192218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémpótlások (implantátumok) élő szervezetben kifejtett elektrokémiai hatásainak vizsgálatára

1 192 218 2 izommozgás hatására elmozduló nyálkahártyában fellépő bioáramok nem befolyásolhatják a mérés eredményét. Ilyen hely például a fogínynek közvet­lenül a tognyak melletti része (gingiva propria). A gingiva propria megfelelő területét és a mérő­­csúcs végén elhelyezkedő elektródákat a mérés előtt levegővel le kell szárítani. Helyi panaszok (inflammáció, gingivitis) esetén kiegészítő bőrgyógyászati tesztre nincs szükség, a beteg a gyulladásért felelősnek talált aktív fémpót­lások eltávolításával, illetve megfelelő anyagú fém­pótlás beültetésével gyógyítható. Allergiás (távoli) panaszokkal jelentkező beteg vizsgálatánál a fent leírtakat bőrgyógyászati speci­fikus allergológiai teszttel (cutanpróba) is kiegészít­jük, aminek eredményeképpen megmondható, hogy az ötvözet melyik fémkomponense tehető fe­lelőssé az allergia létrejöttében. A kórokozó aller­­gén fémnek a kórlapba vezetésével a jövőre nézve kizárhatók azok az ötvözetek, amelyek az allergén fémet tartalmazzák. Therápiás kezelés során a beteg kórlapján aller­­génnek feltüntetett fémeket tartalmazó fémpótlás ötvözeteket eleve kizárjuk a beültetés során szóba jöhető választékból. Amennyiben a kórlapból ilyen allergén nem derül ki, az előzőekben leírt, talál­mány szerinti in vivo ionáram-méréssel, illetve adott esetben bőrgyógyászati teszttel keressük meg azokat. Az ionáram-méréssel túlzottan aktívnak talált fémpótlás-pár könnyebben elmozdítható tag­jának eltávolítása után a bent maradóhoz elektro­kémiai potenciál szempontjából közelebb álló fém­anyagú próbatestet választunk ki, majd azt a kom­binált szonda feszültségmérőként használható, szétválasztott állapotában a szonda egyik mérőcsú­csába dugaszoljuk és az új fémpótlás leendő helyén a nyálkahártyához érintjük. Ezzel egy időben a kombinált szonda másik felét a helybenmaradt (már bentlévő) fémpótlások egyikéhez érintve fe­szültséget mérünk, ill. a feszültségmérést a fix fém­pótlásokat váltogatva többször megismételjük. A nyálkahártyán előnyösen most is a gingiva pro­pria területét választjuk, a kiválasztott nyálkahár­tya területet és a próbatestet a mérés előtt levegővel leszáritjuk. A feszültségmérés eredményét egybe­vetjük a kiválasztott próbatest és (ha ismert) a fix fémpótlás ötvözetére megadott anódpolarizációs görbével és ennek alapján következtetünk a beülte­tés után várható ionáram nagyságára. Ha a várha­tó ionáram nagyobb mint 50 nA, akkor a kiválasz­tott ötvözetet ki kell zárni a beültetésre szánt fém­pótlás szóba jöhető ötvözeteinek választékából. A beültetésre alkalmas fémötvözetek közül azt kell kiválasztani, amelyik a legkevésbé változtatja meg a test feszültségviszonyait és ezzel nem okoz aller­giát kiváltó ionkivándorlást, azaz a testbe beültetve hosszú idő eltelte után is passzív marad. A fentiekben leírt találmány szerinti eljárás vég­rehajtására szolgáló berendezés blokksémáját az 1. ábrán láthatjuk. À szaggatott vonallal bekerített rész alkotja az 1 elektronikus egységet, amely egy műszerdobozba van beépitve. Ehhez az elektroni­kus egységhez csatlakoztatható egy speciálisan ki­alakított, áram vagy feszültség mérésére alkalmas kombinált