192214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékátemelő telepek szivattyú üzemének vezérlésére és automatikus kormányzására
1 192 214 2 A találmány eljárás folyadékátemelő telepek szivattyú üzemének vezérlésére és automatikus folyadék kormányzására egyesített rendszerű (szennyvíz és esővíz)*hálózat esetén, ahol a folyadék bevezető csatornában elosztótérbe érkezik, az elosztó térből vízkormányozó zsiliptolózárakkal legalább két vezetékbe vezetjük, amelyben adott esetben hordalékfogó és szürőrács van, majd a folyadékot szabadkiömlésű csatornába és szennyvíz- vagy hígított szennyvíz osztó vályúba tereljük, adott esetben az esővizet főzsilipművön és záporvíz hozzávezető csatornán keresztül záporvíz szivattyúk segítségével gyűjtőtéren keresztül befogadóba vezetjük. A szennyvizet vagy hígított szennyvizet az osztóvályúból átömlő nyílásokon keresztül szívótérbe engedjük, a szívótérből a szennyvíz és/vagy hígított víz szivattyúval kollektorcsövön keresztül, vezérelt tolózárakon át a befogadó sodorvonalába vagy a parti kitorkolló csatornába vagy a szennyvíztelepre nyomjuk. Ismert megoldás az, hogy a különböző rendeltetésű vizek szétválasztása mechanikus oldal- vagy homlokbukóval történik. A szétválasztás után a szennyvizek átemelése az elkülönített szívóterekben elhelyezett - előírt tartalék figyelembevételével - szivattyúkkal történik, melyeket a szívótéri vízszintről vezérelnek. A fenti vezérlési mód hátrányai :- A vízjogi előírások értelmében meghatározott Qh = hígított víz és Qz = záporvíz küszöbértékek a fix oldalbukó beépítésével csak igen pontatlanul határozhatók meg.- A vízgyűjtőterület, illetve beépítettség függvényében változnak az előző pontban rögzített küszöbértékek, a bukóéleken ez a változás csak nagyon nehezen vagy egyáltalán néni hajthatók végre.- A befogadó víz minőségének vagy vízhozamának függvényében fenti küszöbértékek nem változtathatók. A b. és c. pont értelmében az eddigi gyakorlatban ismert megoldás rendkívül rugalmatlan, és pontatlan vízszétosztást tesz lehetővé.- Elkülönített szívóterek miatt a javasolthoz képest kisebb az üzembiztonság.- A vízjogi előírások betartása nem vagy csak nehézkesen ellenőrizhető stb.- Növekvő vízhozam esetén a szennyvíz konzisztenciájától független a befogadóba vezetés módja, ez a vízjogi előírásokat kielégíti ugyan, de felesleges üzemeltetési költséget jelent. Pl. záporvíz minőségű víz érkezésekor a szennyvízszivattyúk a tisztítótelepre, a hígított víz szivattyúk a sodorvonalba, a záporvízszivattyúk parti kitorkollással üzemelnek, holott mindhárom megkülönböztetett vízmennyiség azonos konzisztenciájú záporvíz. A találmány célja olyan eljárás kifejlesztése, amellyel az átemelőtelepek vízkormányzása és a szivattyúk vezérlése automatikus, a vízjogi előírásokhoz jobban igazodnak, egyszerűen ellenőrizhetők. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a pontos vízmennyiségek a nyomócsőben mért átemelt vízmennyiség mérésével határozhatók meg, és a vízmennyiség mérés alapján a vízkormányzási és szivattyú-vezérlési feladatok egyszerűen megoldhatók. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze- 5 rinti eljárás azon alapul, hogy a nyomóoldali kol- 0 lektorcsőben folyadékmennyiség mérővel a folyadék mennyiségét, a szívótérben szívótéri szintjelző' vei a folyadék szintjét, a befogadóban vízállás jelzővel pedig a befogadó vízszintjét méijük, a mérések eredményét kiértékeljük és a kiértékelés alapján u a szivattyúkat és tolózárakat vezéreljük. A találmány alkalmazásából számos előny származik. Pl.: 1. A szivattyúk üzemóraszáma csökken. Az átlagos csökkenést adott átemelő esetében lehet konkrétan 9 vizsgálni. 2. A csatornán érkező vízmennyiség átlagértékének meghatározása tartalmaz pontatlanságokat, azonban ez a mód így is felülmúlja a „rövid” bukóélek 2Q által lehatárolt vízmennyiségek pontosságát. 3. A Qh és Qz határértékekkel a vízhozam időbeli változását (csatornarendszer fokozatos kiépítése) követni lehet. Ugyancsak rugalmasan változtathatók ezek az értékek a befogadó vízminőségének 25 vagy vízhozamának függvényében, ami egy későb- 9 bi módosítás során követelményként jelentkezhet. Bukóéleken ugyanez a módosítás csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem hajtható végre. 4. Elmarad a nagyméretű oldalbukós osztóműtárgy építése. 5. A vízjogi előírások ellenőrizhető betartásával, komplex vízelvezetési rendszereknél (pl. az Észak- Budapesti szennyvíztisztító telephez tartozó Békásmegyeri, Pók u-i, Angyalföldi, Újpesti szivattyútelepeknél) a vízutak célszerű megválasztásával számottevő üzemeltetési, energia költségek takaríthatok meg. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajz egy átemelő szivattyútelep elrendezési vázlata. Az ábrán az 1 bevezető csatornából a folyadék (szennyvíz és esővíz) a 2 osztótérbe érkezik. A hálósát egyesített rendszerű (szennyvíz és esővíz). A 2 elosztó térből vízkormányozó 14 zsiliptolózárakkal három vezetékbe osztjuk szét a folyadékot. A három vezetékbe 3 hordalékfogó és 4 szűrőrács van beépítve. Ezután a folyadékot 7 szabadkiömlésű csatornába és 5 szennyvíz-hígífott víz osztó vályúba tereljük. Az esővizet a 19 főzsilipművön és a 9 záporviz hozzávezető csatornán keresztül a 17 záporvízszivattyúk segítségével 11 gyűjtőtéren keresztül a befogadó 13 parti kitorkolló csatornán keresztül a befogadóba vezetjük. A szennyvíz-hígított vizet az 5 szennyvíz-hígított víz osztó vályúból 22 átömlő nyílásokon keresztül 6 szennyvíz-hígított víz szívótérbe engedjük, és,innen 16 szennyvíz-hígított víz szivattyúval 8 kollektor csövön keresztül, IS vezérelt tolózárakon pl. éktolózárakon át a befogadó sodorvonalába vagy a parti kitorkolló csatornába, vagy a szennyvíz telepre nyomjuk. A nyomóoldali szennyvíz-hígított víz 8 kollektor csőben 18 folyadékmennyiség mérővel a folyadék mennyiségét, a 6 szennyvíz-hígított víz szivótérben 21 szívótéri szintjelzővel a folyadék szintjét, a befogadó-! ban 20 vízállás jelzővel a befogadó vízszintjét mérjük. A mérések eredményét kiértékeljük és a kiérté-2
