192343. lajstromszámú szabadalom • Behajtó készülék szegekhez és hasonló rögzítőelemekhez
1 192.343 2 A találmány tárgya behajtó készülék és hasonló rögzítő elemekhez, amelynek motor révén forgatott hajtórészé, a forgó mozgást egy lökőrúd egyenesvonalú mozgásává átalakító szerkezettel kapcsolódó lehajtórésze, valamint a forgatónyomatékot a hajtórészről a lehajtórészre átvivő tengelykapcsolója van. Szegek és hasonló rögzítő elemek beveréséhez, behajtásához a lekülönfélébb módokon meghajtott behajtó készülékeket alkalmaztak. így meghajtó közegként használnak például túlnyomású levegőt, égésgázokat vagy elektromos áramot. A túlnyomású levegővel hajtott készülékeknek kicsi a teljesítménye és például építkezések helyein csak ritkán van túlnyomású levegőt szolgáltató hálózat. Az égéstermékekként keletkező gázoknak készülékek hajtására való felhasználása azzal a veszéllyel jár, hogy a gázok felrobbanhatnak. A villamos meghajtású készülékeknél ilyen hátrányos jelenségek nincsenek. Egy ismert, villamosmotor révén hajtott behajtó készülékben a forgatott hajtórészben elhelyezett motor és ezzel összekapcsolható, a forgó mozgást ávivő lehajtórész van. A lehajtó rész felcsévélhető szalagrugó alakjában kialakított szerkezeten keresztül egy lökőrúddal van kapcsolatban. A lehajtó résznek egyik irányban való forgásakor a szalagrugó felcsévélődik és ezáltal a lökőrúd a behajtás irányában eltolódik. A lökőrudat külön szerkezetrész viszi vissza kiinduló helyzetébe. A hajtó rész egy bolygókerekes hajtómű bolygókerekeként van kiképezve, amely bolygókerék egy belsőfogazású kerék fogaival kapcsolódik. Egy a bolygókerék közepén ágyazott csap a lehajtó részhez kapcsolódik. A készülék üresjáratakor a belsőfogazású kerék szabadon forgatható, úgyhogy a bolygókerék saját tengelye körüli forgása a belsőfogazású kerék forgását váltja ki. A készüléknek egy felfogó munkadarabhoz nyomása révén a házban levő belsőfogazású kerék egy csapon és egy szorítórugón keresztül elfordulás ellen mereven van tartva, minek eredményeként a saját tengelye körül forgó bolygókerék a belső fogazáson legördül és következésképpen forog a hajtani kívánt, napkereket képező fogaskerék tengelye körül. így a bolygókerék a lehajtó részt forgásba hozza. E behajtó készülék hibája, hogy mind a behajtó erőt, mind a behajtó löket hosszát a készülék odanyomásának erőssége és időtartama határozza meg. Ezek olyan tényezők, amelyeket a kezelő személy kívülről, kézzel tud befolyásolni. A lökőrudat kiinduló helyzetébe nem lehet a lehajtó rész révén visszavezetni, és ezért van szükség az említett külön szerkezetrészre. A találmány feladata olyan motorikusán hajtható behajtó készülék létrehozására, amely egyszerű szerkezeti kialakítású, külső befolyásoló tényezőktől független, továbbá a lökőrúd teljes, azaz behajtó és viszszavezető löketét végrehajtja. A találmány a kitűzött feladatot olyan behajtó készülék létrehozása révén oldja meg, amelynek a forgatónyomatékot a hajtó részről a lehajtó részre átvivő, a behajtó résszel es a lehajtó résszel összekapcsolható tengelykapcsolója, valamint a tengelykapcsolónak a hajtó résszel és a lehajtó résszel való, időben korlátozott összekötését lérehozó kioldó szerkezete van. A'lökőrúd meghatározott, teljes hajtó és visszaverő löketének végrehajtására a tengelykapcsoló a forgatónyomaték átviteléhez Időben korlátozott összeköttetést hoz létre a motor révén hajtott hajtó rész és a lehajtó réáz között. A tengelykapcsoló, valamint a hajtő rész és lehajtó rész közötti összeköttetés a behajtó löket kezdetétől a visszavezető löket végéig tart, és ezért egy időben korlátozott összekapcsolódásról van szó. A kioldó szerkezet a tengelykapcsoló üzemelő állapotba helyezésére szolgál. A forgó mozgásnak lökőrúd számára egyenes vonalú mozgássá való átalakításához a készülék hajtó rész és lehajtó rész közötti kapcsolódás tarthat egy körülfordulás egy része alatt, egy egész körülfordulás alatt, vágj' a hajtó rész több körülfordulása alatt. A kioldó szerkezet működtetése nyomán egy önműködően lefolyó munkaciklus indul be, amely munkaciklus a lökőrúd behajtó löketéből és • visszavezető löketéből áll. Tengelykapcsolóként alkalmasak a kapcsolható szabadonfutó tengelykapcsolók. A tengelykapcsoló előnyösen rész-, egy- vagy többfordulatú. kapcsolóként lehet kialakítva. A részfordulatú tengelykapcsoló a hajtó rész körülfordulásának csak egy meghatározott része alatt hoz létre kapcsolódást a hajtó rész és a lehajtó rész között. Az egyfordulatú tengelykapcsoló ezt a kapcsolódást a hajtó résznek egy teljes körülfordulása idejére fenntartja. Egy többfordulatú tengelykapcsoló az említett kapcsolódást a hajtó rész ■ több fordulatának ideje alatt fenntartja. A tengelykapcsoló előnyösen körülforgó rugóként van kialakítva. Ennek tekercsrésze a hajtó rész és a lehajtó rész megfelelő agyrészének külső palástfelületét fogja körül. Az agyrészek célszerű módon hengeres külső felületűek és átmérőik egyformák. A hengeres külső felület helyett kúpos felületek is alkalmazhatók. Az agyrészeknek egymás felé levő homlokfelületei nem érintkeznek egymással; ezek kis távolságra vannak egymástól annak érdekében, hogy a készülék üresfutása közben a hajtórész a lehajtó rész érintése, azaz kopás nélkül tudjon forogni. A körülfogó rugó feszültségmentes állapotában ennek belső ■ átmérője valamivel kisebb, mint az egyrészek külső palástfelületének átmérője, összekapcsolás folyamán a körülfogó rugó tekercstömbje kismértékű előfeszültség alatt van és az agyrászekkülső palástfelületére fekszik. A hajtó résznek a körülfogó rugó tekercselési irányával ellentétes, azaz a munka-forgásirányban való forgatása esetén a körülforgó rugó a kötélsúrlódási szabályoknak megfelelően súrlódással; erősen ráfekszik az agy részek külső palástfelületére. A szétkapcsoláshoz a tekercstömböt meggátoljuk abban, hogy erősen ráfeküdjön az agyrészekre és ezáltal a hajtó rész és lehajtó rész kapcsolódását megszüntetjük. Ekkor is hat az agyrészekre súrlódó nyomaték, amit a körülfogó rugó előfeszítése hoz létre. A létrejövő kopás minimális, mert a találmány egy további javaslata szerint a körülfogó rugó négyszög keresztmetszetű huzalból van kialakítva. Ennek eredményeként a körülfogó rugó minden menete felülettel fekszik a hajtó rész és lehajtó rész agyrészére. Az agyrészek közötti igen kis távolság megakadályozza a körülfogó rugó részeit abban, hogy az agyrészek közé bejussanak. A találmány egy további javaslata szerint a körülfogó rugó egyik vége a hajtó részen, másik vége pedig a kioldó szerkezeten van rögzítve. Míg a kioldó szerkezet a körülfogó rugó égyik végét mereven tartja, addig a másik vég a lehajtó résszel együtt, a körülfogó rugó tekercselési irányával ellentétes irányban 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
