192163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állatok, különösen szarvasmarhák gépi fejésére és készülék az eljárás foganatosítására
1 192 163 2 mp telik el. Ezen munkafolyamatokkal is már stimulációd ingereket váltanak ki, amelyek a fejés alatt kielégítő mértékű stimulációval együtt a fejőkelyhek felhelyezését közvetlenül követően lehetővé teszik a tejlevételt. Az ismert 41 037 számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalom szerinti stimulációs eljárás több éves eredményes alkalmazása, valamint az ismert 150 837 számú szintén német demokratikus köztársaságbeli szabadalom szerinti megoldás foganatosításával kapott újabb eredmények ezt egyértelműen igazolták. A találmány célja fejési eljárást találni, amely kis műszaki ráfordítást igényel és a fejési időt tovább lerövidíti. A műszaki feladat lényege tehát olyan fejési eljárást találni, amely nem igényli a préslevegőt, a membránpulzátorokhoz csak egyszerű vezérlőtechnikát követel meg, továbbá alkotóegységei könynyüek, hordozhatóak és általánosan valamennyi fejőgépbe beépíthetőek. A találmány szerint a kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy fejés időtartama alatt a pulzációfrekvenciát időszakosan a normál fejési frekvenciával váltakozásban vagy mind a négy fejőkehelynél a fejési fázis alatt nullára lecsökkentjük, vagy pedig a fejési frekvenciához képest legalább duplájára fokozzuk, miközben csecsgumit a fokozott frekvenciánál körülbelül 25 százalékban és a fejési fázisban pedig közel teljesen kinyitjuk. Más felfogással ellentétben a stimuláció alatti sajtolófázisban csak valamennyi, míg a szívófázisban az összes tejet levesszük. Előnyös a percenkénti 120-225 duplaütem. De lehetséges persze az is, hogy az ütemszámot ciklikusan lecsökkenjük, vagy pedig a pulzátort rövid időre kikapcsoljuk, miközben valamennyi fejőkehely szívófázisban van. A stimulációs fázis alatt az ütemidőknek és az ütemszámnak a szabálytalan megváltoztatása is további ingereket fejt ki a csecsekre. Rájöttünk arra, hogy az ingerváltakozás és nem pedig az összefüggő ingerkifejtés a mérvadó. Az ütemszám megváltoztatása kombinálható a tőgy váltakozó húzogatásával is, ami például az utófejőkészülékkel történő együttműködtetés keretében történhet. A kitűzött feladatot a bevezetőben említett készüléknél úgy oldottuk meg a találmány szerint, hogy impulzuskimenete pneumatikus kapcsolószelep vezérlőkamrájával van összekötve, amely kiegészítő munkakamrája a pulzátor munkakamrájával bemenő vezérlőjelekkel szabályozottan van összekapcsolva. További változatának lényege az, hogy a pulzátorból kimarad a fojtószelep és ehelyett a pneumatikus kapcsolószelepben kettő fojtószelep úgy van elrendezve, hogy a nagyobb keresztmetszetű fojtószelep a magas ütemszámot és a kisebb keresztmetszetű, eléje kapcsolt fojtószelep az alacsonyabb ütemszámot határozza meg. Lehetséges az is, hogy az összekötővezetéknek a pulzátorkamrákhoz történő elágazásán keresztül az egyes vezetékekbe eltérő nagyságú fojtószelepet iktatunk be és a két fojtószelep egyike mindenkor be van kapcsolva. Ezzel a megoldással felhasználhatjuk a meglévő membrános pulzátorokat függetlenül attól, hogy azok egyen- vagy váltakozóüteműek, fáziseltolással vagy anélkül, lényeges változtatás nélkül, mivel a penumatikus kapcsolószelep a pulzátor kiegészítő alkatrészét és az ütemadó pedig kiegészítő tagot képez, amely tömlő, vagy elektromos vezeték útján a kapcsolószeleppel össze van kapcsolva. Úgy a központi, mint a különálló ütemadó, vagy a különálló kapcsolószelep, vagy a csoportos elrendezésű kapcsolószelep felhasználható. Elektromos ütemadók használata esetén jobban meg lehet változtatni időben az ütemsorrendet. A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán rajzon ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra idő-frekvencia diagram az ütemszám ciklikus növelésével; a 2. ábra idő-frekvencia diagram a pulzátor ciklikus lekapcsolásával; a 3. ábra idő-frekvencia diagram különböző ütemidőkkel és különböző ütemszámokkal ; a 4. ábra kombinált idő-frekvencia-húzóerő diagram; az 5. ábra egyenütemű pulzátorral felszerelt központilag vezérelt fejőberendezés vezérlési vázlata ; a 6. ábra térbelileg összevont kapcsolószeleppel ellátott váltakozóütemű pulzátorral készült vezérlési vázlat; a 7. ábra az 5. vagy 6. ábra szerinti vezérlési vázlat, viszont a kiegészítő munkakamra másik lehetséges kialakításával ; a 8. ábra az ütemadón a felcserélt nyomás esetén a kapcsolás; a 9. ábra elektromos üzemeltetésű vezérlőszelep; a 10. ábra pneumatikus kapcsolás a fojtószelepek soros kapcsolásával ; all. ábra ugyanaz a kapcsolás de kapcsolóerősítővel; a 12. ábra all. ábra szerinti kapcsolás, amelynél a nagy fojtószelep az átmenetben elhelyezett tű útján van lecsökkentve; a 13. ábra a tű további kiviteli alakja; a 14. ábra elektromágneses működtetés; valamint a 15. ábra membrános kapcsolószelep a nagyobb, vagy kisebb fojtószelepre történő átkapcsoláshoz. Amint az 5. ábrán látható, 1 ütemadó 2 vezetéken át 3 vákuumvezetékhez van csatlakoztatva. Az atmoszférikus levegő 4 csőcsonkon át 1 ütemadóhoz van vezetve. Ez felépítésében megfelel egy egyenütemü pulzátornak és 5 membránja, 6 szelepemelőkarja, 7 szelepe, valamint 8 és 9 szelepülése van. A ház és az 5 membrán közötti 10 kamrát váltakozó nyomású 12 kamrával összekapcsolt 11 vezetéken és 13 fojtószelepen át légtelenítjük, illetve atmoszférikus nyomással újfent feltöltjük. A 12 kamra 14 vezérlővezetéken át 15 vezérlőszelephez van kapcsolva, amelynek a házban 16 membránja és 17 szelepülése van. A 18 kamrában uralkodó nyomás függvényében a 17 szelep nyitva, vagy zárva van. Ezzel a 15 vezérlőszelepben a kiegészítő 19 munkakamra össze van kapcsolva az egyenütemü 20 pulzátor 21 munkakamrájával, vagy le van on5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
