192218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémpótlások (implantátumok) élő szervezetben kifejtett elektrokémiai hatásainak vizsgálatára
1 192 218 2 A találmány tárgya eljárás kettő vagy több fémpótlás által élő szervezetben kifejtett elektrokémiai hatások vizsgálatára, valamint berendezés az eljárás foganatosítására, amely elektronikus egységet és feszültségmérő szondákat tartalmaz. Ismeretes, hogy különösen a fogászati nemesiómötvözetek árának tetemes emelkedése következtében az utóbbi 15-20 évben egyre növekvő igény merült fel a fogászati felhasználásra alkalmas nem-nemes fémötvözetek gyártására és felhasználására még a leggazdagabb országokban is. Elsősorban a nikkel bázisú fémötvözetek száma magas (Ni tartalom: 60-75%), melyek elég magas százalékban tartalmaznak krómot és kobaltot is. Az idevágó szakirodalom, mint például H. W. Gundlach : „Edelmetall-Dentallegierungen : Edelmetallfreie-Dentallegierungen” c. a, Dental-Labor 30 321 (1982) Sonderdruck-ban megjelent közleménye, vagy D. Hermann: „Allergische Reaktionen durch zahnärztliche Werkstoffe” c. a, ZM Fortbilding 18/1981-es számában megjelent közleménye szerint mindhárom fémmel kapcsolatban allergiás jelenségek mutathatók ki. Ennek valószínű oka, hogy az említett fémötvözetek a szájba (esetleg egyéb testrészbe, pl. pacemaker esetén a mellkasba) helyezve, - a már bennlévő, vagy a későbbiek során behelyezésre kerülő fémötvözetekkel együtt - (amalgámtömés, fémkoröna, híd, fémlemez) galvánelemeket képezhetnek. Ez azt jelenti, hogy az élő szövetek felé a fémötvözetekből a száj kedvező hőmérséklete és pH-ja mellett ionvándorlás indulhat meg. Ezen a hőmérsékleten (~35 °C) a kivándorolt ionok rendkívül könnyen kapcsolódhatnak fehérje testekhez, aminek következményeként a korábbiakban fémmel már szenzibilizált szervezetben allergiás reakciók jelentkeznek (pl. helyi- és távoli nyálkahártya és bőrreakciók, mint pl. eccema, dermatitis, dermatozis stb.). Ez mindaddig fennáll, amíg az allergizáló tényezőt (pl. fogászati fémötvözetből készült fogpótlást) el nem távolítják. Az iortáramlásokat okozó és ezáltal allergiás gócokat alkotó fémpótlások felderítésére használt eddigi ismert módszerek a már beépített fémpótlások közti feszültségkülönbségek in vivo, azaz az élő szervezetben való mérésén alapulnak, illetve az új pótlások beépítése előtt bonyolult laboratóriumi eljárásokkal in vitro, azaz az élő szervezeten kívül próbálják előre meghatározni a várható ionáramlást úgy, hogy a fémpótlásokat, mint elektródákat a szövetnedveket utánzó elektrolitba, gyakran a beteg szájából vett nyálba helyezik. Végeredményben azonban sem a szájban in vivo mért feszültségek, sem az in vitro mérhető ionáram-értékek nem jelentenek kielégítő információt a diagnosztizáló orvos számára. Dr. Gundlach (Bego) 1983 elején írt „Nemesfém ötvözetek. Nem nemesfém ötvözetek” cimü közleményében behatóan, elsőként foglalkozik a fogászati fém ötvözetekkel kapcsolatosan fellépő elektrokémiai jelenségekkel in vitro körülmények között. Tanulmányában rámutat arra, hogy minden egyes fém ötvözet a rá jellemző feszültség határon túl adja csak le ionjait, eddig a feszültség határig az Őt passzíváló oxidréteg védi ettől. Ennek megfelelően minden fémre elkészíthető a csak rá jellemző ún. anódpolarizációs görbe, amelyből pontosan megállapítható, hogy mely feszültség határig van ún. passzív áramlás (amikor nincs áramlás) és mely feszültség határtól van aktív áramlás. Ezt jól demonstrálja Gundlach ábrája. (4. ábra) A passzív áramlási szakaszból, illetve a feszültség-áram görbe nemlinearitásából következik, hogy nem minden feszültségkülönbség okoz allergiás tüneteket kiváltó ionáramot, tehát a szájban a fémpótlások között mért feszültségkülönbségekből nem lehet egyértelműen az ionkivándorlásra következtetni. Az ionáramlás in vitro mérésének hátránya, hogy a beteg testelektrolitját a nyál önmagában nem helyettesítheti és ezenkívül csak a galvánelem kialakulásának kezdeti szakasza vizsgálható ilyen módszerekkel, amikor az elektródokon (fémpótlásokon) kialakuló oxidréteg megakadályozza a később veszélyes ionáram létrejöttét. A jelen találmány célja olyan eljárást és műszert biztosítani, amelynek segítségével egyszerűen és megbízhatóan - in vivo - felderíthetők az allergiás tüneteket kiváltó ionáramlások. A találmány célja ezenkívül olyan eljárás biztosítása, amelynek alkalmazásával ionáram mérés útján diagnosztizálni lehet szenzibilizált betegek allergiás tüneteit kiváltó okokat, azaz meghatározhatók a káros ionvándorlásért felelős fémpótlások, melyeknek eltávolításával a beteg gyógyítható. A találmány célja az is, hogy az eljárás alkalmazásával feszültségmérés útján prognosztizálható legyen egy adott ötvözetű fémpótlás beültetés után várható hatása, illetve ennek felhasználásával könnyen kiválasztható legyen az az ötvözet, amelynek várhatóan nem lesz káros elektrokémiai hatása az élő szervezetre. A találmány célja továbbá egy olyan műszer biztosítása, amely nemcsak in vitro, hanem elsősorban in vivo képes mérni és jelezni a nemkívánatos ionkivándorlást a vizsgált egyénben az adott körülmények között és ezáltal alkalmas annak eldöntésére, hogy a beültetett fémpótlások allergológiai szempontból aktiv vagy passzív állapotban vannak-e. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a beültetett fémpótlások okozta ionáram in vivo történő mérésével kiküszöbölhetők az in vitro árammérés hátrányai, továbbá az in vivo alkalmazott feszültségmérés prognosztikai célokra is kiterjeszthető lesz, amennyiben a mért értékeket az implantálni szándékozott, illetve ilyen célra szóba jöhető fémötvözetek villamos jellemzőivel előzetesen egybevetjük. A találmány szerinti eljárás lényege ezen felismerés alapján az, hogy a gyulladásos és/vagy allergiás tüneteket mutató betegeknél a hozzáférhető fémpótlások (implantátumok) közelében „in vivo” történő áranúnéréssel ellenőrizzük, hogy a fémpótlások által létrehozott galvánelem hatására kialakuló ionáram eléri-e az allergiás tüneteket vagy a gyulladást kiváltó kritikus értéket. Localis panaszok, mint például orális nyálkahártya gyulladás esetén az ionáram mérése elegendő segítséget nyújt az allergén behatárolásához, míg távoli, azaz allergiás panaszok esetén az árammérést célszerű bőrgyógyászati specifikus teszttel is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
