192771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfolipid és szfingolipid-amidok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 192771 4 A jelen találmány új szerves amidve­­gyületekre, pontosabban az emlitett vegyille­tek előállítására szolgáló eljárásokra, továbbá az ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszer­­készítmények előállítására vonatkozik. A szó­ban forgó új szerves amidok lényegében véve egy karbonsavgyóköt és egy nitrogén­­tartalmú lipidböl származó gyököt tartalmaz­nak. Számos olyan vegyület ismert, amely in vitro aktív, ugyanakkor in vivo inaktívnak bizonyul, vagy csak csekély aktivitást mutat. Főleg sok karbonsavról köztudott, hogy fon­tos szerepük van a központi és a perifériás idegrendszer működésében és in vitro akti­vak, de in vivo egyáltalán nem aktivak, vagy aktivitásuk csekély. A gamma-amino-vajsav (GABA) például a központi idegrendszerre in vitro kifejtett aktivitásáról nevezetes és transzmitter-gátló szerként történő esetleges alkalmazását javasolták [Louis S. Goodman és Alfred Gilman: The Pharmacological Basis of Therapeutics, 4. kiadás, 429. old (1970)]. A kísérleti egereknek beadott GABA azonban in vivo hatástalannak bizonyult a konvulziós tesztben. A jelen találmány feltalálói felismerték, hogy bizonyos karbonsavakból - ilyen példá­ul a GABA - és nitrogéntartalmú lipidekből, így például egy foszfolipidből vagy szfingo­­zinból előállított I általános képletü amidve­­gyűletek in vivo aktivak, és aktivitásuk je­lentős mértékben nagyobb, mint ha a megfe­lelő karbonsavat vagy lipidszármazékot egy­magában alkalmazzák. így például a GABA szfingozinnal képezett amidja messzemenően aktívabb vegyület in vivo, mint a GABA egy­magában. Ehhez hasonló helyzet a lizergsav, a dihidrolizersav és az izolizergsav vonatko­zásában, ezek egymagukban alkalmazva lé­nyegében véve inaktívak, de egy szfingozin­­származékkal történő reagáltatása útján olyan I általános képletű vegyületeket ka­punk, melyek patkányokon a hipoprolaktiné­­miás hatások vonatkozásában in vivo szigni­fikánsan aktívnak bizonyultak. Véleményünk szerint az I általános kép­letü vegyületek szignifikánsan jobb farmako­lógiái tulajdonságait az eredményezi, hogy a szóban forgó vegyületek képesek a vér-agy­­gáton áthatolni és/vagy a perifériás szer­vekhez lényegesen könnyebben eljutnak, mint a karbonsavak egymagukban. A jelen találmány szerinti vegyületeknek ezen ké­pessége kedvező a biológiailag aktiv vegyü­let, mint például egy karbonsav és a sejt­membránokon lévő specifikus interakciós he­lyek közötti kölcsönhatás szempontjából. A jelen találmány szerinti vegyületek ennélfogva az in vitro biológiailag aktív karbonsavak biológiai aktivitásának in vivo potencirozására vagy növelésére ugyanúgy használhatók, mint az in vivo aktivitást egyáltalán nem mutató vagy csak jelentékte­len aktivitással rendelkező, azonban in vitro biológiailag aktív karbonsavak biológiai akti­vitásának in vivo történő stimulálására. A találmány szerinti eljárással tehát a csatolt rajz szerinti (I) általános képletnek megfelelő foszfolipid- - illetőleg szfingolipid­­-amidokat - ebben a képletben RiC0- a lizergsav, dihidrolizergsav, vala­mint hidrogénezett, rövidszénláncú alkilcsoporttal és/vagy halogénatom­mal helyettesített származékaik, piri­­din-kar bonsavak, gamma-amino-vaj­sav, valproinsav (2-propil-pentán­­sav), trimetoxi-benzoesav vagy teo­­fillin-ecetsav acilgyöke,-NHRa valamely foszfolipid, előnyösen fosz­­fatidil-etanol-amin vagy foszfatidil­­-szerin, vagy valamely szfingolipid, előnyösen szfingozin, dihídroszfingo­­zin, pszichozin, dihidropszichozin, foszforil-kolin-szfingozin, foszforil­­-kolin-dihidroszfingozin vagy fitosz­­fingozin amincsoporton .keresztül kapcsolódó maradéka -és sóképzésre alkalmas csoportokat tartalma­zó amidok, mint például 8. gamma-amino-buti­­ril-szfingozin-amid - esetében azok gyógyá­szati szempontból elfogadható sóit állítjuk elő, oly módon, hogy valamely (XII) általános képletü karbonsavat - ebbena képletben RiCO- a fenti jelentésű - vagy gamma-amino­­-vajsav esetében annak aminocsoporton vé­dett származékát, közvetlenül vagy valamely ruakcióképes származékká, előnyösen észter­ré, aziddá vagy anhidriddé történő átalakítás után, valamely (XIII) általános képletü amin­­nal - ebben a képletben -NHR3 jelentése a fentivel egyező - való reagáltatás útján a megfelelő amiddá alakítjuk, adott esetben a jelenlévő védőcsoportot eltávolítjuk és só­­képzésre alkalmas csoportot tartalmazó (I) általános képletű amidok esetén a kapott (1) általános képletü vegyületet kívánt esetben gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítjuk. A találmány szerinti (I) általános kép­letü amidok előállítása során amin-kompo­­nensként felhasználásra kerülő (XIII) általá­nos képletű aminok tehát a foszfolipidek ille­tőleg szfingolipidek körébe tartoznak. A foszfolipidek természetes eredetű vegyületek, kémiailag az L-oc-glicerinfoszforsav származé­kai, melyeket a szarvasmarha agyvelejének szöveteiből lehet kivonni. [Lees, M.B., Met. Enzymol., 3. kötet, 328-349. old. (1957); Bigon ér, szerzőtársai, G. Brit. J. Pharmacol., 67. évf. 611-619. old. (1979); Spanner: Form and Function of Phospholipids, szerk. Ansell és mások, Biochem. Biophys. Acta. Library, 3. kötet 43-65. old. (1973)]. Az alkalmazott fosz­­folipideket két nagyobb csoportba lehet so­rolni, ezek a II általános képletű foszfatidil­­-etanol-aminok és a III általános képletű foszfatidil-szerinek. A II, illetve a III álta­lános képletben R és R’ hidrogénatomot vagy valamilyen szerves karbonsav, elsósor-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom