192426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati tetemek és testrészek konzerválására
1 2 A találmány tárgya eljárás állati tetemek, testrészek vagy szervek konzerválására. Az eljárással az elhullás, illetve keletkezés helyén lehet konzerválni az állati tetemeket, testrészeket vagy szerveket azok feldolgozásáig. Mint ismeretes, az intenzív állattenyésztés nagymennyiségű fehérjedús takarmányt igényel. Ismeretes ugyanakkor az is, hogy az állati tetemek megfelelő módszerrel feldolgozva igen értékes fehéijeforrások. Felhasználásukat azonban gátolja az, hogy rendkívül gyorsan romlanak, ebben az állapotukban pedig közegészségügyi és állategészségügyi veszélyt jelentenek. Amennyiben az állatelhullást követően a tetem elszállítása feldolgozásra néhány órán belül nem történik meg, úgy a környezeti ártalmak elkerülésére az állati tetemet megnyugató módon, rendszerint nagy költségfelhasználással meg kell semmisíteni. Az állathulláknak a keletkezés helyén vagy annak közelében való biztonságos konzerválását, romlásmentes eltartását továbbfeldolgozási célokra eddig még nem sikerült kielégítő módon megoldani. Az állathullákat és egyéb állati eredetű hulladékokat keletkezésük helyén jelenleg nem konzerválják, hanem keletkezésüket követően feldolgozó üzembe szállítják, és nagy nyomáson és hőmérsékleten főzéssel csíramentesítik, elfolyósítják, majd ebben az állapotban szárítással-őrléssel liszttermékké dolgozzák fel. Az ismert eljárás gyakorlati hátránya és egyben alkalmazásának korlátja is, hogy jelentős gépi berendezést igényel, amely csak úgy használható ki, ha folyamatos állathulla beszállítással kapacitásának mértékéig leterhelik. Az ilyen típusú üzemek létesítésének a nagy beruházási igényen kívül hatósági (közegészségügyi, állategészségügyi, környezetvédelmi) korlátái is vannak. Az állathullák veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért az ezeket feldolgozó üzemek létesítésekor figyelembe kell venni a lakott területtől, állattartó telepektől, élővizektől, csatornáktól való távolságot, a terület vízügyi helyzetét (talajvízszint) és tájvédelmi szempontokat is. Mindezek együttesen nem teszik lehetővé, hogy minden állattartó telep mellett hulladékfeldolgozó tízem működjön. Az elhullott állatok az elhullás helyén - különösen nyári időszakban - 5-6 órán belül érzékszerviig érezhető módon (Bűzösen) romlani kezdenek, környezetüket erősen veszélyeztetik. Amennyiben az elhullást követő 5-6 órán belül a tetemet nem szállítják el, úgy az a környezetére veszélyt jelent. Az állathullák rendszeres elszállítása és feldolgozása azonban jelentős gazdasági és szervezési nehézségekbe ütközik. Szükség van tehát olyan eljárásra, amely lehetővé teszi állathullák, állat testrészek és szervek helyszíni konzerválását, lehetővé téve ezeknek a nagy fehérjetartalmú anyagoknak értékes termékké való feldolgozását. Azt találtuk, hogy az állathullák, testrészek és szervek helyszíni konzerválását megoldhatjuk, ha oly módon járunk el, hogy az állathullákat, állati testrészeket vagy szerveket olyan vizes oldatba merítjük és tartjuk annak felszíne alatt, valamint kívánt esetben testüregeikbe és/vagy bőrük alá olyan vizes oldatot juttatunk, amely konzervánsok mellett 0,1-1 tömeg% alkáli-poÜfoszfátot vagy alkáli-pirofoszfátot tartalmaz. A találmány szerinti eljáráshoz használt vizes oldat konzervárként 0,5-10 tömeg% formaldehidet és/ vagy 1 -25 tömeg% konyhasót és/vagy 0,5-3 tömeg% biológiai szempontból elfogadható szerves vagy szervetlen savat, előnyösen kénsavat, sósavat, foszforsavat, hangyasavat, ecetsavat vagy propionsavat és/vagy 0,1-0,5 tömeg% mennyiségben alkáli-piroszulfitot, benzoesavat vagy annak sóit vagy észtereit vagy alkálinitritet vagy ezek keverékeit és/vagy 1-10 tömeg% alkáli-hipoldoritot tartalmaz. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy az állati tetemek, testrészek és szervek a környezet hőmérsékletén is eredményesen konzerválhatok, csíraszámuk növekedése meggátolható, ha azokat megfelelő konzervánsok vizes oldatába merítjük, és oly módon tároljuk, hogy levegővel való érintkezésüket a lehető legteljesebb mértékben meggátoljuk. Ezért a konzervár oldatával feltöltjük a belső testüregeket is, és megakadályozzuk, hogy a konzerválásnak alávetett anyagok a folyadék felszínére jussanak. További felismerésünk, hogy a konzervár hatását lényegesen megnövelhetjük, ha gondoskodunk an ól, hogy az a nehezen hozzáférhető részekhez is megfelelő koncentrációban eljusson. Ezért szükség esetén a bőr alá injektáljuk a konzervár oldatát, és a konzervár feszívódását kémiai úton is elősegítjük. Ezirányú vizsgálataink során arra a felismerésre jutottunk, hogy az alkáli polifoszfátok: és az alkáli-pirofoszfátok az említett koncentrációban igen kedvezően befolyásolják a konzervánsok felszívódását az állati szövetekbe. Ezek segítségével tehát lényegesen fokozhatjuk a konzerválás hatékonyságát. A találmányt előnyösen a következőképpen foganatosítjuk. A konzervánsok megfelelő mennyiségének vízzel való elkeverésével vizes oldatot készítünk. Konzervárként használhatunk konyhasót vagy formaldehidet önmagában a megadott határokon belüli nagyobb koncentrációban, célszerűen azonban többféle konzervár kombinációját használjuk részben az állati tetemek, testrészek vagy szervek méretétől, részben a számításba vett konzerválási időtől függően. Rövidebb időre, mintegy 3-6 napra tervezett konzerváláshoz elegendő a felsorolt szerves vagy szervetlen savakat, illetve azok keverékeit használni, míg hosszabb idejű tartósítás esetén ezekhez formaldehidet is keverünk. így mintegy 25 napig tartósíthatjuk a feldolgozandó anyagokat. Ennél is hosszabb idejű konzerválás végett célszerűen olyan oldatot készítünk, amely az egyéb felsorolt konzervánsokat is tartalmazza. A vizes oldatot tárolótartályba töltjük úgy, hogy az a tárolótartály körülbelül 1/4 részét foglalja el, A kistestű állatok (például baromfifélék, kismalacok, kutya, macska) tetemeit a folyadékba helyezzük és lenyomószerkezettel folyamatosan a folyadékfelszin alatt tartjuk. A megfelelő koncentrációban alkalmazott konzerváns a diffúzió és ozmózisos jelenség alapján a bőrön keresztül a kistestű állathullákba hatol és a külső hőmérséklettől függetlenül biztosítja a romlást okozó mikrobák elpusztítását, ezzel együtt a konzerválást. A nagyobb testű állatok (például 30 kg élősúly feletti sertések, juhok, szarvasmarhák) tetemeit megfelelő berendezéssel, célszerűen szivattyúval, csővezetékkel és kihegyezett, 50-100 cm hosszúságú, vékony kihegyezett csőből álló injektáló töltőkészülék segítségével a végbél és szájnyíláson keresztül a konzerváló folyadékkal feltöltjük. A műveletet úgy hajtjuk végre, hogy az injektáló csővel az állat nagy test192.426 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
