192394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-(5-amino-pentil)-amino-1-benzazepin-2-on-1-alkánsav származékok és az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 alkilezés szokásos, önmagában ismert módon végez­zük el, előnyösen valamely nagyon erős bázis, mint alkálifém-hidrid (nátrium-hidrid vagy kálium-hidrid), -alkoxid (mint nátrium-metoxid, nátrium-etoxid vagy kálium-tercier-butoxid) vagy -amid (mint lítium-diizo­­propd-amid) jelenlétében és előnyösen valamely, a fentiekben említett éterben vagy amidban mint ol­dószerben. A (IIIB) általános -képletű kiindulási anyagok is­mertek, vagy ha nem, akkor könnyen előállíthatok a szokásos, önmagában ismert eljárásokkal. Az (V) álta­lános képletű kiindulási vegyületeket ugyancsak a szo­kásos, önmagában ismert módszerekkel és célszerűen az alábbiakban részletesebben ismertetett és egyes köztitermékek esetében pédákkal szemléltetett mó­don állíthatjuk elő. * Az (V) általános képletű vegyületeket úgy állíthat­juk elő, hogy valamely (XVII) általános képletű ve­­gyületet valamely (IV) általános képletű vegyülettel — ahol R1 és R2 jelentése a fentiekben megadott — reduktív alkilezéssel kondenzálunk, vagy valamely (IIIA) általános képletű vegyülettel — ahol R1, R2 és Z jelentése a fentiekben megadott - az alkilezés kö­rülményei között kondenzálunk. a) Eljárás Az a) eljárás is alkilezési reakció, ezt a helyettesítő alkilezésre és a reduktív alkilezésre a fentiekben is­mertetett általános szempontok figyelembevételével és a megadott kísérleti körülmények között végezzük. A (YI) általános képletű kiindulási anyagokat a szoká­sos, önmagában ismert módszerekkel állíthatjuk elő, például az alábbiakban részletesen ismertetett módon. A (VII) általános képletű lizinszármazékok ismer­tek, vagy ha nem, akkor a szokásos, ismert eljárások­kal könnyen előállíthatok. Az olyan (VI) általános képletű kiindulási vegyü­leteket, ahol Y jelentése oxocsoport, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általános képle­tű vegyületet valamely semleges oldószerben, például kloroformban, vagy diklór-metánban, célszerűen szo­bahőmérsékleten valamely rövidszénláncú alkil-nitrit­­tel, például tercier-butil-nitrittel, majd ezt követően valamely persavval (mint meta-klór-perbenzoesawal) reagáltatunk. b) eljárás Ezt az eljárást szintén önmagában ismert módon, a cianidoknak (nitrileknek) a szabad karbonsavakká, ezek sóivá vagy észtereivé való átalakítására szolgáló szolvolizis általánosan alkalmazott körülményei kö­zött hajtjuk végre. A szabad savvá való átalakítást, a vízzel történő hidrolízist előnyösen valamely olyan semleges szerves oldószerben végezzük, amely vízzel történő hidrolízist előnyösen valamely olyan semleges szerves oldószerben végezzük, amely vízzel legalább részben elegyedik, mint egy éterben (mint dietil­­vagy diizopropii-éterben 1,2-dimetoxi-etánban vagy különösen dioxánban vagy tetrahidrofuránban) vagy rövidszénláncú alkanolban (mint metanolban, etanol­­ban, izopropanolban, butanolban, különösen tercier­­-butanolban), az utóbbi esetekben az alkoholizis meg­akadályozása céljából nagyobb mennyiségű vizet kell használnunk. A hidrolízist egyaránt katalizálhatjuk erős savakkal, különösen szervetlen savakkal, mint kénsavval, vagy előnyösen egy hidrogén-halogeniddel (mint hidrogén-bromiddal és%lsősorban hidrogén-klo­riddal), valamint bázisokkal, különösen szervetlen bá­zisokkal, alkálifém-hidroxiddal, vagy alkálifém-karbo­náttal, mint nátrium- vagy kálium-hidroxiddal. A bá­zisokat általában legalább sztöchiometrikus mennyi­ségben alkalmazzuk, így elsődleges termékként kar­bonsókat kapunk. A savas katalízissel abban az eset­ben kapjuk a legjobb eredményt, ha híg vizes oldat­ban dolgozunk. Az olyan (I) általános képletű vegyü­letet, ahol COR2 és/vagy COR3 jelentése rövidszénláncú alka­­nollal észterezett karboxilcsoport, úgy állítjuk elő, hogy a nitrilt valamely vízmentes erős sav, előnyösen gázalakú hidrogénklorid katalitikus mennyiségének jelenlétében a megfelelő alkanollal szolvolizáljuk (alkoholizáljuk). Oldószerként általá­ban alkohol fölösleget használunk, azonban alkalmaz­hatunk semleges, szerves oldószereket is, gyűrűs vagy nyíltláncú étert (különösen a fent említetteket) és/ vagy rövidszénláncú halogénezett színhidrogéneket (különösen klorformot vagy diklór-metánt). Ameny­­nyiben az alkoholizist szigorúan vízmentes körülmé­nyek között hajtjuk végre, az elsődleges terméket (imino-észtert) hidrolizálnunk kell, előnyösen úgy, hogy a reakcióelegyhez vizet adagolunk, ha viszont az alkoholizist körülbelül sztöchiometrikus mennyiségű víz jelenlétében végezzük, akkor közvetlenül a kívánt észtert kapjuk meg. A (VIII) általános képletű kiindulási vegyületeket az ismert módszerekkel állíthatjuk elő, például az a) eljárásban ismertetett kondenzációhoz hasonló mó­don, amelynek során valamely (VI) általános képletű vegyülettel, ahol R1 jelentése a fentiekben megadott, reagáltatunk. A (Vili) általános képletű nitrilek elő­állítására alkalmazhatjuk a jx) és j2) eljárásban leír­takat is. c) Eljárás A gyűrűzárást szintén önmagában ismert módon, például dehidratálással hajtjuk végre. Erre a célra kü­lönösen jól használhatók azok az általános módsze­rek, amelyeket a peptidek amidkötésének kialakításá­ra dolgoztak ki (amint ezt például a Houbel-Weyl 15/1. és 15/11. kötetek fentiekben idézett részeiben leírják). A találmány szerinti c) eljárás egyik előnyös kiviteli módja szerint úgy járunk el, hogy a gyűrűbe zárni kívánt amino-csoportot protonálással (vagyis savaddiciós só formájában) védjük, és a karboxilcso­portot valamely aktív észterré alakítjuk, mint 2,4,5- -triklór-fenollal, pentaklór-fenollal, pentafluor-fenoi­­lal, 2-nitro-fenollal, vagy különösen 4-nitro-fenollal, vagy valamely N-hidroxi-vegyülettel, például N-hidro­­xi-szkeinimiddei, 1-hidro.xi-benzo-triazollal, vagy N­­-hidroxi-piperidinnel, vagy pedig valamely N-N’-kétsze­resen helyettesített izokarbamiddal, vagy más hason­ló, általánosan ismert aktiváló szerrel. A gyűrűzárást a bázis felszabadításával, amit előnyösen valamely szerves bázis, mint valamely kvarterner ammóniumsó, vagy különösen egy tercier amin, mint trietil-amin, N-etil-morfolin vagy N-metil-piperidin hozzáadásával érünk el, a bázis hatisára a gyűrűbe zárni kívánt ami­­nocsoport deprotonált (szabad) formává alakul át. Ä reakciót előnyösen -20 °C és +50 °C közötti hőmér­sékleten, előnyösen szobahőmérsékleten végezzük, a szokásos oldószerekben, mint dioxánban, tetrahidro­furánban, acetnitrilben, piridinben, dimertil-forma­­midban, dimetil-acetamidban, dimetil-szulfoxidban, N-metil-pirrolidonban, hexametil-foszforsav-triamid-192.394 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom