192560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridin-származékok előállítására

1 192 560 2 és az olaj felszívódik, ezért az olajos emulzió beadása elő­nyös. Az előnyös olajos emulzió a kukoricacsíraolaj-aká­­cia-emulzió, amelyet úgy készítünk, hogy a hatóanyagot feloldjuk a kukoricacsíraolajban és az elegyet tíz százalé­kos akácia-oldattal emulgeátjuk. Más emulgeáló szerek vagy anyagok a természetes ere­detű fenti anyagokon kívül az akácia mellett a foszfolipi­­dek, így alecitin, zselatin és a koleszterol, továbbá a szinte­tikus emulgeátorok, így a gliceril-észterek, például a gli­­ceril-monosztearát, a szorbitán-zsírsavészterek, például a szorbitán-monopalmitát (Span 40), a polioxietilén-szorbi­­tán-zsírsavészterek, például a polioxietilén-szorbitán-mo­­nopalmitát (Tween 40) és a polioxietilén-glikol-észterek, például a polioxietilén-glikol-monosztearát. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanya­gok beadhatók folyékony vagy szilárd adagolási egységek formájában, így szuszpenziók, kapszulák és hasonlók alakjában is. Egy ilyen forma a keményzselatin kapszula, amely zsírban oldott hatóanyagot tartalmaz. Az elkészí­tésnél először feloldjuk a hatóanyagot a zsírban, amelyet először megolvasztunk, a keveréket megszilárdítjuk és így homogén, amorf oldatot kapunk. Az elegyet ezután porítjuk és keményzselatin kapszulákba töltjük. Kívánt esetben emulgeáló szert is adhatunk az elegyhez. Más, változatban folyékony adagolási egységformák­ban is beadhatjuk a találmány szerinti eljárással előállí­tott hatóanyagokat. Ilyenek a lágyzselatin kapszulák. Ezeket a kapszulákat a hatóanyag szuszpenziójának és valamely elfogadható lipid vivőanyagnak a gépi kapszu­­lázása útján állítjuk elő. A szuszpenziót egymagában, kapszulázás nélkül is beadhatjuk. Más folyékony adagolási egységforma a szuszpenzió. Ezt valamely szirup-vivőanyaggal készítjük, amelyhez szuszpendáló szert, így akáciát, tragantot, metil-cellulózt és hasonlókat adunk. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanya­gokat orálisan beadhatjuk úgy is, hogy azokat zsíros lisztbe ágyazzuk be, amelynek során a zsírt a lisztbe előbb bedolgozzuk, amely lipidtartalmú vivőanyagként szolgál. A hatóanyagot tartalmazó ilyen vivőanyagot a felhasználás előtt bevonjuk felületaktív anyaggal, így akáciával. A találmány kiterjed gyógyszerkészítmények előállítá­sára is, amelyek hatóanyagként valamely találmány sze­rinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyüle­­tet tartalmaznak gyógyszerészetileg elfogadható lipidtar­­lalmú vivőanyaggal együtt. Felületaktív anyagot vagy emulgeáló szert szintén adhatunk a készítményhez. A gyógyszerkészítményeket úgy is előállíthatjuk, hogy az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagot előbb valamely gyógyszerészetileg elfogadható felületaktív vivő­anyaggal kombináljuk. Ezt a gyógyszerkészítményt zsí­ros liszttel együtt vagy annak fogyasztása után adjuk be. A gyógyszerkészítményeket előnyösen egységadagok formájában állítjuk elő. Minden adag körülbelül 5—500 mg, főként pedig körülbelül 25-300 mg hatóanyagot tartalmaz. Az „egységadag forma” megjelölés fizikailag különálló egységekre vonatkozik, amelyek alkalmasak egységes adagok beadására emlősöknek. Mindegyik egy­ség előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartal­maz, amelyet úgy kalkulálunk, hogy a kívánt hatást biz­tosítsa a gyógyszerészeti vivőanyaggal együtt. A hatóanyagok tág adagolási tartományban hatásosak, így például a napi adag rendszerint körülbelül 0,5-300 mg/kg tartományban van. Felnőtt humánbeteg kezelésé­nél körülbelül 1-50 mg/kg tartományban van a napi adag egyetlen adagban vagy osztott adagokban. A min­denkor adagolható hatóanyagmennyiséget a kezelőorvos állapítja meg az összes körülmény, így a kezelendő beteg állapotának, az adagolandó hatóanyag, a beadás módja, a beteg kora, súlya,a beteg gyógyszerrel szembeni reak­ciója, a betegség tüneteinek a súlyossága figyelembevé­telével. Az említett adagolási tartomány a körülmények­től függően változhat. A következő előállításmódok és példák a kiindulási anyagok, a közbenső termékek és a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek előállításának a további bemutatására szolgálnak. Ezek a példák csak tájékoztató jellegűek és semmiféle módon nem korlátozzák a talál­mány körét. 1. példa 6-{ 4-Fluor-fenil)-2,3-bisz(4-metoxi-fenil)-piridin A. 4-(Metoxi-a)-[(4-metoxi-fenil)metilén]-fenil-N,N­­-dir.ietil-metáiiamin előállítása 307,56 g dezoxi-anizoin 3 liter dietil-éterrel készített oldatát körülbelül 0 °C-ra hűtjük külső jeges/alkoholos fürdő segítségével. Ezután nitrogéngáz légkörben 441 ml dimetil-amint adunk az oldathoz keverés közben. Ezt kö­vetően 79 ml titán-tetraklorid 500 ml toluollal készített oldatát adjuk 90 perc alatt a reakcióelegyhez olyan se­bességgel, hogy a hőmérséklet 5 °C alatt maradjon. A re­­akc'óclegyet ezután éjszakán át szobahőmérsékleten ke­verjük, majd szűrjük,és a csapadékot 2 liter dietil-éterrel mossuk. Az éteres szűrletet és a mosófolyadékot egyesít­jük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot éter/Skelly B elegyből kikristályosítjuk és így 272,2 g kívánt cím szerinti közbenső terméket kapunk. Op. körülbelül 67-69 °C. E. 1,2-bisz(4-Metoxi-fenil)-5 -(4-fluor-fenil)-l ,5 -pen­tán dión előállítása 3,40 g 4-metoxi-a:-[(4-metoxj-feni!)metilén]-feníl-N,N­­-dimctil-mctűnamin és 25,0 g /3-klór4-fluor-propiofenon 350 ml acetonitrillel készített oldatát éjszakán át vissza­­folyatás közben melegítjük. Az oldatot ezután vákuum­ban bepároljuk és 350 ml 4 n hidrogénklorid-oldattal együtt 2 óra hosszat keverjük a maradékot. A vizes réte­get hil-acetattal négyszer extraháljuk. Az egyesített etii­­acetítos rétegeket vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szár ijuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. Ezután 250 ml dietil-étert adunk a maradékhoz, ekkor azonnal sárga színű kristályok képződnek, amelyeket szűréssel elkülönítünk, így 38,6 g kívánt dión közbenső terméket kapunk. Op. körülbelül 71-74 °C. C. 6 -(4 -F1 uor -fenil)-2,3 -b isz(4-metoxi-fen il)-piridin előd Irtása 79,16 g l,2-bisz(4-metoxi-fenil)-5-(4-fluor-fenil)-l,5- -penrándion és 139 g hidroxilamin-hidroklorid 2 liter met; nollal készített oldatát éjszakán át melegítjük vissza­­folyatás közben. A reakcióoldatot ezután lehűtjük és vá­kuumban bepároljuk. A maradékot megosztjuk 500 ml etil-ccetát és 500 ml víz között. A rétegeket szétválaszt­juk, és a vizes réteget háromszor extraháljuk 350—350 ml etil-rcetáttal. Az egyesített etil-acetátos rétegeket vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot nagy nyomáson folyadékkro­matográfiásán tisztítjuk és dietil-éterből kikristályosít­juk. Ily módon 26,63 g kívánt terméket kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom