192218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémpótlások (implantátumok) élő szervezetben kifejtett elektrokémiai hatásainak vizsgálatára
1 192 218 2 izommozgás hatására elmozduló nyálkahártyában fellépő bioáramok nem befolyásolhatják a mérés eredményét. Ilyen hely például a fogínynek közvetlenül a tognyak melletti része (gingiva propria). A gingiva propria megfelelő területét és a mérőcsúcs végén elhelyezkedő elektródákat a mérés előtt levegővel le kell szárítani. Helyi panaszok (inflammáció, gingivitis) esetén kiegészítő bőrgyógyászati tesztre nincs szükség, a beteg a gyulladásért felelősnek talált aktív fémpótlások eltávolításával, illetve megfelelő anyagú fémpótlás beültetésével gyógyítható. Allergiás (távoli) panaszokkal jelentkező beteg vizsgálatánál a fent leírtakat bőrgyógyászati specifikus allergológiai teszttel (cutanpróba) is kiegészítjük, aminek eredményeképpen megmondható, hogy az ötvözet melyik fémkomponense tehető felelőssé az allergia létrejöttében. A kórokozó allergén fémnek a kórlapba vezetésével a jövőre nézve kizárhatók azok az ötvözetek, amelyek az allergén fémet tartalmazzák. Therápiás kezelés során a beteg kórlapján allergénnek feltüntetett fémeket tartalmazó fémpótlás ötvözeteket eleve kizárjuk a beültetés során szóba jöhető választékból. Amennyiben a kórlapból ilyen allergén nem derül ki, az előzőekben leírt, találmány szerinti in vivo ionáram-méréssel, illetve adott esetben bőrgyógyászati teszttel keressük meg azokat. Az ionáram-méréssel túlzottan aktívnak talált fémpótlás-pár könnyebben elmozdítható tagjának eltávolítása után a bent maradóhoz elektrokémiai potenciál szempontjából közelebb álló fémanyagú próbatestet választunk ki, majd azt a kombinált szonda feszültségmérőként használható, szétválasztott állapotában a szonda egyik mérőcsúcsába dugaszoljuk és az új fémpótlás leendő helyén a nyálkahártyához érintjük. Ezzel egy időben a kombinált szonda másik felét a helybenmaradt (már bentlévő) fémpótlások egyikéhez érintve feszültséget mérünk, ill. a feszültségmérést a fix fémpótlásokat váltogatva többször megismételjük. A nyálkahártyán előnyösen most is a gingiva propria területét választjuk, a kiválasztott nyálkahártya területet és a próbatestet a mérés előtt levegővel leszáritjuk. A feszültségmérés eredményét egybevetjük a kiválasztott próbatest és (ha ismert) a fix fémpótlás ötvözetére megadott anódpolarizációs görbével és ennek alapján következtetünk a beültetés után várható ionáram nagyságára. Ha a várható ionáram nagyobb mint 50 nA, akkor a kiválasztott ötvözetet ki kell zárni a beültetésre szánt fémpótlás szóba jöhető ötvözeteinek választékából. A beültetésre alkalmas fémötvözetek közül azt kell kiválasztani, amelyik a legkevésbé változtatja meg a test feszültségviszonyait és ezzel nem okoz allergiát kiváltó ionkivándorlást, azaz a testbe beültetve hosszú idő eltelte után is passzív marad. A fentiekben leírt találmány szerinti eljárás végrehajtására szolgáló berendezés blokksémáját az 1. ábrán láthatjuk. À szaggatott vonallal bekerített rész alkotja az 1 elektronikus egységet, amely egy műszerdobozba van beépitve. Ehhez az elektronikus egységhez csatlakoztatható egy speciálisan kialakított, áram vagy feszültség mérésére alkalmas kombinált szonda, amelynek keresztmetszete a 2. ábrán látható. Végül a berendezés tartozéka még egy 28 próbatest sorozat is, amelynek minden egyes darabja a 3. ábra szerint van kialakítva, de mindegyik másfajta fémpótlás anyagból készült. A kombinált szondát két, egymáshoz 10 illesztőcsapokkal illesztett 2 és 3 rész alkotja, amelyek üreges 7 szigetelő nyélből és egy szintén szigetelő anyagú 4 mérőcsúcsból állnak. A 7 szigetelő nyél 8 üregében példaképpen REED-relével megvalósitott 23 és 33 üzemmódkapcsolók és az azokat működtető 22 és 32 mágnesek vannak elhelyezve úgy, hogy a kombinált szonda részeinek összeillesztett állapotában az üzemmódkapcsolók és az azokat működtető ellendarabjai egy magasságban vannak. A mágnesekkel szemben elhelyezett ferromágneses lapok ezenkívül a két rész rögzítését is biztosítják. Más kiviteli alaknál a REED-relét és a mágnest természetesen más kapcsoló eszköz, illetve rögzítő elem is helyettesítheti. A kombinált szondát egy négyerű vezeték köti össze az 1 elektronikus egységgel, két vezeték a fcszültségérzékelő bemenetre, kettő pedig az árammérő bemenetre van csatlakoztatva. Az elektronikus egységben lévő 11 áram-feszültség átalakító és egy, a mérendő feszültséget érzékelő 12 instrumentációs erősítő kimenete van egy 13 precíziós egyenirányító bemenetére csatlakoztatva, amelynek kimenetére egy hőkompenzált 14 logaritmikus erősítő, ennek kimenetére pedig egy analóg kijelzőt, célszerűen 16 Deprez-műszert meghajtó 15 feszültség-áram átalakító van kötve. A 14 logaritmikus erősítő kimenetére egy hang- és egy fényjelző eszközt vezérlő komparátor egyik bemenete van csatlakoztatva, amelynek másik bemenetére referencia feszültségforrás van kötve. A kombinált szonda 4 mérőcsúcsainak végére 25 és 35 platina félgömbök vannak erősítve, amelyeket a 4 mérőcsúcsokon átvezetett 5 fémszál köt össze a 23 és 33 üzemmódkapcsolón keresztül az 1 elektronikus egységgél. Az egyik mérőcsúcson egy 28 próbatestet befogadó 27 aljzat van kialakítva, amely fémesen érintkezik a mérőcsúcson átvezetett fémszállal. A berendezés tápellátását egy 9 V-os 17 feszültségforrás biztosítja, de megfelelő hálózati adapterrel hálózatról is működtethető. A kombinált szonda mérőzsinórjának a műszerdobozon kialakított aljzatba dugaszolása és a tápfeszültség bekapcsolása után a berendezés üzemképes. Árammérés a kombinált szonda összeillesztett állapotában, feszültségmérés pedig a szonda szétválasztott állapotában lehetséges. A mérőcsúcsoknak a műszer megfelelő bemenetelre történő átkapcsolásáról a szondában elhelyezett 23 és 33 üzemmódkapcsoló gondoskodik. A műszer bemenetére érkező feszültséget a 12 instrumentációs erősítő érzékeli, az áramot pedig, a II áram-feszültség átalakító alakítja át ugyancsak feszültséggé. Ez a feszültség kerül a 13 precíziós egyenirányító bemenetére, melynek feladata a polaritásfüggetlen mérés biztosítása. Az egyenirányított feszültség a 14 logaritmikus erősítőn keresztül kerül a kijelzőt meghajtó 15 feszültség-áram átalakítóra. A 14 logaritmikus erősítő biztosítja a mérendő áramok, illetve feszültségeknek egyetlen méréstartományban történő mérését. Ezáltal szükségtelenné válik a körülményes, manuális, vagy az áramkörileg bonyolultabb autoS 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
