192472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (E)-5-(2-bróm-vinil)-uracil származékok előállítására

1 192 472 2 A találmány szerinti eljárás (v) lépésében a kiindu­lási (E)-5-(2-bróm-vinil)-2,2’-anhidro-l-(j3-D-arabino­­furanozil)-uracilt rendszerint szobahőmérsékleten re­­agáltatjuk az X-Z általános képletű vegyülettel. A reakciót bázikus kondenzálószer, például piridin je­lenlétében végezhetjük, ami adott esetben a reakció­közeg szerepét is betöltheti. Az így kapott védett ve­­gyületeket a korábban ismertetett körülmények kö­zött acilezzük (IV) vagy (V) általános képletű vegyü­­letekkel, majd a védőcsoportot például savas kezelés­sel hasítjuk le. az (I) általános képletű vegyületeket ismert mó­don, a megfelelő savakkal reagáltatva alakíthatjuk át gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóikká, illet­ve a só formájában kapott (I) általános képletű vegyületekből lúgos kezeléssel szabadíthatjuk fel az (I) általános képletű bázisokat. Miként már közöltük, az (I) általános képletű ve­­gyületek és gyógyászatilag alkalmazható savaddíci­ós sóik antiherpetikus hatással rendelkeznek. A ve­­gyületek antiherpetikus hatását a következőképpen vizsgáltuk: A vizsgálatokhoz a Herpes simplex vírus 1-es és 2-es típusú törzseit (HVS-1 (HIL), illetve HVS-2 (NAH) használtuk. A vírustörzsek generációs ideje a vizsgált rendszerben 24-26 óra, titerük 106 TCIDS0 volt. A vizsgálatokhoz szövetkultúraként humán emb­rióból származó, diploid kromoszómaszámú fibro­­blaszt-tenyészetet használtunk. A frissen izolált sejte­ket a nyolcadik szubkultúra kialakításakor folyékony nitrogénben lefagyasztva tároltuk. Az innen felolvasz­tással kapott sejteket folyamatos szubkultúrák létesí­tésével tartottuk fenn. Ezeken a sejteken mind a HVS-1, mind a HVS-2 vírustörzs jól szaporodik. A szövetkultúrákban mycoplasmákat nem észleltünk. A vizsgálatokhoz tápfolyadékként Gibco gyártmá­nyú, MÉM jelű, „Minimal Essential Eagle with Earles Salts” nevű táptalajt használtunk, amit 10 térfogat % újszülött borjú savóval, 10 mg/ml penicillinnnel és 100 mg/ml streptomycinnel egészítettük ki. A tápfo­lyadék pH-ja 7,4 volt. A vírustörzsek propagálása során a sejtek fiatal, kö­zel konfluens kultúráit kis multiplicitással (0.01 TCEDS0/sejt) fertőztük. A vírusokat 2 órán át 37°C- on végzett inkubálással adszorbeáltattuk, a nem ad- 5 szorbolódott vírusokat dekantálással eltávolítottuk, és a sejttenyészetre friss tápfolyadékot töltöttünk. A 75%-os citopatogén hatás kialakulása után a sejteket háromszori olvasztással-fagyasztással feltártuk, majd a sejttörmeléket 15 percig 30 000 fordulat/perc sebes- 10 séggel végzett centrifugáldssal eltávolítottuk. Az így kapott vírusszuszpenziót felhasználásig —70 °C-on tá­roltuk. A vírusszuszpenziók infektív egységtartalmát a kö­vetkezőképpen határoztuk meg: A vírusszuszpenzió- 15 hói a fenti összetételű tápfolyadékban 10-es léptékkel hígítási sort készítettünk. Minden egyes hígítással négy-négy sejttenyészetet fertőztünk meg. A vírus titerét az a legnagyobb hígítás - az a vírusdózis - jelenti, amely a beoltott sejttenyészetek 50%-ábar, 20 hoz létre citopatogén hatást (TCIDS 0). Az (I) általános képletű vegyületek in vitro körül­mények között kifejtett vírusellenes aktivitásának meghatározása során azt mértük, hogyan módosítja a vizsgált vegyület a vírus infektív titerét. A vírus- 25 szuszpenzió 10-es léptékű hígitásait 2 órán át 37 °C-on adszorbeáltattuk a sejttenyészeteken. A nem adszorbeálódott vírusokat foszfátpuffert tartal­mazó fiziológiás sóoldattal (pH = 2,4) lemostuk, és az így megfertőzött sejttenyészetekre a vizsgálandó ve- 30 gyületek tápfolyadékkal készített, különböző kon­centrációjú oldatait vittük fel. Minden egyes vírus­­liígítással négy-négy sejttenyészetet fertőztünk. Az inkubációs idő addig tartott, amíg a kezeletlen, de vírussal fertőzött sejttenyészetekben (azaz a kont- 35 rollokban) a vírus a maximális titerét elérte. Ezzel a módszerrel meghatároztuk azt a legkisebb vegyületkoncentrációt, amely a vírus TC1D50 egysé­gekben kifejezett titerét 1 log egységgel csökkentette. Az így kapott minimális gátló koncentráció-érté- 40 kék a vizsgált körülmények között jól jellemzik a vegyületek hatásosságát, és összehasonlításra is lehetőséget adnak. A mért értékeket az I. táblázatban közöljük. I. táblázat Hatóanyag Minimális gátló koncentráció Mg/ml HSV-1 (HIL) HSV-2 (NAH) (E)-5 -(2-b róm-vinil)-dezoxi-uridin (összehasonlító anyag) 0,1 (E)-5-(2-bróm-vinil)-2,2’-anhidro-l-(/3-D-arabinofuranozil)-uracil 1,0 25 (E)-5-(2-bróm-vinil)-2,2’-anhidro-3’-acetil­­-1 -(/3-D-arabinofuranozil)-uracil. HCL 0,5 25 (E^S-^-bróm-viniO^^’-anhidro-S’, 5’ -diacetil-1 -(j3-D-arabinofuranozil)-uracil 2,5 50 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom