192233. lajstromszámú szabadalom • Kapillárdializátor
1 192 233 2 A szűrőszerkezetű bevonat lényegében poliszulfát, poliamid, polimetilmetakrilát, polikarbonát, vagy cellulózacetát lehet. Az első bevonat vastagsága körülbelül 5-20 pm lehet, a második bevonaté pedig körülbelül 5-50 pm. Az ilyen jellegű vékony bevonatnál nem jelentkezik az a veszély, hogy az egyes kapillárisok a bevonat felvitelével eldugulnak, vagy használhatatlanul beszűkülnek. A találmányt a kapillárdializátor kapillárisainak és ágyazóanyagának az elmetszett homlokfelületén lévő bevonattal is lehet jellemezni a vér alvadási veszélyének a csökkentésére. A találmányt a továbbiakban kiviteli példák alapján írjuk le. Ehhez a csatolt ábrák a következők: 1. ábra : a kapillárdializátor metszete, 2. ábra: a kapillárdializátor végső szakaszának metszeti ábrázolása a réteg felvitele előtt, 3. ábra: egyetlen kapilláris végének metszeti ábrázolása az egyszerű bevonat feltüntetésével, továbbá 4. ábra : egyetlen kapilláris végének metszeti ábrázolása az első és a második bevonat ábrázolásával. Az 1. ábrán ábrázolt kapillárdializátornak csodarab alakú 1 háza van, amelyben számos 2 kapillárisból álló olyan köteg van, amely az 1. ábrán viszonylag erősen nagyított ábrázolásban látható. A 2 kapillárisok kötege mindkét végén a 3 ágyazóanyagba van beágyazva, mely a 2 kapillárisok kötegét nemcsak az 1 házon belül rögzíti, hanem a 2 kapillárisok egymáshoz képest és az 1 ház falához képest tömíti. A 3 ágyazóanyag és a kapillárisok a 4 homlokfelületben végződnek. A csodarab alakú 1 ház végei olyan 5 külső menettel vannak ellátva, amelyre egy-egy 6 fedél csavarható fel a nem ábrázolt tömítés közbeiktatásával. A 6 fedélen van az a 7 csatlakozócsonk, amely csővezeték csatlakoztatására szolgál. Ilyen formában és jelleggel a ház egyik végén a 8 bevezetőkamra, a másik végén pedig a 9 kivezetőkamra képződik. A két 8 és 9 kamra alapjában véve egyforma, illetve hasonló kiképzésű úgy, hogy a kapillárdializátor az egyik, vagy a másik irányban is alkalmazható. Belátható, hogy az egyik 7 csatlakozócsonkon a vér a 8 bevezetőkamrába jut be, ahol a 2 kapillárisok között eloszlik és ezeken átáramlik. A 9 kivezetőkamrában a vér az egyes 2 kapillárisokból összegyűlik és a 7 csatlakozócsonkon keresztül ismét kiáramlik. A 2 kapillárisok között lévő 10 belső tér a 3 ágyazóanyagok között a dializálásra szolgál. A két 11 és 12 csonkon keresztül a 13 nyilaknak megfelelően folyik át a dializátum, miközben a vér a 14 nyilaknak megfelelően mozog. A 4 homlokfelületre olyan 15 bevonat van felvive, amely a 3 ágyazóanyag felett végig elterül és a 2 kapillárisok homlokoldalát is körülfogja. Ez a 15 bevonat arra szolgál, hogy az érdességet csökkentse, az idegen anyagokat körülzárja, a hegyes anyagdarabokat lekerekítse és összességében ezáltal a vért továbbító olyan felületet eredményezzen, amely a véralvadás veszélyének tekintetében lényegesen kedvezőbb. A 2. ábra a kapillárdializátor előállításának egyik folyamatát mutatja be. Ez esetben a csődarab alakú 1 házat a 6 fedél alkalmazása nélkül külön 16 fedőlappal zárják le, miután a 2 kapillárisok köte- 5 gét valamivel nagyobb hosszúságban belehelyezték az 1 házba. A 11 és 12 csonkokon keresztül meg nem keményeden állapotban bejuttatják a 3 ágyazóanyagot. Ezt követőleg az így előkészített házat egy középső kereszttengely körül centrifugáló eljá- 10 rással forgásba hozzák úgy, hogy a ház és a 16 fedőlap között a köztes tér megtelik ágyazóanyaggal, ami ebben a helyzetben megkeményedik. Látható, hogy az ágyazóanyag bizonyos mértékben az 1 ház homlokoldalán belül is megmarad úgy, hogy 15 szilárd és tömör kapcsolat jön létre a 2 kapillárisok homlokrésze és az 1 ház között. A megkeményedés után eltávolítják a 16 fedőlapot és ezután a 17 kés, illetve sajtolási művelet segítségével olyan vágást végeznek, hogy a felesleges 3 ágyazóanyagot a 2 20 kapillárisok végével együtt levágják. Ennél a vágásnál mindkét végén olyan 5 homlokfelület jön létre, amelyet ebben az állapotban nagymértékű felületi egyenetlenség jellemez. Gyakran berepedések is megfigyelhetők a 3 ágyazóanyag és a 2 kapillárisok 25 végei között. A kapillárisok egyes részei is belelógnak bojtszerűen a kapillárisok belsejébe. Ezeknek az egyenetlenségeknek mindegyike a véralvadás veszélyét jelenti használat közben. Ezek a mikroszkopikus tartományba eső egyenetlenségek csak a 15 30 bevonat (3. ábra) segítségével szüntethetők meg, egyenlíthetők ki, illetve simíthatok el. A 3. ábra szerinti különösen megnagyított ábrázoláson látható, hogy a 15 bevonat hogyan fogja körül mindegyik 2 kapilláris végének a 18 belső élét és hogyan 35 folytatódik még az egyes kapillárisok belsejében is bizonyos mélységig úgy, hogy az éles 18 belső él minden esetben lekerekítődik. Ennek a 15 bevonatnak a vastagsága 5-20 pm nagyságrendben van. A 15 bevonatnak előnyös módon sima és sík 19 40 felszíne van, amelyen a vér alkotórészei nem tapadnak meg. Különösen a poliuretán felel meg ennek a 15 bevonatnak, míg a 2 kapillárisok egyidejűleg regenerált cellulózból lehetnek. A poliuretán különösen jól tapad a cellulózhoz és folyadékkal nedve- 45 sítve nem oldódik. A sík 19 felszínű 15 bevonat helyett porózus szűrőszerkezetű 20 bevonat is vihető fel önmagában a 4 homlokfelületre. A 4. ábra olyan további lehetőséget mutat be, hogy a 15 és a 20 bevonat egymás után, tehát két 50 rétegben egymásra van felhordva. A porózus szűrőszerkezet arra szolgál, hogy a vérből a fehérjék kirakodásához alapot képezzen úgy, hogy a felület összességében kedvező a vér részére és azzal összeférhető. A porózus szűrőszerkezetű 20 bevonatot 55 nemcsak a 4 homlokfelületre, hanem a 8 bevezetőkamra és a 9 kivezetőkamra egyéb felületére is fel lehet vinni, tehát lényegében a 6 fedél belső oldalára Különösen a belépési oldalon történő alkalmazás fontos. gQ Az olyan 20 bevonat, amely porózus szűrőszerkezetet jelent, rendszerint olyan műanyagból készül, amely két oldószerben van olyképpen oldva, hogy a két oldószernek különböző párolgási tulajdonsága van. Ehhez a következő arány a megfelelő. Műanyagként 7,5 g polikarbonátot használunk, 65 3