szonda, amelynek keresztmetszete a 2. ábrán látható. Végül a berendezés tartozéka még egy 28 próbatest sorozat is, amelynek minden egyes darabja a 3. ábra szerint van kialakítva, de mind­egyik másfajta fémpótlás anyagból készült. A kombinált szondát két, egymáshoz 10 illesztőcsa­pokkal illesztett 2 és 3 rész alkotja, amelyek üreges 7 szigetelő nyélből és egy szintén szigetelő anyagú 4 mérőcsúcsból állnak. A 7 szigetelő nyél 8 üregé­ben példaképpen REED-relével megvalósitott 23 és 33 üzemmódkapcsolók és az azokat működtető 22 és 32 mágnesek vannak elhelyezve úgy, hogy a kombinált szonda részeinek összeillesztett állapotá­ban az üzemmódkapcsolók és az azokat működtető ellendarabjai egy magasságban vannak. A mágne­sekkel szemben elhelyezett ferromágneses lapok ezenkívül a két rész rögzítését is biztosítják. Más kiviteli alaknál a REED-relét és a mágnest termé­szetesen más kapcsoló eszköz, illetve rögzítő elem is helyettesítheti. A kombinált szondát egy négyerű vezeték köti össze az 1 elektronikus egységgel, két vezeték a fcszültségérzékelő bemenetre, kettő pedig az árammérő bemenetre van csatlakoztatva. Az elektronikus egységben lévő 11 áram-feszültség átalakító és egy, a mérendő feszültséget érzékelő 12 instrumentációs erősítő kimenete van egy 13 precí­ziós egyenirányító bemenetére csatlakoztatva, amelynek kimenetére egy hőkompenzált 14 logarit­mikus erősítő, ennek kimenetére pedig egy analóg kijelzőt, célszerűen 16 Deprez-műszert meghajtó 15 feszültség-áram átalakító van kötve. A 14 logarit­mikus erősítő kimenetére egy hang- és egy fényjelző eszközt vezérlő komparátor egyik bemenete van csatlakoztatva, amelynek másik bemenetére refe­rencia feszültségforrás van kötve. A kombinált szonda 4 mérőcsúcsainak végére 25 és 35 platina félgömbök vannak erősítve, amelyeket a 4 mérő­csúcsokon átvezetett 5 fémszál köt össze a 23 és 33 üzemmódkapcsolón keresztül az 1 elektronikus egységgél. Az egyik mérőcsúcson egy 28 próbates­tet befogadó 27 aljzat van kialakítva, amely féme­sen érintkezik a mérőcsúcson átvezetett fémszállal. A berendezés tápellátását egy 9 V-os 17 feszültség­­forrás biztosítja, de megfelelő hálózati adapterrel hálózatról is működtethető. A kombinált szonda mérőzsinórjának a műszer­­dobozon kialakított aljzatba dugaszolása és a táp­­feszültség bekapcsolása után a berendezés üzemké­pes. Árammérés a kombinált szonda összeillesztett állapotában, feszültségmérés pedig a szonda szét­választott állapotában lehetséges. A mérőcsúcsok­nak a műszer megfelelő bemenetelre történő átkap­csolásáról a szondában elhelyezett 23 és 33 üzem­módkapcsoló gondoskodik. A műszer bemenetére érkező feszültséget a 12 instrumentációs erősítő érzékeli, az áramot pedig, a II áram-feszültség át­alakító alakítja át ugyancsak feszültséggé. Ez a feszültség kerül a 13 precíziós egyenirányító beme­netére, melynek feladata a polaritásfüggetlen mérés biztosítása. Az egyenirányított feszültség a 14 loga­ritmikus erősítőn keresztül kerül a kijelzőt meghajtó 15 feszültség-áram átalakítóra. A 14 logaritmikus erősítő biztosítja a mérendő áramok, illetve feszült­ségeknek egyetlen méréstartományban történő mé­rését. Ezáltal szükségtelenné válik a körülményes, manuális, vagy az áramkörileg bonyolultabb auto­S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom