192439. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített N,N'-piperazinil-származékokk és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 2 192 439 Katalepszia Costall és munkatársai, Psychopharmacologia, 34, 233 241 (1974), Birkson, J. Amer. Statist, Assoc. 48, 565-599 (1953). Védelem a norcpinefrinnel ki­váltott letalitástól; l.oew és munkatársai, J Pharmacol, Exp. Ther. 93, 434 445 (1948). Az (I) általános képlet« vegyületek pszichotrop aktivitásának és a hatás specifikus voltának további vizsgálatára a szokásos in vitro metodika alkalmaz­ható a központi idegrendszer receptoraihoz való kötó'déssel kapcsolatban. Egyes vegyületek ugyanis a megkötődésüknél előnyben részesítik az agyszövet meghatározott helyeit amelyek a psz.ichotrop hatás­sal vagy esetleges mellékhatásokkal kapcsolatosak. Ha a vizsgált (I) általános képletéi vegyidet gátolja a radioaktív izotóppal jelzett fenti anyag kötődését ezekhez a helyekhez az agyszövetben, ez annak mér­tékének tekinthető hogy az illető (I) általános kép­letéi vegyidet befolyásolja a megfelelő központi idegrendszeri funkciókat vagy mellékhatásokat okoz, in vivo. Ezt az elvet alkalmaztuk például a dopamin­­nal végzett in vitro receptorhoz való kötődési vizsgá­latnál Búrt és munkatársai, Molec. Pharmacol., 12 800 (1976),..Science, 196, 326 (1977), Creese és munkatársai, Science, 192,481 (1976). A fenti vizsgálatokkal meghatározott farmakoló­giái hatások alapján megállapíthatjuk, hogy az (I) általános képletéi vegyületek igéretteljes trankvilláns hatással, a szorongás és/vagy a kedélybetegség keze­lésére alkalmas hatással rendelkeznek, ugyanis a ve­gyületek viszonylag hatékonyak a feltételes elke­­riilési reagálás elfojtásának vizsgálatánál, az orális ED50 értékek 100 mg/kg testsúly alattiak. Számos vizsgált vegyület emellett nagy mértékben inaktív­nak bizonyult a dopamin-megkötési tesztnél, neveze­tesen 1000 nanomól feletti értéket kaptunk a 3H- azpiperon dopamin receptorhoz való kötődésénél. Ha egy anyag aktív a feltételes elkerülési reagálás elfojtásánál, és csak kissé aktív ennél a szpiperonos vizsgálatnál, akkor úgy tekintik, hogy a vegyület szelektív anxiolitikus hatást fejt ki emberen. Az esetleges mellékhatásokat illetően azt tapasz­taltuk hogy egyes, az R3 helyén két hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletéi vegyületek aktívak a trifluoperazinnal kiváltott katalepszía megfordításá­nak vizsgálatánál, ahol az ED50 értékük 20 mg/kg alatt van perorális beadás esetén. Az ennél a vizsgá­latnál tapasztalt aktivitás arra utal, hogy a vegyietek­nél nem jelentkezik az extrapiramidális kórtünettan­­nal kapcsolatos semmilyen mellékhatás. A mellékhatások vizsgálatára irányuló másik teszt a norcpinefrinnel kiváltott letalitással szembeni vé­delmet méri. Ez a vizsgálat lényegében az alfa-blok­kolásra irányul, és az azt kísérő nemkívánt mellék­hatásokkal például a szedatív hatással és a vérnyo­máscsökkentéssel kapcsolatos. Az (I) általános kép­­letű vegyületek igen kis aktivitást mutatnak ennél a vizsgálatnál, a legtöbb vegyületnél az EDS0 érték 100 mg/kg feletti. Két előnyös (I) általános képletű vegyület szelek­tív anxiolitikus hatású: az l’-(4-(4-/2-pirimidinil)­­-1-pipe razinil)-butil)-spiro(l,2,3,4-tetrahidronaftalin­­-2,3’-pirrolidin-2’,5’-dion) (16. példa szerinti vegyü­ld) és a 3 3 difenil-l-(4-(4-/2-pirimidinil/-l-piperazi­­niI)-butil)-2 5-pirrolidindion (9. példa szerinti ve­gyület). Két másik előnyös (I) általános képletű vegyület nem dopaminergiás antipszichotikus hatású a 3-/4- -fluor-fenil/-3 metil-l-(4-(4-/2-pirimidinil/-l-piperazi­­nil)-butiI)-2 5-pirrolidindion (7. példa szerinti vegyü­ld) és az l’-(4-(4-/2-pirimidinil/-l-piperazinil)-butil)­­-spiro(2 3 dihidro-lH-indén-1 ,3’-pirrolidon-2’,5’­­-dion) (28 példa szerinti vegyület). Az (i) általános képletű vegyületek és gyógyászati­ig elfogadható savaddiciós sóik felhasználhatók szo­rongásos vagy pszíchózisos emlősök kezelésére, amelynek során az illető emlősnek a vegyület terá­piásán aktív, trankvilláns hatást kiváltó mennyiségét adjuk be, A hatékony dózis általában 0,01-40 mg/kg az elérni kívánt hatástól, a beadás módjától és bizonyos mértékig az alkalmazott vegyülettől függően. Az előnyös dózis mintegy 0,5—1,5 mg/kg naponta amelyet osztott adagokban adunk be. A beadás módja lehet orális, rektális vagy parenterális, azaz intraniuszkuláris, intravénás vagy szubkután. Általában, ha a vegyületet orálisan adjuk be, nagyobb mennyiségre van szükség a hatóanyagból ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérjük, mint a pa­­renterálisan beadott vegyület kisebb mennyiségé­vel, A klinikai gyakorlat szerint előnyös, ha az(I) általános képletű vegyületet olyan koncentráció­ban adjuk be, amely értékes anxiolitikus hatást hoz létre káros vagy szükségtelen mellékhatások nélkül. Az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyá­szatiig elfogadható savaddiciós sóikat anxiolitikus célokra vagy egyetlen hatóanyagként, vagy más hatóanyagokkal együtt alkalmazhatjuk. A vegyüle­­tekct általában gyógyászati készítmények alakjában adjuk be, amelyek az (I) általános képletű vegyület­­nek vagy gyógyászatiig elfogadható savaddiciós só­jának hatékony mennyiségét tartalmazzák gyógyá­szatiig elfogadható vívőanyag mellett. Előnyösek azok a gyógyászati készítmények amelyek dózisegy­ségenként 1—500 mg hatóanyagot tartalmaznak. A gyógyászati készítmény többnyire tabletta, kap­szula, por, vizes, vagy olajos szuszpenzió, szirup, elixir, vagy vizes oldat. — Az alkalmazott gyógyászati készítménytípus természetesen függ a kívánt beadási módtól. Például az orá­lisan beadható készítmények lehetnek tabletták vagy kapszulák és szokásos vívőanyagokat tartalmazhat­nak. például kötőanyagokat (így akácot, zselatint, szorbitot, tragantgumit, cukoroldatokat vagy poli-vi­­nil-pirroiidon)-t). töltőanyagokat (mint laktózt, cuk­rot, kukoricakeményítőt, kalciumfoszfátot, szor­bitot vagy glicint), kenőanyagokat (így magnézium­­sztearátot, talkumot, polietilénglikolt vagy szilícium­­dioxidot), szétesést elősegítő anyagokat (mint ke­ményítőt), vagy nedvesítő szereket (így nátrium­­-lauril-szulfátot). \ párénterálisan beadható gyógyászati készít­mények, például az intravénásán befecskendezhető vizes oldatok vagy az intramuszkulárisan befecsken­dezhető olajos szuszpenziók az oldatok vagy szusz­penziók készítésénél szokásos vívőanyagokat tartal­mazzák. A találmányt az alábbi példákkal részletesen is­mertetjük anélkül, hogy a találmány a példákra kor­látozódna. A leírásban szereplő példákban az olva- 60 dáspont értékek nem korrigáltak. A magmágneses 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom