, például vizes ecetsavban, szobahőmér­sékleten hűtés vagy gyenge melegítés közben, körülbelül — 20 °C és + 90 °C közötti hőmérsék­leten, előnyösen szobahőmérsékleten vitelezzük ki. Az oxidációt lépcsőzetesen is végezhetjük oly módon, hogy először alacsony hőmérsékleten, azaz körülbelül —20 °C és körülbelül 0 °C kö­zött a vegyületet szulfoxiddá oxidáljuk, amelyet adott esetben elkülönítünk, ezután egy második lépcsőben, előnyösen magasabb hőmérsékleten, körülbelül szobahőmérsékleten, a szulfoxidot (Xc) általános képletű szulfonná oxidáljuk. Feldolgozáshoz az adott esetben még jelenlé­vő felesleges oxidáló szert redukcióval, különö­sen redukáló szerrel, így tioszulfáttal, például nátrium-tioszulfáttal való kezeléssel elbontjuk. A reakcióba mind optikailag inaktív (Xb) ál­talános képletű vegyületeket, mind a megfelelő optikailag aktív vegyületeket, különösen az aze­­tidinon-gyűrűben 3S, 4R-konfigurációjú vegyü­leteket, bevihetünk. 2.3 lépés A (Via) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (Xc) általános képletű biciklusos amidot szolvolizáló reagens­sel szolvolizálunk és kívánt esetben egy kapható (Via) általános képletű vegyületben egy R2 sza­bad hidroxilcsoportot védett R2 hidroxilcso­­porttá alakítunk. Alkalmas szolvolizáló reagensek például a szerves savak, így a rövidszénláncú alkánkar­­bonsavak, például a hangyasav vagy az ecetsav, vagy a szulfonsavak, például a 4-toluol-szuIfon­­sav vagy a metánszulfonsav, továbbá az ásványi savak, így a kénsav vagy sósav, valamint a rö­vidszénláncú alkanolok, például a metanol vagy etanol, vagy a rövidszénláncú alkándiolok, pél­dául az etilénglikol. Az említett szolvolizáló reagenseket hígítatla­­nul vagy vizzel hígítva adjuk a reakcióelegyhez. A szolvolízist tiszta vízzel is elvégezhetjük. A sa­vas reagensekkel való szolvolízist ezeknek a rea­genseknek a vizes oldatában körülbelül - 20 °C és körülbelül 150 °C közötti hőmérsékleten, elő­nyösen szobahőmérséklettől egészen 110 °C-ig terjedő hőmérséklettartományban végezzük. A reakcióhoz mind optikailag inaktív (Xc) általános képletű vegyületeket, például racemá­­tokat vagy diasztereomer-elegyeket, mind meg­felelő optikailag aktív vegyületeket, különösen az azetidinon-gyűrűben 3S,4R-konfigurációjú vegyületeket alkalmazhatunk. A (Xb), (Xc) és (Via) általános képletű vegyüle­­tek kapott izomerelegyeit, így racemátjait vagy dmsztereomer-elegyeit, önmagában ismert módon, például, ahogy az előzőekben leírtuk, az egyes izo­merekre, így antipódokra, választhatjuk szét. Találmány szerint alkalmazható optikailag aktív (VI) általános képletű transz-vegyületeket a 3.) reakcióvázlaton bemutatott módon állítha­tunk elő. A (XI) — (XIV) és (VIbj általános képletű vegyületekben R2 jelentése hidroxilcsoport vagy különösen valamely védett hidroxilcsoport. 3.1 lépés A (XII) általános képletű vegyületek ismertek vagy önmagában ismert módopn előállíthatok. Ezeket a vegyületeket egy új eljárással is előállít­hatjuk úgy, hogy valamely (XI) általános képle­tű vegyületet epimerizálunk és kívánt esetben valamely eljárás szerint kapható (XII) általános képletű vegyületben egy R2 védett hidroxilcso­portot egy más védett R2 hidroxilcsoporttá ala­kítunk. Az epimerizálást például bázikus szer, így va­lamely amin, például tri(rövidszénláncú alkil)­­amin, így trietil-amin vagy etil-diizopropil-amin, egy tercier amin, például N,N-dimetil-anilin, va­lamely aromás amin, például piridin, vagy egy biciklusos amin, így l,5-diaza-biciklo[5,4,0]un­­dec-5-én vagy l,5-diaza-biciklo[4,3,0]non-5-én, vagy egy alkálifém-(rövidszénláncú)alkanolát, például nátrium-metanolát, nátrium-etanolát vagy kálium-terc-butanolát jelenlétében közöm­bös oldószerben, például éterben, így dietiléter­­ben, dimetoxi-etánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban, acetonitrilben vagy dimetil­­formamidban, adott esetben kissé emelt vagy csökkentett hőmérsékleten, például 0—50 °C- on, előnyösen szobahőmérsékleten végezzük. Valamely találmány szerint kapható (XII) ál­talános képletű vegyületben egy R2 védett hidro­­xilesoportot egy másik védett R2 hidroxilcso­porttá alakíthatunk, például egy hidrogenoliti­­kusan hasítható védett hidroxilcsoporttá. Hidroxilcsoportot védő csoportok különösen az előzőekben megnevezett, hidrogenolitiku­­san lehasítható védőcsoportok lehetnek, pél­dául a fent megadott l-fenil-(rövidszénláncú)­­alkil- vagy a fenil-(rövidszénláncú alkoxi)­­karbonil-csoport, szolvolitikusan lehasítható 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom