192282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők etetésére alkalmas,száraz cinksó és szemcsés fehérjetakarmány keverék előállítására
1 192 282 2 A találmány tárgya kérődzők szójaliszt- és más fehérjetartalmú takarmánya tápértékének növelése. Pontosabban, a találmány tárgya eljárás a táp fehérjéjének védelmére a bendőben való emésztődéstől. Egy ideje ismeretes, hogy a fehérjetartalmú tápok fehérjetápértéke a bendőben történő emésztődés hatása folytán csökken. A felvetődött javaslatok szerint kérődzők tápjában az az ideális fehérje, amely a gyomorban nem oldódik, nem metabolizálódik, lényegében változatlan formában halad át a bendőn, míg a marha vagy birka bendő utáni emésztőtraktusában emészthető, metabolízálható. Az ilyen követelményeknek megfelelő táp gyakorlati kialakítása nehéznek bizonyult. A 3 619 200 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban azt javasolják, hogy a növényi liszteket vagy a kérődzőknek szánt más fehérjetartalmú tápot a bendő hatásának ellenálló bevonattal kell ellátni. A bevonatnak a fehérjetápot a bendőben a mikroorganizmusok hatásától meg kell védenie, majd le kell bomlania, lehetővé téve ezzel, hogy a táp az oltógyomorban és a vékonybélben megemésztődjön. Az is ismeretes, hogy a kérődzők tápjában lévő fehérje oldhatósága a fehérjének tanninnal, formaldehiddel vagy más aldehidekkel való kezelése révén csökkenthető. Ugyancsak csökkenthető a fehérje oldhatósága hőkezeléssel. Ezeket az eljárásokat a 4 186 213 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban összegzik. A tápot a fehérje bendőbeni oldhatóságának csökkentésére és a bendőben való lebomlás elleni védekezésül fenti eljárások közül eggyel vagy többel kezelik. Az így kezelhető tápok közé sorolják a növényi liszteket is. A bendőben történő tápérték veszteség következtében a szójaliszt fehérje hasznosulási értéke viszonylag alacsony (lásd Klopfenstein : Feedstuff's. 1981. július, 23-24). Minthogy a szójaliszt a kérődzők tápjában felhasznált egyik legnagyobb menynyiségű fehérjetartalmú anyag, rendkívül kívánatos volna olyan, széleskörűen használható megoldást találni a szójalisztnek a bendő lebontó hatásától való megóvására, amely nem gátolja meg a fehérje emésztését és metabolizálását a bendőt követő emésztőtraktusban. Széleskörű, nagybani használatra az az eljárás lehet alkalmas, amely egyszerű, hatásos és viszonylag olcsó. Korábban már ismertettem, hogy a fehérjetartalmú, zsírtalanított növényi lisztek bendőbeni emészthetősége csökkenthető a tápnak vizes cinksóoldattal, például cink-klorid- vagy cink-szulfátoldattal való impregnálásával : (Lásd a 0 107 049. számú közzétett európai szabadalmi bejelentésben.) Az impregnált fehérjetartalmú anyagot nedves hő hatásának kell kitenni, hogy a cinkionok reagáljanak a fehérjével. Az ismertetett módon például a liszt száraztömegére számított 0,25-1,3% cink építhető be a növényi fehérjelisztbe. A növényi fehérjéknek a bendő hatásától cinksókkal való védelmére vonatkozó korábbi munkámban feltételeztem, hogy a növényi fehérjét a cinkionokkal feltétlenül olyan körülmények között kell érintkezésbe hozni (nedves hő), amelyek között a cinkion komplex formájában van más módon kapcsolódik a fehérjéhez. Ezért a cinksót vizes oldat formájában alkalmaztam, majd amikor a növényi fehérje az oldatot elnyelte, a reakció elősegítésére nedves hőt alkalmaztam. Később arra a felismerésre jutottam, hogy a szemcsés fehérjetartalmú tápok megfelelő mennyiségű cinksóval, például cink-kloriddal vagy cinkszulfáttal való egyszerű összekeverése hatékony védelmet biztosít a bendőben jelentkező oldó, lebontó hatással szemben. A kapott elegyben a cinksó a fehérjetartalmú anyag részecskéinek felületén található. A cinksó nem abszorbeálódik a fehérjében és semmiféle reakcióba nem lép vele. Ennek ellenére mégis hatékonyan védi a fehérjét a bendőben. Ez az eredmény egyáltalán nem volt várható. Fentieken túlmenően azt találtam, hogy ez az eljárás nem korlátozódik növényi lisztekre, hanem általában mindenféle fehérjetartalmú táp esetén - beleértve az állati és mikrobiológiai eredetű fehérjéket is - használható. A találmány alapját képező felismerés lehetővé teszi a fehérjetartalmú tápok bendő-hatástól való védelmét anélkül, hogy további előállítási, feldolgozási művelet lenne szükséges. Az eljárás igen kis többletköltséget jelent, mivel a fehérjetartalmú tápkoncentrátumokat és/vagy teljes tápokat a szokásos gyakorlatban száraz keverékek formájában állítják elő. A megfelelő komponensek keverése és elegyítése szokásos keverőberendezésben történik. Bizonyos komponensek először premix formájában állíthatók elő, majd a tápkoncentrátumba vagy teljes tápba száraz keveréssel vihetők be. A keverésnek legalább olyan mértékűnek kell lennie, hogy az elegy lényegében homogénné váljon. A meglévő keverési gyakorlat egyszerűvé teszi a por formájú cinksónak a tápkoncentrátumba vagy a teljes tápba megfelelő idő alatt lényegében egyenletes eloszlásban való bekeverését. A cinksó adagolható önmagában vagy premix részeként. A cinksó száraz por formájában, a fehérjetartalmú táp részecskéin kívül maradva is kifejti a bendőtől védő hatást. A találmány szerinti eljárás bármely, kérődzők számára készülő, fehérjetartalmú tápkészítmény előállításánál használható. Az ilyen tápkészítmények főkomponensként zsírtalanított növényi maglisztet vagy ezzel rokon tápanyagokat, például az árpa, kukorica vagy más növényi magok fermentálásánál melléktermékként kapott, sörfőzésnél vagy desztillálásnál visszamaradó magokat tartalmazzák. Állati vagy mikrobiológiai eredetű fehérjetartalmú lisztek is használhatók. A növényi eredetű anyagok közé tartoznak a búza középtöretek és a növényi magok lisztjei, például a szójaliszt, a gyapotmagliszt, a földimogyoróliszt, a napraforgóliszt, a Canola liszt (alacsony erukasav és glukozinolát tartalmú repcemag lisztje), stb. Más, hasonló fehérjetartalmú tápkomponensek az állati eredetű termékek, például a halliszt, a hús-csont-liszt, valamint az egysejtfehérjék, például a fermentációs folyamatokból származó élesztősejtek vagy baktériumsejtek. „Egysejtfehérjén” állattápként alkalmazott, szárított, dezaktivált mikroorganizmusokat értünk. A találmány egyik különösen előnyös meg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
