192555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izokinolin-származékok előállítására

1 192 555 2 A (Ha) általános képletű vegyületeket önmagában is­mert módon a megfelelő (Hb) általános képletű N-oxi­­dokká oxidálhatjuk. Oxidálószerként pl. hidrogén-per­­oxidot, alkil-hidro-peroxidokat, persavakat (pl. m-klór­­-perbenzoesavat) stb. alkalmazhatunk. Az N-oxidációt is­mertmódon hajthatjuk végre. így pl. mintegy 0—35 °C-on, inert szerves oldószeres közegben (pl. metilén-kloridban stb.) dolgozhatunk. A kapott (Ilb) általános képletű ve­­gyületet ismert módon (pl. bepárlással vagy extrakcióval) izolálhatjuk. A (IV) általános képletű o:-(amino-metil)-3,4-di-(kis szénatomszámú alkoxi)-ecetsav-alkilészterek ismert eljá­rásokkal állíthatók elől A (IV) általános képletű vegyüle­­tek példáiként az alábbiakat említjük meg: a -(amino-metil)-3,4-dimetoxi-benzol-ecetsav-etilészter, ex -(amino-me til)-3,4-dietoxi-benzol-ecetsav-etilészter, oí -(amino-metil)-3,4-dimetoxi-benzol-ecetsav-metilészter, ex -(amino-metil)-3,4-dibutoxi-benzol-ecetsav-propilészter ex -(amino-metil)-3,4-dipropoxi-benzol-ecetsav-etUészter. A kiindulási anyagként felhasznált 3,4-dialkoxi-feníl­­-ecetsav-lialogenidek ismert vegyületek vagy ismert eljá­rásokkal állíthatók elő. A megfelelő 3,4-dialkoxi-fenil­­-ecetsavat in situ tionil-halogeniddel (pl. tionil-kloriddal) reagáltatjuk. Az alábbi 3,4-dialkoxi-fenil-ecetsav-haloge­­nideket említjük meg: 3.4- dimetoxi-fenil-ecetsav-klorid, 3.4- dietoxi-fenil-ecetsav-bromid, 3.4- dipropoxi-fenil-ecetsa v-klorid, 3.4- dipentiloxi-fenil-ecetsav-klorid stb. Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóik az agyi érrendszer rendellenes­ségeinek (pi. szélütés, agyi arterioszklerózis vagy átme­neti iszkéinás rohamok) és hipertenzió kezelésére és sza­bályozására alkalmazhatók. Az (I) általános képletű vegyületek egyik képviselője - a 6,7-dimetoxi-l-[(3,4-dimetoxi-fenil)-metil]4-{ [4-{2- -metoxi-fenil)-l-piperazinil]-metil j -izokinolin (a továb­biakban A-vegyület) eritrocita-deformáció javító hatást és szelektív ttj-adrenoreceptor blokkoló hatást fejt ki. Ezenkívül az A-vegyület az eritrocitarnembrán-repedést, lipid peroxidációt és vérlemezke-aggregációt gátolja. Az A-vegyület vaszkuiáris hatását a vaszkuláris kon­trakcióban az iutracelluláris pivotális folyamatban oly módon fejti ki, hogy a Ca ' '-calmodulin és miozin köny­­nyűláncú kináz komplex képződését gátolja. Ennek meg­felelően az A-vegyület az agyi értágító kalcium influx blokkolóktól (pl. nifedipin-analógok, nimodipin és nicar­­dipin) teljesen eltérő módon hat. Az A-vegyület a leg­több értágító szerrel ellentétben orális adagolás esetén tartós hatást fejt ki és tachikardiát, valamint ortosztati­­kus hipotenziót nem idéz elő. Az A-vegyület intravénás beadása esetén fellépő csök­kent vertebrális vaszkuláris ellenállást és femorális vasz­kuláris ellenállást az alábbi teszttel igazoljuk. Az A-vegyületet érzéstelenített kutyáknak a véna fe­­moralisba négy dózisban adjuk be (0,1-3 mg/kg). A dó­zistól függően csökken a vertebrális és femorális artériák vaszkulásir ellenállása és a fellépő vertebrális és femorális értágulás a papaverittnel kapott érték 1,2-illetve 1,9-sze­rese. Az eredményeket az I. és II. táblázatban foglaljuk össze. Az A-vegyület a diasztóíés és szisztólés vérnyo­mást a dózistól (0,1-3 mg/kg i.v.) függően kis mérték­ben csökkenti, azonban hipotenzió következtében fellé­pő tachikardiát nem okoz. Az I. táblázatban az A-vegyü­­let és további (l) általános képletű vegyületek hatékony­­sági adatait ismertetjük. 4 összehasonlítjuk az A-vegyületnek különböző éredé­nyekre kifejtett hatásait. Az A-vegyület (0,1-1,0 mg/kg i.v.) a regionális agyi vér-áramlást (parietális kortex) és a vertebrális vér-áramlást lényegesen erősebben fokozza mint a femorális izom, mezentériás vaszkuláris és renális vér-áramlást. Az artériás adagolásnak megfelelően az i.v. beadott A-vegyület vertebrális értágító hatása nagyobb a belső karotid értágító hatásnál. A kanina vertebrális és belső karotid vér-áramlás egymással egyenértékű (30 ml/perc). Az A-vegyület koronáriatágító hatása a ver­tebrális értágító hatással összehasonlító. Az intraduodenálisan adagolt (I) általános képletű ve­gyületek által előidézett csökkentett vertebrális vaszku­láris ellenállást és femorális vaszkuláris ellenállást az aláb­bi teszttel igazoljuk. A teszt-vegyület 0,1 %-os nátrium-karboxi-metil-cellu­­lóz-oldattal képezett, pentobarbitáUal érzéstelenített ol­datát kutyák duodénumába implantált katéteren keresz­tül adjuk be. Az A-vegyület a dózistól (3,10 és 30 mg/kg i.d.) függően a vertebrális vaszkuláris ellenállást kiterjed­tebben csökkenti a femorális vaszkuláris ellenállásnál. A vertebrális értágítással párhuzamosan az A-vegyület a diasztólés/szisztólés vérnyomást és a szívműködést mér­sékelten csökkenti. A kapott eredményeket az I. táblá­zatban tüntetjük fel. Az A-vegyület vertebrális értágító hatása szelektívebb és tartósabb mint intravénás vagy intraartériás adagolás esetében. Az (1) általános képletű vegyületeket és gyógyászati­lag alkalmas savaddíciós sóikat a gyógyászatban orális vagy parenterális adagolásra alkalmas készítmények alak­jában alkalmazhatjuk. A gyógyászati készítmények szo­kásos adjuvánsokat (pl. szerves vagy szervetlen inert hor­dozóanyagokat, mint pl. vizet, zselatint, laktózt, kemé­nyítőt, magnézium-sztearátot, talkumot, növényi olajo­kat, gumikat, poli-alkilén-glikolokat stb.) tartalmazhat­nak. A gyógyászati készítmények szilárdak (pl. tabletták, drazsék, kúpok, kapszulák stb.) vagy folyadékok (pl. ol­datok, szuszpenziók vagy emulziók) lehetnek. A gyógyá­szati készítmények adjuvánsként továbbá tartósító-, sta­bilizáló-, nedvesítő- vagy emulgeálószereket, az ozmózis­nyomás változását előidéző sókat és puffereket tartal­mazhatnak. A gyógyászati készítmények továbbá gyó­gyászatilag értékes más anyagokat is tartalmazhatnak. A gyógyászati készítmények hatóanyagtartalma válto­zó lehet. Előnyösen állíthatunk elő kb. 30-300 mg (I) általános képletű bázist vagy ezzel ekvivalens mennyisé­gű gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóját tartalmazó tablettákat vagy kapszulákat. A parenterális adagolásra alkalmas oldatok előnyösen kb. 10-50 mg/ml (I) általá­nos képletű bázist vagy ezzel ekvivalens mennyiségű gyó­gyászatilag alkalmas savaddíciós sóját tartalmazhatnak. A gyógyászati készítmények adagolásának gyakorisága (melegvérű állatokon) a készítmény hatóanyag-tartalmá­tól és a beteg egyéni szükségleteitől függ. Általában napi kb. 10 mg/kg mennyiségig terjedő (I) általános képletű bázist vagy ezzel ekvivalens mennyiségű gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóját juttathatjuk naponta egy vagy több orális dózisban a beteg szervezetébe. Megjegyezzük azonban, hogy a fenti dózisok csupán tájékoztató jellegű értékek, minden korlátozó szándék nélkül. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban is­mertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra kor­látoznánk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom