192236. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4,5,6,7-tetrahidro-furo- vagy 1H-pirrolo/2,3c/-piridin származékok és az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 92 236 2 Az EDM körülbelül 10-32 mg/kg intraperitoneális alkalmazás esetén. A találrnány szerinti vegyületeken meghatározzuk a 3H-imipramin kötődését is a patkány teljes kortexén (agykéreg). A szövetet a következőképpen preparáljuk : a) Homogenizálás 50 térfogat (per gramm szövet) inkubáló pufferben, majd centrifugálás 10 percig 20 000 ford/perc sebességgel. b) A centrifugálás után kapott üledéken megismételjük a fenti műveletet. c) A végső üledéket felvesszük 33 térfogat (per gramm szövet) inkubáló pufferben (30 mg szövet per ml szuszpenzió). Az inkubáló puffer literenként 120 millimól nátrium-kloridot, 50 millimól Triszt [trisz(hidroximetil)-amino-metán] és 5 millimól kálium-kloridot tartalmaz, és 0 °C-on pH-ja 7,4. A teljes kötődés meghatározása céljából minden inkubációs csőbe bemérünk 100 pl puffert és 50 pl 3H-imipramint. A nem-specifikus kötődés meghatározásához minden inkubációs csőbe bemérünk 100 pl kortex-membránt (30 mg per ml), 140 pl puffert, 10 pl dezipra.mint (30.10" mól per liter) és 50 pl 3H-imipramint. A vizsgálandó vegyületek általi kiszorítás vizsgálatához a 3H-imipramin koncentrációja 2,5 nM és a hatóanyagoké 0-100 pM. Az inkubálás 0 °C-on 1 óráig tart. A találmány szerinti vegyületek aktivitásának értékelése céljából a 3H-imipramin specifikus kötődésének gátlási %-át a kiszorító hatóanyag koncentrációjának függvényében ábrázoljuk. Az IC50 az a kiszorító hatóanyagkoncentráció, amely 50%kai gátolja a 3H-imípramin specifikus kötődését (grafikus meghatározás) 2,5 nM 3H-imipraminkoncentrációnál. A találmány szerinti vegyületek IC50 értéke legtöbbször 100 pM alatt van, és közülük egyeseknél lemegy egészen 0,01 pM-ig. Végül a találmány szerinti vegyületeknek a noradrenalin- és szerotoninfelvételt gátló képességét vizsgáljuk patkány hipotalamuszából származó nem tisztított szinaptoszóma preparátumban, Ross S. B. és Rényi A. L. eljárás szerint [Acta Pharmacol. Toxicol. 36, 382-394 (1975)]. Mindegyik inkubációs keverék 0,1 nanomól 3H- noradrenalint, 0,1 nanomól 14C-szerotonint, 100 pl nem tisztított szinaptoszóma preparátumot (ez megfelel 10 mg kiindulási agyszövetnek), vizsgálandó vegyületet és 1,8 ml Krebs-Hanseleit-puffert (pH 7,4 ; 1,25 mikrontól nialamid, 114 mikromól aszkorbinsav, 59,5 mikromól EDTA-Na2 és 1111 mikrontól glükóz per 100 ml puffer) tartalmaz. A felvétel folyamatát a jelzett aminok hozzáadásával indítjuk meg, és az inkubálást 5 percig folytatjuk 37 °C-on tartott centrifugacsövekben. A reakció leállítása céljából az inkubációs közeget 0,45 pm (ref. HAWP 02500) pórusméretű „Millipore MF” szűrőn (cellulóz-észterek keveréke) átszűrjük, majd 2,5 ml fiziológiás konyhasóoldattal átöblítjük. Ezután a száraz szűrőket - melyek a színaptoszómákat visszatartják - szcintillációs küvettákba helyezzük és 10 ml szcintillációs folyadékot adunk hozzájuk (Aquasol-NEN). 2 óráig állni hagyjuk őket. Ezalatt a szűrők anyaga feloldódik, majd a radioaktivitást lemérjük. A tényleges felvételt úgy kapjuk meg, hogy levonjuk az azonos körülmények, de jég között végbement passzív felvételt. A felvétel gátlását a tényleges felvétel %-ában határozzuk meg a vizsgálandó vegyülettel és nélküle, ugyanabban a próbában. Az IC50 koncentrációt, azaz az 50% gátlást előidéző koncentrációt (pM- ban) logaritmikus görbe alapján határozzuk meg, ahol a választ a koncentráció függvényében ábrázoltuk. A találmány szerinti vegyületek IC50 koncentrációja 0,23-10 pM noradrenalin esetében és 0,08-10 pM szerotonin esetében. A találmány szerinti vegyületek farmakológiai vizsgálata azt mutatja, hogy antianoxiás hatással rendelkeznek és a gyógyászatban kóros éberség kezelésére, különösen az agyi erek károsodásának és a geriátriában az agyi érelmeszesedésnek tulajdonítható magatartásbeli zavarok, valamint koponyasérülések okozta emlékezetkihagyások, metabolikus agy betegségek és depressziós állapotok kezelésére használhatók. A találmány körébe ezért beletartozik mindazon gyógyszerkészítményeknek az előállítása is, melyek hatóanyagként a találmány szerinti vegyületek és/ vagy sóik hatásos mennyiségét tartalmazzák, az alkalmazásukhoz, különösen orális vagy parenterális alkalmazáshoz megfelelő segédanyagokkal együtt. A vegyületek orális vagy parenterális úton alkalmazhatók. A napi dózis parenterális alkalmazáskor 1-100 mg és orális alkalmazáskor 5-500 mg lehet. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek és savaddíciós sóik előállítására, ahol X jelentése oxigén-I atom vagy—NH csoport, R, jelentése adott esetben egy vagy két halogénatomot vagy egy metil-, etil-, trifluor-metil-, metoxi-, fenilcsoportot, vagy - amikor R2 nem benzilcsoportot jelent - aminocsoportot hordozó fenilcsoport, vagy naftilcsoport, vagy benzodioxanilcsoport, és R2 jelentése hidrogénatom vagy benzilcsoport, vagy ha X oxigénatomot jelent, R2 metil- vagy etilcsoportot is jelenthet, azzal jellemezve, hogy egy (II) képletű vegyületet alkálifém-hidrid jelenlétében ciklizálunk, majd a kapott (III) képletű intermediert egy (IV) általános képletű acetofenonnal reagáltatjuk, ahol Rx jelentése a fenti, kivéve az aminofenil-csoportot, vagy nitrofenilcsoport is lehet, és így (V) általános képletű vegyületet állítunk elő; majd - az előállítandó vegyülettől függően -a) egy (V) általános képletű vegyületet ammónium-acetát és ecetsav jelenlétében ciklizálunk, és a képződött (VI) általános képletű vegyületet először nátronlúggal, majd sósavval kezeljük, vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
