192088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületaktívanyag-hiány következtében fellépő légszomj kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására

1

192.088

2

lin, Haideiberg, New York, 1965) által közölt módszerrel határoztuk meg. Összehasonlító anyagként kálium-dihidrogén-foszfátot alkalmaztunk. A koleszteroltartalmat kolorimetrikus módszerrel határoztuk meg, miközben a koleszterol mellett a koleszterol-észtert is meghatároztuk (s = ± 4%). A neutrális lipideket a 2. Arzneibuch der DDR, IA 1.1 irodalomban megadott triglicerid-meghatározással határoztuk meg. A proteintartalmat a HESSE és LIND NER által megadott eljárás (Zeitschrift für Alig. Mikrobiologie 11 (1971), 585-594; ugyanitt 15 (1975) 559-561) alapján határoztuk meg, az eljárás nagyon megfelelő a vizes emulziók protein tartalmának a meghatározására (s = ± 3%). Az egyes foszfolipidek meghatározását rétegkromatográfiás elválasztással P. CENTER és mtsai munkája szerint (J. of Chromatography 206 (1981), 200—204) kolorimetrikusan (N. TOLLNER és D. EBERHAGEN: „Untersuchung und Bestimmung der Lipide im Blut"; Springer-Verlag Berlin, Heidelberg, New York, 1965) végeztük el (s = ± 3% a főkomponensekre), összehasonlító anyagként kálium-dihidrogén-foszfát szolgált. A foszfolipid eluciós vesztesége a szóráson belül van. A szabad zsírsavtartalmat rétegkromatográfiás elválasztással és gázkromatográfiával végzett elucióval határoztuk meg (s=±10%).

■ A találmány szerinti készítménnyel megváltozik a vizes fázis felületi feszültsége. A felületi feszültség mérése és a hiszterézis görbe felvétele ATF 01 Wilhelmy típusú mérleggel történt (gyártó: E. Biegler gyár 301 Mauerbach, Österreich) ismert eljárással.

Kezdeti 5 ul

Eredmény

1. ábra

2. ábra

3. ábra

4. ábra

5. ábra ordináta: abcissza:

anyagmennyiség: 60 mg foszfolipid/ml

2. példa szerinti anyag

3. példa szerinti anyag

9. példa szerinti anyag

10. példa szerinti anyag 18. példa szerinti anyag felületi feszültség relatív felület

A találmány szerinti eljárással előállított készítmény nagy hatékonyságot mutatott az in vivo állatkísérletekben és kivétel nélkül kompatibilis volt az intretracheális alkalmazásnál.

A bizonyításokat a következő állatkísréletekkel végeztük:

1. A felületaktlv-anyag hatása a felnőtteknél fellépő légszomj megbetegedésekre (II. táblázat, 9. ábra)

A felületaktív-anyagnak a felnőtteknél fellépő légszomj megbetegedésre kifejtett hatását tengerimalacokon vizsgáltuk.

Az akut légzési elégtelenség létrehozása előtt általános érzéstelenítéssel légcsőmetszést végeztünk el, az A. carotis-ba katétert vezettünk vérvétel céljából és az állatokat állandó nyomású, tiszta oxigénnel lélegeztettük. Az akut légszomj megbetegedést úgy értük el, hogy az állatoknál a felületaktív-anyagot nyolcszor bronchiálisan kimostuk meleg fiziológiás konyhasó oldattal. A mosási térfogat megfelelt az állatok vitálkapacitásának. A mosási folyamat végén az állatoknál tapasztalt arteriális oxigénnyomás 60 mmHg azaz 60. 133,322 Pa alatt volt, annak ellenére, hogy a belégzést + 30’cm H20 maximális nyomással, 8 cm H20 PEP- vel (Positive-Enexpiratory-Pressure) és tiszta oxigén5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

nel történt. Az utolsó tüdőmosás után 10-40 perccel az állatok fele a légcsőbe csepegtetve 1-1 ml felületaktlv-anyagot kapott. A vérgáz elemzéseket az egyes felületaktlv-anyag beadagolások után 5, 15 és 30 perccel végeztük el. Abszolqt hasonló körülmények között az optimális felületaktlv-anyag az arteriális oxigénnyomás közvetlen növekedéséhez, átlagosan 200 mmHg azaz 200.133,322 Pa növekedéshez vezet,

2. A felületaktlv-anyag hatása a kifejletlen tüdőre

(II. táblázat, 6, 7 és 8. ábra)

A felületaktív-anyagnak a kifejletlen tüdőre kifejtett hatásának vizsgálatához a terhesség 27. napján hiszterotómiával (ossz. terhességi idő: 31 ± 1 nap) kifejletlen nyúl-újszülötteket hoztak a világra. Az állatokon közvetlenül a megszületés után légcsőmetszést hajtottunk végre, és egy részük légcsövecskéken keresztül a légcsőbe csepegtetve átlagosan 60 ul felületaktlv-anyagot kapott. Az egyhasi állatok kezeletlen testvérei szolgáltak kontrollként. Ezt követően az állatokat egy állandó nyomású plethysmográfba (38°C) helyeztük és tiszta oxigénnel lélegeztettük, a légzési nyomást és a légzési térfogatot folyamatosan regisztráltuk. A primer adatokból elvégeztük a mellkas-tüdő teljesítmények kiszámítását. Néhány kísérletnél a születés után minden állatot 10—15 percig lélegeztettünk és csak ezután kapták meg az állatok egy része légcsővön keresztül becseppentve a felületaktív-anyagot.

3. A fiatal patkányokon végzett kompatibilitási

vizsgálat a légcsőbe cseppentés után.

(II. táblázat)

A fiatal patkányokon végzett kompatibilitási vizsgálatokat a terápiái dózis (200 mg foszfolipid/kg testsúly) és a háromszoros terápiái dózis tartományban végeztük el. Patkányonként (kb. 50 g testsúly) 10—30 mg foszfolipidet alkalmaztunk. A kompatibilitást vizsgálathoz mind nőstény, mind hím állatokat használtunk, de egy kísérletnél csak azonos nemű patkányokat (n= 10) választottunk ki.

Módszer:

10 db kb. 50 g-os patkány (hím és nőstény) éterrel narkotizáltunk, majd ezt követően elvégeztük a nyakmetszést és a légcső enyhe kipreparálását. A preparálás után fokoztuk az éteres narkózist, de csak annyira, hogy az állatok továbbra egyenletesen lélegezzenek. Egy (veit 20-as csövecskével egyenként 10—30 mg foszfolipid/0,3 ml fiziológiás konyhasó oldatot injektáltunk. Az injektálás után a vágást összevarrtuk. A megfigyelési idő két hét volt, amikoris 72 óra elteltével megállapítottuk a végső leletet. Vizsgálati sorozatként (50—60 állat) öt kontroll állatot alkalmaztunk, amelyeknek egyenként 0,3 ml fiziológiás konyhasó olatot injektáltunk.

A készítmény emulgeálásának és a stabilitásának további javítását érhetjük el, ha foszfolipidfrakciót adunk hozzá. A foszfolipidfrakciót a következőképpen állítjuk elő. A megszárltott, találmány szerinti és már korábban megadott összetételű anyagot feloldjuk lipid-oldószerben, előnyösen kloroformban, miközben 1 ml Iipid-oldószerre0,1 —I.Oganyagot számítunk és ezután a foszfolipidfrakciót acetonos kicsapással előállítjuk. A kicsapást —20—20°C, előnyösen 5°C hőmérsékleten végezzük. A kloroformos hatóanyagoldatnak az acetonhoz viszonyított térfogata 1:1— 1 £

4