192825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gamma-butirolakton-származékok és hatóanyagként ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 152825 6 ropil-amino-etáni és 0,27 g benziî-trimetil­­ammónium-klondot összekeverünk, majd a hő­mérsékletet 35 °C fölött tártva 35 ml 50%-os nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá. A keve­réket 35 °C hőmérsékleten 5 órán át melegítjük. Lehűtés után vízzel hígítjuk és éterrel extrahál­juk. A szerves fázist elkülönítjük és nátrium­szulfáton szárítjuk, majd az oldószert bepárlás­­sal eltávolítjuk, a maradék desztüialásával sárga olajhoz jutunk 19,36 g); forráspontja 132—134 SC (8 Pa) b) 2-[2-(2-diizopropil-amino)-etil]-2-(2-piridil)-4- (2-tetrahídro-p!raml-oxi)-butiromtril 9,3 g a) lépés szerint előállítóit nítril, 7,5 g 1- klór-2-(2-tetrahidro-piranil-oxi »-elán és 1,75 g nátrium-hidrid keverékét 200 ml toluolban visz­­szafolyató hűtő alkalmazásával 18 órán át for­raljuk. Lehűtés után vizet adunk hozza, es a szerves fázist dekantáljuk. A terméket nátrium-szulfá­ton szárítjuk és az oldószert bepárlássa! eltávo­lítjuk. Olajos terméket (14 g) nyerünk, amelyet ilyen formában használunk a következő művelethez. c) SR 41340 A b) pont szerint elkészített terméket 70 ml 85%-os foszforsavban oldjuk es a keveréket 90 •100 °C hőmérsékleten egy érán át melegítjük. A keveréket jégre öntjük és éterrel extraháljuk. A szerves fázist elkülönítjük és a vizes fázist alkálikussá tesszük kálium-karbonát oldattal. Ezt ismát extraháljuk éterrel és a szerves extrak­­tumokat összegyűjtjük. A terméket nátrium­szulfáton szárítjuk, majd az oldószert bepárlás­­sal eltávolítjuk, a maradékot csökkentett nyo­máson desztilláljuk. Olajat nyerünk (7,5 g); forráspontja: 149— 152 °C (13,3 Pa) Foszfát 5,5 g c) részben nyert terméket 50 ml etanolban oldunk és 2,18 g 85%­­os foszforsav-oldatot adunk hozza A reakcióe­­iegyet bepároljuk, a maradékot éterből átkristá­lyosítjuk, szárítjuk és éterre! mossuk, 5,95 g ter­méket nyerünk, o.p.: 107— 109 “C, 2. példa 3-[2-(diizopropit-amino)-etil]-3-(2-piridil)-spiro­lciklohexán-l,5-y-butirolaktún] (At (I) általános képletben R~izopropil­­csoport; n = 2; R! és R- eevütt = (CH2)5; 'V H) a) 2-( 1 -ciklohexenil-metil)-4-(diizopropil-amino)-2- (2-piridil)-butironitril Egy háromnyagkú lombikba 1,45 nátrium­­amidot és 20 ml dimetil-formamidot helyezünk nitrogén-atmoszférában. 12,25 g 4-(diizopropil­­amino)-2-(2-piridil)-butironitrí!t (lásd 1. példa a) lépés) 20 ml dimetil-forrnamidban oldva adunk hozzá cseppenként, majd az adagolás be­fejeztével a keveréket 1 órán át szobahőmérsék­leten kevertetjük. Ezután 9,6 g 1-bróm-metil­­ciklohexént (20 ml dimetil-forrnamidban oldva) adunk hozzá, és a keveréket további két órán át kevertetjük szobahőmérsékleten. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a maradékot vízben és éterben felvesszük. A szerves réteget elkülönítjük, és a vizes fázist éterrel újból ext­raháljuk. Az éteres extraktumokat összegyűjt­jük, nátrium-szulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk. 18 g nyers terméket kapunk, amelyet a követ­kező lépésben közvetlenül felhasználunk. b) SR 41412 Az a lépés szerint nyert terméket 150 ml 85%­­os foszforsav-oldatban oldjuk és a keveréket 130 °C hőmérsékleten 3 órán át hevítjük. A reakciókeveréket jégre öntjük, és étert adunk hozzá, majd a vizes fázist 40%-os nát­­rium-hidroxid oldat segítségével meglúgosít­­juk, közben a hőmérsékletet 20 °C alatt tart­juk. Az éteres réteget elkülönítjük, a vizes réteget ismét extraháljuk éterrel. Az éteres extraktumo­kat nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert bepárlással eltávolítjuk. A maradékot (8,7 g) aluminium-oxid oszlo­pon kromatografáljuk, pentán-etil-acetát elegy­­gyel (97:3 térfogat/térfogat). 3,1 g kristályos ter­méket nyerünk, o.p. 42—44 °C. 3. példa 3-[2-(diizopropil-amino)-etil]-5-metil-3-(2-piri­­dil)-y-butirolakton, foszfát (SR 41653) (Az (I) általános képletben R = izopropil-csoport ; n = 2 ; Rj = CÉL ; R2 = R3 = hidrogénatom) Diasztereoizomerek keveréke A műveleteket a 2. példa szerint hajtjuk végre ugyanabból a kiindulási termékből, a különbség azonban az, hogy az a) lépésben 1 -bróm-metil­­ciklohexén helyett ekvivalens mennyiségű allil­­bromídot használunk. A gyűrűzárás a 2. példa b) pontja szerint történik, 150 °C hőmérsékleten hevítve 6 órán át. Az így nyert nyers terméket csökkentett nyomáson átdesztilláljuk. Forráspont: 120—124 °C (20 Pa) A foszfátot az 1. példa c) lépése szerint készít­jük, o.p.: 157—159 °C 4. példa 5,5-dimetil-3-[2-(di-szek-butil-amino)-etil]-3- (2-piridil)-y-butirolakton (SR 41652) (Az (I) általános képletben R = szek-butil­­csoport ; n = 2 ; R! = R2 = CH3 ; R3 = H) A kiindulási terméket az 1. példa a) lépése szerint készítjük el, az l-klór-2-(diizopropil­­amino)-etánt ekvivalens mennyiségű l-klór-2- (di-szek-butil-amino)-etánnal helyettesítve, for­ráspont 120—125 °C, (13,3 Pa) Ebből a termékből a 2. példa a) lépése szerinti műveletet végzünk, az 1 -bróm-metil-ciklohexént ekvivalens mennyiségű 3-klór-2-metil-propénnel helyettesítve. Az így nyert nyers terméket a 2. példa b) lépése szerint ciklizáljuk. Aluminium-oxid oszlopon pentán-etil-acetát keverékkel '95:5 térfogat/térfogat) végzett kromatogra­­*álás, után a várt terméket nyerjük, o.p. 67— 68 °C. 5 10 15 :o 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom