192233. lajstromszámú szabadalom • Kapillárdializátor
1 192 233 2 A találmány olyan kapillárdializátorra vonatkozik, amelynek rendszerint cső alakú háza és ebben egy köteg, két végénél ágyazoanyaggal rögzített, egymástól és a háztól tömített olyan kapillárisa van, amely olyan homlokfelületekben végződik, amelyek egy-egy bevezető-, illetve kivezetőkamrát zárnak le a vér számára, továbbá, amelynek az ágyazóanyagok között, a kapillárisok körül dializáló kamrája van két, a házon lévő csatlakozással. Az ilyen kapillárdializátor a szokásos kiképzésnek és kivitelnek felel meg. A csodarab alakú házzal ellátott kapillárdializátorokat ismert módon oly módon készítik, hogy a kapilláris köteget, tehát nagyon finom, vékony, körülbelül 0,2 mm belső átmérőjű és 5-20 pm falvastagságú csövek kötegét a csődarab alakú házba tolják bele. A csodarab alakú ház mindkét végét egy-egy fedőlap zárja le. A dializátum részére szolgáló csatlakozásokon keresztül a két végső szakasznál juttatják be az ágyazóanyagot a kapillárisköteg és a csodarab alakú ház közé. A cső alakú ház középső kereszttengelye körüli centrifugálással osztják el az ágyazóanyagot a kapillárisok, valamint a kapillárisok és a házfal között úgy, hogy a teret a fedőlapokig kitöltik. Ekkor a megmerevedő ágyazóanyag a kapillárisokat a cső alakú házban egyidejűleg rögzíti és tömíti. A csak az ágyazóanyag beöntéséhez szükséges fedőlapok eltávolítása után a kapilláris köteget, amelyet eredetileg megfelelően nagyobb hosszúsággal toltak be a cső alakú házba, mindkét végén levágják. Ez a vágás sajtolási művelettel is történhet. Ennél a vágásnál a kapillárisokon és az ágyazóanyagon keresztül olyan homlokfelület áll elő, amely a házfalnál végződik. Ezzel a vágással azonban a homlokfelületen hátrányos módon egyenetlenség is fellép, mégpedig mind az ágyazóanyagnál, mind a kapillárisoknál is. Maguknak a kapillárisoknak a csőfalában is gyakran vannak olyan repedések, amelyek többnyire hátrányos módon az egyes kapillárisok csőfalának a belseje felé irányulnak. Ezek a repedések a metszetfelület elektronmikroszkópos nagyításánál láthatók. A kapillárisok fala és az ágyazóanyag között oldódási jelenségek is megfigyelhetők. A leírt egyenetlenségek kiváltóként, vagy csíraként hathatnak és a dializátor alkalmazásánál a vér alvadásának veszélyét növelik alakjukkal és jelenlétükkel. Ennek az alvadási jelenségnek a következtében ezután egyes kapillárisok eldugulnak, különösképpen a bemeneti oldalon, tehát a bevezetőkamra környezetében. Ezáltal a dializátor dializáló felülete az eldugult kapillárisok kiesése következtében csökken. A szükséges teljesítmény továbbá nem áll rendelkezésre. További hátrányként jelentkezik a kezelt személyek vérvesztesége, mivel az átmosás lehetősége a dugulások következtében nem áll rendelkezésre. A találmány alapját az a feladat jelenti, hogy a leírt hátrányt megszüntessük és olyan, a bevezetésben leírt jellegű kapillárdializátort készítsünk, amelynél a használat során a kapillárisok kiesése és ezzel a kezelt személyek vérvesztesége csökken. Ez a találmány szerint oly módon érhető el, hogy az ágyazóanyag és a kapillárisok alkotta két homlokfelület legalább egyike bevonattal van ellátva. Ennek a bevonatnak a felvitelével az ágyazóanyag és a kapillárisok levágott homlokfelületére a felszín elsimítása és lekerekítése valósul meg. A felületnek a mikroszkopikus tartományba eső sérülései, amelyeket a levágás okoz, kiegyenlítődnek. Az idegen testek beágyazódnak, a repedések kitöltődnek és összességében a felületi egyenetlenség csökken úgy, hogy az ilyen durva helyek veszélyessége, ami véralvadás kiindulási pontja lehet, erősen csökken. Érthető, hogy a bevonatot úgy kell felvinni, hogy a bevonat a kapillárisok nyílásait ne érje át és ne fedje be. A kapillárisoknak természetesen nyitottan kell maradniuk, mert ezeken keresztül áramlik a vér. E mellett azonban lehetséges és ésszerű az, hogy a bevonat az egyes kapillárisok belső éle körül a kapillárisok belső falánál bizonyos mélységig előrenyúlik, ezáltal az egyes kapillárisok belül élesen levágott élét is lekerekíti. Ezáltal kedvező geometriai feltételek adódnak minden egyes kapillárisnál a belépéshez a létrejövő véráramlás szempontjából. Különösen alkalmas a poliuretánból készített bevonat, amelynél a kapillárisok regenerált cellulózból vannak. A poliuretán tapad a cellulózra és onnan nem oldódik le a folyadék nedvesítésének hatására sem. A bevonat, amely minden esetben nagyon vékonyra van kiképezve és így simító- és kiegyenlítő szerepet tölt be, olyan anyagból is készíthető azonban, amelynek porózus szűrőszerkezete van és lehetővé teszi a vérből a fehérjék lerakódását. Ezáltal olyan különleges tulajdonságú felület jön létre, ami a vér saját fehérjeinek a lerakódása következtében különösen kedvező a vér részére, mégpedig minden egyes kezelt személy esetében. Érthető, hogy ez a jelenség csak a dializátor használata során lép fel, amikor a porózus szűrőszerkezet alakjában alkalmazott bevonat használata ehhez lehetőséget szolgáltat. Az ilyen porózus szűrőszerkezet például akkor készíthető el, ha a bevonat két oldószerben oldott műanyagból áll olyképpen, hogy a két oldószernek különböző párolgási tulajdonságai vannak. A réteg felvitele után először az egyik oldószer párolog el és a másik oldószerben a műanyag koncentrációja megnövekszik. A második oldószer elpárolgása előtt helyileg különböző kicsapódási folyamat jön létre olyképpen, hogy kialakul a kívánt porózus szűrőszerkezet. Végezetül elpárolog teljesen a második oldószer is. Lehetséges azonban az is, hogy a bevonat két olyan rétegből áll, amelyek közül az elsőnek felvitt a második bevonat tapadását szolgálja és a második bevonat van a találmány igénypontjainak megfelelően kiképezve. Ekkor az első bevonat lényegében a simító és kitöltő feladatot látja el, míg a második, az erre felvitt további bevonatréteg a porózus szűrőszerkezetet valósítja meg. Lehetséges az is, hogy bevonat készül az egész bevezetőkamra és kivezetőkamra felületére. E célra azonban csak a porózus szűrőszerkezetű bevonat kerül alkalmazásra, mert a bevezetőkamra és a kivezetőkamra felületét egyébként olyan házfedél képezi, amelynél vágási, vagy sajtolási művelet nem történik. Természetesen ezt a (második) bevonatot a porózus szűrőszerkezettel egymagában is fel lehet vinni az ágyazóanyag és a kapillárisok homlokfelületére. 5 10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
