192088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületaktívanyag-hiány következtében fellépő légszomj kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására
1 192.088 2 zásakor. Ha az oldószerhez alkoholt adagolunk, akkor kicsapódás jön létre, ennek előnye, hogy jelentősen csökken a proteinmennyiség, amely az embereknél fajtaidegenség következtében allergiás folyamatokat válthat ki (BERGMANN, K.-CH., LACHMANN, B.: Z. Erkr. Atm. 137 (1972), 55-60.; MORLEY, C.: és mtsai: The Lancet, Jan. 10 (1981) 64 -68.). Másrészt így az extrakcióban az oldószer fázisba kerül a hatékonyság kibontakozásához szükséges, de csekély mennyiségű lipoprotein. Ezenkívül egy egységes lipid oldószer alkalmazása, ellentétben a különböző oldószerek alkalmazásával, megkönnyíti az oldószernek a redesztillációval történő visszanyerését és ezzel jelentősen hozzájárul az eljárás gazdaságosságának a javításához. A találmány szerinti eljárásban az emlősállat tüdejéből, főleg szarvasmarha, vagy a sertés tüdejéből eltávolítjuk a zsírszöveteket és a trachea maradékokat, majd húsdaráló segítségével felaprítjuk. Az így keletkezett darált tüdőt vagy azonnal kikeverjük lipid-oldószerrel, Így például kloroformmal vagy más halogénezett szénhidrogénnel, vagy a darált tüdőből előnyösen izotonikus elektrolit- vagy cukor oldattal vizes extratumot állítunk elő és ezt lipid oldószerrel, így például kloroformmal vagy más halogénezett szénhidrogénnel kikeverjük. A tüdő közvetlen extrakcióját lipid-oldószerrel, így például halogénezett szénhidrogénnel végezzük. 1 kg darált tüdőre számítva 0,5-10 I oldószert, előnyösen 1,5 I oldószert alkalmazunk. Vizes extraktum előállítását — 1 toldatként -0,1 —0,5 kg tüdőből, a felületaktív anyag extrakcióját pedig ennek az oldatnak 1 l éből készítjük 0,1-2,0 I, előnyösen 0,25 I lipid-oldószerrel, előnyösen halogé ne2ett szénhidrogénnel. Az extraktumból a tüdő ma radékokat gézen keresztül szűréssel elválasztjuk, a vizes extraktumot kloroformmal kezeljük, majd a kicsapódó proteineket előnyösen centriíugálással elválaszt juk. A keletkezett kloroformos fázist a tisztítás után vákuumban 40°C hőmérsékleten koncentráljuk és ezt követően az oldószert 40°C hőmérsékleten nitrogéngáz bevezetéssel teljesen lehajtjuk, így egy sárgás bar ne színű anyag marad vissza. Az anyag foszfolipldtartalma a közvetlen kloroformos extrakció után 20— 50%, túlnyomóan 30-40% és a vizes extrakció beiktatásával 30—75%, túlnyomóan 50-60%, Az így előállítót, biológiailag már nagyon hatékony nyers felületaktív-anyag protein-tartalma a közvetlen kloroformos extrakcíónál 0,8 -1,5% között van és a vizei extrakció beiktatásával 1% alatt van, túlnyomóan0,5% Ezután az előállított felületaktív-anyagot alkoholos extrakciónak vetjük alá. Ekkor a nyers felületek tlv-anyagot -10-60°C hőmérsékleten egy nagy for dulatszámú keverőberendezésben úgy keverjük össze, hogy az anyag 1 kg-jára 1-20 ml, előnyösen 3 ml alkohol jusson. Oldószerként alkalmazhatunk metanolt vagy etanolt. Az alkoholos fázist szűréssel vagy centrlfugálással elválasztjuk és az oldószert lehajtjuk. Az így keletkezett száraz anyag összetétele a következő: (az anyag Intratracheálls alkalmazásnál kivétel nélkül jól kompatibilis) : foszfolipid 45-65% neutrális lipid 10—25% koleszterol 10-25% szabad zsírsav 2—5% protein 0,5—1,5% A foszfolipidek összetétele a következő: foszfatidil-kolin 50-60% foszfatidil glicerol 2- 3% foszfatidil etanol amin 10 -20% foszfatidil szerin 1-2% szf ingom ielin 10-25% foszfatidil-inozit 0,5-1% Megállapítottuk továbbá, hogy a felületaktív anyag alkoholos extrakcióját többszörösen elvégezhetjük, amikoris az alkoholban oldhatatlan maradékot az axtrakciónál már megadott körülmények között etanollal vagy metanollal ismételten kikeverjük. A visszamaradó oldhatatlan anyaggal - az első és a másodikhoz hasonlóan - egy harmadik kikeverést is elvégezhetünk. Az így kapott anyagnak lényegében ugyanaz az összetétele, mint az első extraktumnak, mégis a harmadik extrakció után jelentősen csökken a foszfolipidtartalom, miközben a koleszteroltartalom az extrakció lépések következtében állandóan növekszik. A második és a harmadik extrakcióval azonban még mindig eléggé Itatásos és az intratiacheális alkalmazásnál kivétel nélkül kompantibilis anyag keletkezik. , Megállapítottuk továbbá, bogy a tüdőből extrahált felületaktív-anyagnak egy oldhatatlan adszorbenshez, különösen szilikagélhez vagy aktivált szilikáthoz történő kötésével és az ezt követő, a foszfolipidnek megölelő oldószerrel végzett elucíójával egyszerűen olyan ölületaktív anyag készítményt állíthatunk elő, amely a légszomj kezelésekor magas gyógyászati hatékonyságot mutat. A találmány szerinti eljárásban a felaprltott emlősállat-tüdőből, előnyösen szarvasmarha- vagy sertés tüdőből, a felületaktív anyag extrakcióját mono- vagy diszaharidok, előnyösen izotonikus glükóz- vagy »zaharóz oldatokkal vagy az irodalomból ismert elektrolit oldattal, így (>éldául izotonikus nátrium-klorid oldattal végezzük. Miután a sejttórmelékeket centrifugálással, ismert módon, alacsony g-számon eltávolítótok, a hatóanyag keveréket szilikagélre vagy aktivált megnézium-szilikátra adszorbeáljuk. Nem vártuk, hogy a hatékony felületaktív anyag a szilikagélre reverzibilisen kötődik, mert az irodalomban kifejezetten arra utaltak, hogy ennek a sok komponenst! keveréknek a fizikai és a kémiai tulajdonságai a szilárd kromatográfiás anyagokon irreverzibilis kötődést hoznak létre, és ezért ily módon a biológiailag aktív felületaktív anyagok izolálása nem végezhető el (KING, R J.: Federation Proceedings 33 (1974) 2238 -2247.) A nem adszorbeálódott anyagot desztillált vízzel vagy acetonnal kimossuk, majd az aktív hatóanyagot oldószerkeverékkel, előnyösen a FOLCH szerinti oldószerkeverékkel (kloroform/metanol) az adszorbensről lecldjuk és vákuumos bepárlással vagy nitrogén-gáz bevezetésével megszárltjuk, (gy megkapjuk a hatóanyagot Természetes felületaktív anyagot kapunk, amelynek foszfolipidtar talma 30 - 70%, előnyösen 40-50%. A készítménynek alacsony a proteintartalma (”0,5%). A felületaktív anyag készítmény lehetséges mellékhatásaira az axtrakciós folyamattal mind a szérum protein, mind az orgánspecifíkus protein az extraktumba kerül és ezek emberi adagoláskor antigén tulajdonságjak lehetnek (BERGMANN, K~CH,; LAUCHMANN B.: Z, Erkr. Atm. 137 (1972), 55-60.; MORLEY, C. N. és mtsai: The Lancet, 1 (1981) 64-68.). A következő analitikai módszereket az analitikai eiedményekhez közöljük: A foszfollpidtartalmat a BARTLETT (N. ZÖLLNER és D, EBERHAGEN: „Untersuchung und Bestimmung der Lipide im Blut"; Springer-Verlag, Ber-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
