192218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémpótlások (implantátumok) élő szervezetben kifejtett elektrokémiai hatásainak vizsgálatára

1 192 218 2 kiegészíteni. A teszt segítségével pontosan megha­tározható, hogy a fémpótlás ötvözetében melyik fémkomponens felelős az allergia létrejöttében. Az eljárásnak az eddig leírt lépései elsősorban diagnosztikai vizsgálatok során alkalmazhatók elő­nyösen, tehát olyan esetekben, amikor a fémpótlá­sok már hosszabb ideje a szervezetben vannak és a kezelő orvosnak meg kell állapítani, hogy a fém­pótlások felelősek-e a gyulladás és/vagy az allergiás tünetek kiváltásáért, és ha igen, akkor melyik fém­pótlás, ill. annak ötvözetén belül melyik kompo­nens az allergén, vagyis az az anyag amelyre a vizsgált beteg szervezete érzékeny. Az „in vivo”, a fémpótlások között páronként alkalmazott feszültségmérés eredményét a talál­mány szerint összehasonlítjuk a fémpótlások ötvö­zeteire megadott anódpolarizációs görbékkel és en­nek alapján következtethetünk az egyes fémpótlás­­párok között kialakuló ionáram nagyságára. A be­ültetésre szánt új fémpótlások a már bentlévőhöz (vagy a bentlévő többihez) viszonyított várható elektromos feszültségkülönbségét pedig a talál­mány szerint az említett új fémpótlással azonos anyagú próbatestnek vagy próbatesteknek a befo­gadó szövethez való érintése útján szintén „in vivo” mérjük meg és a feszültségmérés eredményét az új ötvözet anódpolarizációs görbéjével egybevetve meghatározzuk a beültetés után várható ionáram nagyságát. A próbatestek alkalmazása elsősorban prog­nosztikai vizsgálatoknál alkalmazható előnyösen, tehát olyan esetekben, amikor az orvosnak el kell döntenie, hogy a beültetésre szánt fémpótlás a beül­tetés után a vizsgált beteg szervezetében aktív vagy passzív állapotban lesz-e, illetve a szóba jöhető fémpótlás ötvözetek közül ki kell választania azt, amelyik a beteg szervezetébe beültetve passzív ma­rad, azaz az ott kialakuló feszültségviszonyok kö­zött nem okoz allergiás tüneteket vagy gyulladást kiváltó ionáramlást. Ennek megfelelően az eljárás végrehajtására szolgáló berendezés el van látva egy speciális kiala­kítású áram vagy feszültség mérésére alkalmas, az elektronikus egységhez vezetékkel csatlakoztatott kombinált szondával és célszerűen egy, a forgalom­ban lévő fémpótlás-anyagokból készült próbatest sorozattal is. Továbbá az elektronikus egység legál­talánosabb kiviteli alakja a mérendő áramot foga­dó áram-feszültség átalakítóból, a mérendő feszült­séget érzékelő instrumentációs erősítőből, bemene­tével az előbbi két áramkör kimeneteire csatlakozó precíziós egyenirányítóból, adott esetben ennek ki­menetére kötött logaritmikus erősítőből, az utóbbi követő feszültség-áram átalakítóból és az általa meghajtott, előnyösen analóg, különösen Deprez­­műszerből van felépítve. Előnyösnek bizonyultak a találmány szerinti be­rendezés olyan kivitelei, amelyeknél az elektroni­kus egység logaritmikus erősítőjének kimenetére egy hangjelző és/vagy fényjelző eszközt kivezérlő komparátor egyik bemenete is csatlakoztatva van. A komparátor másik bemenete egy referencia fe­szültségforrásra van kötve. Különösen előnyösnek bizonyult a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakja, melynél a feszültség vagy áram mérésére alkalmas kombinált szondát két rész alkotja, melyek egy üreges szigete­lő nyélből és egy szintén szigetelő anyagból készült mérőcsúcsból állnak, a szigetelő nyél üregében a mérőcsúcsok összeillesztésekor, illetve szétválasztá­sakor automatikusan működtetett üzemmódkap­csoló, célszerűen REED-relé, és annak működtető ellendarabja, célszerűen mágnes van páronként el­helyezve úgy, hogy a kombinált szonda részeinek összeillesztett állapotában az üzemmódkapcsoló és annak működtető ellendarabja egy magasságban vannak. Előnyös továbbá a berendezésnek egy olyan kivi­teli alakja is, melynél a kombinált szonda mérőcsú­csainak végére platina félgömbök vannak erősítve, amelyeket a mérőcsúcsokon átvezetett fémszál köt össze az üzemmódkapcsolón keresztül az elektroni­kus egységgel, továbbá a mérőcsúcsok legalább egyikében próbatestet befogadó aljzat van kialakít­va, amely elektromosan érintkezik a mérőcsúcson átvezetett fémszállal. A már említett, forgalomban lévő fémpótlások anyagaiból készített próbatest-sorozat egyes pró­­batestjei a kombinált szonda mérőcsúcsainak leg­alább egyikébe dugaszolhatóan illeszkedő csappal vannak ellátva. A továbbiakban a találmányt egy kiviteli példa alapján ismertetjük részletesebben a mellékelt rajz felhasználásával, ahol az 1. ábra a példaképpeni találmány szerinti beren­dezés blokksémája, a 2. ábra a kombinált szonda keresztmetszete, a 3. ábra a kombinált szonda egyik mérőcsúcsának rajza részben metszve és a 4. ábra egy fémpótlás ötvözetére megadott anód­polarizációs görbe. Localis panaszokkal (gyulladás) jelentkező beteg diagnosztikai vizsgálata a találmány szerinti eljá­rást követve a kivetkezőképpen zajlik le: A gyanús fémpótlás környezetében, célszerűen a fogínyen (gingiva propria) a kombinált szonda árammérőként használható, összeillesztett állapo­tában ionáramot mérünk. Mivel a szondával az áramutat képező szövetnek egyidejűleg csak egy kis részét tapogatjuk le, az elektronikus egység nem a két aktív fémpótlás között folyó teljes ionáramot fogja indikálni, hanem annak csak csekély százalé­kát. A klinikai tapasztalatok szerint azonban ez is elegendő a diagnózis felállításához, mivel a szonda által az elektronikus egységbe vezetett részáram mindenképpen arányos az össz-ionárammal. Nagy beteganyagon végzett mérés és vizsgálat eredmé­nyeképpen a 30 nA alatti ionáramok még normális­nak tekinthetők, míg az 50 nA feletti ionáram érté­kek minden esetben kórosnak számítanak. Megje­gyezzük, hogy ha a galvánelemet alkotó fémpótlás­­pár egyik tagja műtét nélkül hozzáférhetetlen he­lyen van implantálva (pl. törött csontokat összeerő­sítő csavar esetén), akkor elegendő csupán a hozzá­férhető fémpótlás (pl. fogpótlás) közelében mérni, mivel az egyik fémpótlásból kilépő ionáram ponto­san azdnos intenzitású a másikba belépővel. A szájban a nyálkahártyán végezve a mérést ügyelni kell arra, hogy a nyálkahártya olyan terüle­tén mérjünk ionáramot, ahol elmozdítható vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45! 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom