192780. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-ciano-2-azetidin-származékok előállítására
192780, 12 1 I 3. Aktiv észterek Az aktív észterek magukban foglalják például a metil-, az etil-, a metoxi-metil-, a propalgil-, a 4-nitro-fenil-, a 2,4-dinitro-fenil-, a triklór-fenil-, a penta-klór-fenil és a mózilészterket, továbbá az előzőekben említett karbonsavaknak l-hidroxi-lH-2-piridonnal, N-hidroxi-szukcinimiddel, N-hidroxi-5- -norbornen-2,3-dikarböXimiddel vagy N-hidroxi-ftalimiddel képzett észtereit. A megfelelő funkciós származékot a sav jellegétől függően választjuk meg. Ha a savat szabad alakban használjuk, a reakciót előnyösen kondenzálószer jelenlétében folytatjuk le. A kondenzálószer például N,N-diciklohexil-karbodiimid, N-ciklohexil-N’-(morfolino-etill-karbodiimid, N-ciklohexil-N’-(4-dietil-amino-ciklohexiD-karbodiimid vagy N-etil-N’-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimid. Az említett acilezési reakciót általában oldószerben folytatjuk le. Megfelelő oldószerek a víz, az aceton, a dioxán, az acetonitril, a metilén-klorid, a kloroform, a diklór-etan, a tetrahidrofurán, az etil-acetát, a dimetil-formamid, a piridin és egyéb, a reakcióban inert szerves oldószerek. Alkalmazhatók továbbá hidrofil oldószerek vizes elegyben. Az acilezés reakcót lefolytathatjuk szervetlen bázis - így nátrium-hidroxid, nátrium-karbonát, kálium-karbonát vagy nátrium-hidrogén-karbonát - vagy szerves bázis - így trietil-amin, trimetil-amin, tributil-amin, N-metil-morfolin, N-metil-pireridin, trialkil-aminok, például N,N-dialkil-anilin, N,N-dialkil-benzilamin, piridin, pikolin, lutidin, szerves tercier aminok, például 1,5-diazabiciklo— f 4, 3, Oînon-5-én, l,4-diazabiciklor2, 2, 21oktán vagy l,8-diazabiciklof5, 4, 41updec.én-7 jelenlétében is. Ha az említett bázis vagy kondenzálószer folyékony halmazállapotú, akkor oldószerként íb szerepelhet. A reakcióhőmérséklet nem kritikus, a reakciót azonban általában hűtés közben vagy szobahőmérsékleten folytatjuk le. Ha az (I) általános képletű vegyület - a képletben R1 és W jelentése a már megadott - és/vagy a (IX) általános képletű acilezőszer - a képletben R2 és Y jelentése a már megadott - aszimmetrikus szénatomot vagy szénatomokat tartalmaz, az acilezésnél a reagenst sztereoizomer alakban vagy sztereoizomer-keverékek alakjában alkalmazhatjuk. Ha a reakcióban sztereoizomerek keveréke keletkezik, az izomereket ismert módszerekkel, például kromatográfiásan vagy étkristályosítással izolálhatjuk. Ha a kapott (I) általános képletű vegyületek - a képletben R2 jelentése aminocsoportól eltérő - védőcsoportot tartalmaznak, a védőcsoportot kívánt esetben a már leírt módon távolíthatjuk el. A fentiek szerint kapott (I) általános képletű vegyületet - a képletben W jelentése hidrogénatom - szulfonélhatjuk is. A szulfonálás alatt olyan reakciót értünk, amelyben az (I) általános képletű vegyületbe - a képletben W jelentése hidrogénatom, R1 jelentése a mór megadott - 1-helyzetbe szulfocsoportot viszünk be. A reakciót például úgy hajtjuk végre, hogy a W helyén hidrogénatomot tartalmazó (1) általános képletű vegyületet - a képletben R* jelentése a már megadott - kén-trioxiddal vagy ennek reakcióképes származékával reagáltatjuk. A W helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános kéx>letű vegyületet szabad alakban, sója, észtere vagy a (IX) általános képleté vegyületeknél - a képletben R2 és Y jelentése a már megadott - megadott szililszármazéka például valamilyen adduktum, így a kén-trioxid - bázis - komplexek (például kén-trioxid - piridin, kén-trioxid - trimetil-amin, kén-trioxid - pikolin, kén-trioxid -lutidin, kén-troxid - N,N-dimetil-formamid, a kén-trioxid - dioxán és a kén-trioxid - klórkén-trioxid - piridin, kén -trioxid - trimetil-amin, kén-trioxid - pikolin, kén-trioxid -lutidin, kén-troxid - N,N-dimetil-formamid, a kén-trioxid - dioxán és a kén-trioxix - klór-szulforsav, A szulfonálósi reakcióban 1 mól (I) általános képletű vegyuletre - a képletben R1 jelentése a már megadott éB W jelentése hidrogénatom - számítva mintegy 1-10 mól, előnyösen 1-5 mól kén-trioxidot vagy ennek reakcíóképes származékát alkalmazzuk. A reakcióhőmérséklet mintegy -78 °C és 80 °C közötti, előnyösen -20 °C és 60 °C közötti. A reakciót lefolytathatjuk valamilyen oldószerben, például éterekben - így dioxánban, tetrahidrofuránban vagy dietil-éterben -, észterekben - így etil-acetátban vagy etil-formiálban -, halogénezett szénhidrogénekben - így kloroformban vagy diklór-metánban -, szénhidrogénekben - így benzolban, toluolban n-hexénban -, amidokban - így N,N-dimetil-formainidban vagy dimetil-ac.etamidban. Az oldószereket alkalmazhatjuk önmagukban vagy elegyeik formájában. A reakció az (I) általános képletű vegyületek - a képletben R1 és W jelentése a már megadott - minőségétől, a szulfonálószertól, a reakcióhőmérséklettől és az oldószer minőségétől függően néhányszor 10 perctől több óráig terjedhet, bizonyos esetekben több nap is lehet. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet önmagában ismert módon tisztitjuk/izoláljuk, például oldószeres extrakcióval, átkristályosítással vagy oszlopkromatogréfiásan és így a W helyén -SCbH-csoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyületeket - a képletben R* jelentése a már megadott - kívánt tisztaságban kapjuk. Ha a molekulában védócsoport is van, a védőcsoportot a már említett ismert eljárások szerint távolítjuk el. A kapott, szabad alakban lévő (I) általános képletű vegyületet - a képletben R1 és W jelentése a már megadott - a (IX) álta5 10 15 20 25 30 35 4P 45 50 55 60 65 7
