192827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-penek-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

21 192827 22 dául hidrogént valamely előnyösen alkalmas vi­vőanyagra, így kalciumkarbonátra vagy szénre felvitt, hidrogénező nehézfémkatalizátor, így nikkelkatalizátor, továbbá palládiumkatalizátor jelenlétében, vagy kémiai redukáló szert, így re­dukáló nehézfémeket, ide számítva a nehézfém­ötvözeteket vagy -amalgámokat is, például cink­et, hidrogént szolgáltató anyag, így valamely sav, például ecetsav, vagy alkohol, például rö­­vidszénláncú alkanol jelenlétében, továbbá re­dukáló szervetlen sókat, így alkálifém-jodido­­kat, például nátrium-jodidot, vagy alkálifém­­hidrogénszulfitokat, például nátrium-hidrogén­­szulfitot, hidrogént szolgáltató anyag, így vala­mely sav, például ecetsav, vagy víz jelenlétében, vagy redukáló szerves vegyületeket, így hangya­savat, alkalmazunk. Redukáló szerekként olyan vegyületek is felhasználásra kerülhetnek, ame­lyek könnyen átalakíthatok a megfelelő epoxid­­vegyületekké vagy oxidokká, amelyek során az epoxidképzést egy C,C-kettőskötés és az oxidkö­­tést valamely jelenlévő oxidképző heteroatom, így kén-, foszfor- vagy nitrogénatom, jelenléte teszi lehetővé. Ilyen vegyületek például a megfe­lelően helyettesített eténvegyületek (amelyek a reakcióban etilénoxidvegyületekké alakíthatók), így a tetracián-etilén, vagy különösen a megfele­lő szulfidvegyületek (amelyek a reakcióban szul­­foxidvegyületekké alakíthatók), így a di(rövid­­szénláncú alkil)-szulfidok, elsősorban a dimetil­­szulfid, a megfelelő szerves foszforvegyületek, így adott esetben fenil és/vagy rövidszénláncú alkil-, például metil-, etil-, n-propíl- vagy n­­butilcsoporttal helyettesített foszfin (amely a re­akcióban foszfinoxiddá alakul), így tri(rövid­­szénláncú alkil)-foszfin, például tri(n-butil)-fosz­­íin vagy trifenil-foszfin, továbbá tri(rövidszén­­láncú alkil)-foszfitok (amelyek a reakcióban foszforsav-tri(rövidszénláncú alkil)-észterekké alakulnak), szokásosan megfelelő alkoholad­­dukt-vegyületek, így trimetil-foszfit, formájában vagy foszforossav-triamidok, amelyek adott esetben rövidszénláncú alkilcsoportokat tartal­maznak szubsztituensekként, így hexa(rövid­­szénláncú alkil)-foszforossav-triamidok, például a hexametil-foszforossav-triamid, ez utóbbi elő­nyösen metanoladduktum alakjában, továbbá megfelelő nitrogénbázisok (amelyek a reakció­ban a megfelelő N-oxidokká alakulnak), így aromás jellegű heterociklusos nitrogénbázisok, például piridin típusú bázisok, különösen a piri­­din maga. A szokásosan nem izolált ozonid hasí­tását rendszerint olyan körülmények között vé­gezzük, mint amilyeneket az előállításánál alkal­maztunk, azaz alkalmas oldószer vagy oldószer­­elegy jelenlétében, valamint hűtés Ÿagy gyenge melegítés közben, és előnyösen körülbelül — 10 °C és körülbelül + 25 °C között dolgozunk és a reakciót szokásosan szobahőmérsékleten fejez­zük be. 3.4 lépés Valamely (VIb) általános képletű azetidi­­nont úgy állíthatunk elő, hogy egy (XIV) ál­12 talános képletü oxalil-azetidinont szolvolizá­­lunk. A szolvolízist hirdolízisként, alkoholízisként vagy hidrozinolízisként végezhetjük. A hidrolí­zist vízzel, adott esetben vízzel elegyíthető oldó­szerben hajtjuk végre. Az alkoholízist rövidszén­láncú alkanollal, például metanollal vagy eta­­nollal végezzük rendszerint víz és szerves oldó­szer, így (rövidszénláncú alkán)-karbonsav­­(rövidszénláncú alkil)-észter, például ecetsav­­etilészter, jelenlétében, előnyösen szobahőmér­sékleten, szükség esetén hűtés vagy melegítés közben például körülbelül 0—80 °C hőmérsék­lettartományban végezzük. A hidrozinolízist ha­gyományos módon valamely helyettesített hid­­razinnal, például fenil- vagy nitro-fenil-hidrazin­­nal, így 2-nitro-fenil-hidrazinnal, 4-nitro-fenil­­hidrazinnal vagy 2,4-dinitro-fenil-hidrazinnal végezzük, amelyet körülbelül mólegyenértéknyi mennyiségben alkalmazunk. A műveletet vala­milyen szerves oldószerben, így éterben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, dietiléterben, aromás szénhidrogénben, így benzolban vagy toluolban, halogénezett szénhidrogénben, így metilén-kloridban, klór-benzolban vagy diklór­­benzolban, észterben, így etil-acetátban és ha­sonlókban, körülbelül 65 °C és szobahőmérsék­let között hajtjuk végre. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módjá­nál valamely (XIII) általános képletű vegyület­­ből indulunk ki, amelyet ozonizálunk, ahogy fent megadtuk és utána a (XIV) általános képle­tű oxalil-azetidinonná hasítunk reduktív úton és a keletkezett terméket a reakcióelegyböl való izolálás nélkül (VIb) általános képletű azetidi­­nonná tovább feldolgozzuk. Az ozonolízisnél adott esetben kis mennyiségű sav keletkezik, amely egy szolvolitikusan köny­­nyen hasítható R2 csoportnak, például egy tri­­szubsztituált szililcsoportnak a lehasítására ha­tást gyakorolhat. Ily módon (VIb’) általános képletű vegyület keletkezik, amelyet például kromatográfiásan el­választunk a védett (VIb) általános képletű aze­­tidinontól és az R’2 hidroxilcsoportot védő cso­portot bevivő R’2—X3 általános vegyülettel való reakcióban (VIb) általános képletü azetidinonná alakítjuk. A (II), (IF), (III), (IV), (VII) - (IX) és (XII) — (XIV) általános képletű vegyületekben egy védett R’j karboxilcsoportot önmagában ismert módszerekkel más védett R’3 karboxilcsoporttá alakíthatunk és emellett figyelembe vesszük ezekben a vegyületekben lévő további funkciós csoportokat, amelyek esetén ugyanolyan mód­szereket használhatunk, mint amilyeneket az (I) általános képletű vegyületekben lévő szubsztitu­­ensek átalakításához már megadtunk. A találmáy kiterjed az új kiindulási anyagok, valamint az eljárás során keletkező közbenső termékek, így a (II)—(IX), (XIII) és (XIV) álta­lános képletű vegyületek előállítására is. Előnyösen olyan kiindulási anyagokat al­kalmazunk és a reakciókörülményeket úgy választjuk meg, hogy az előzőekben különö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom