192036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono-di- és triciklikus aminosavak előállítására

1 2 1 -aza-spiro[4.5 Jdekán-2-karbonsav, l-aza-spiro[4.4]nonán-2-karbonsav 4.5- cisz-dietil prolin 4.5- cisz-dimetil prolin. A (11) általános képletű pirrolidinek (III) általános képletű -pirrolinná való átalakítását alkalmas oxi­dálószer segítségével végezzük, így például ammóni­­unt-, alkálifém- vagy alkáliföldfém-peroxi-diszulfátok, különösen nátrium- vagy kálium-peroxi-diszulfát se­gítségével, ezüst-sók, előnyösen ezüst-nitrát katalizá­­lása mellett. Az ezüst-sókat általában 0,1—5,0 mól mennyiségben alkalmazzuk. A reakciót protikus polá­ris oldószer, előnyösen vizes oldat jelenlétében, —20 °C — + 80 °C, előnyösen 0—*30 °C közötti hőmérsék­leten végezzük. A (III) általános képletű vegyületek és cián-hidro­gén reagáltatását a (III) általános képletű vegyület protikus poláros oldószerrel készült oldatában vagy szuszpenziójában végezzük, oldószerként előnyösen vizet alkalmazva. A hidrogén-ciánidőt alkálifém-, alkáliföldfém- vagy átmeneti-fém-cianidjából, előnyö­sen nátrium- vagy kálium-cianidból nyerjük ásványi sav, így például sósav, hidrogén-bromid vagy kénsav, vagy valamely szerves sav, mint például ecetsav vagy hangyasav adagolásával, —10 °C — + 120 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0 °C — + 30 °C közötti hőmérsékleten, savas pH-érték mellett. A (IV) általános képletű vegyületekből ismert mó­don, savas vagy bázikus eljárás szerint, így például ásványi savakkal, mint például sósavval, bróm-hidro­­génnel vagy kénsavval, 0 °C és 150 °C, előnyösen 60 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten való reagdl­­tatással nyerjük az (I) általános kcpletű vegyületeket. A találmány szerinti eljárásnál kiindulási vegyü­­letként alkalmazott (II) általános képletű vegyületek ismertek, vagy elvileg ismert eljárások szerint néhány lépéses reakcióval előállíthatok. így például utaláso­kat találunk a cisz-oktahidroindollal kapcsolatban a 2.302.198. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban, a transz-oktahidroindollal kap­csolatban a Yakuguku Zasshi 95, 889 /1975/, a cisz­­•oktahidro-ciklopenta(blpirrollal kapcsolatban a J. Org. Chem., 43, 54 /1978/, a transz-oktahidro­­-ciklopenta[b]pirrollal kapcsolatban a 761.462. számú szovjet szabadalmi leírásban, a 2-aza-spiro[4,4]nonán­­nal és a 2-aza-spiro[4.5]dekánnal kapcsolatban a J. Med. Chem., 15, 129 /1972/, a spiro-biciklo[2.2.1]­­-heptán-2,3’-pirrolidin-nel kapcsolatban a 2.321.057. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban, az oktahidroizoindollal kapcsolatban a Collec. Chech. Chem. Commun., 40, 3904 /1975/, az oktahidro-ciklopentafcjpirrollal kapcsolatban a 2.415.064. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban, a 2,3-dimetil-pirrolidinnel kap­csolatban a J. Organomet. Chem., 181, 255 /1979/, a 3-fenil-pirrolidinnel kapcsolatban a 74—72.266. számú japán közzétételi iratban (Kokai), valamint egy sor egyéb más vegyülettel kapcsolatban az Arzneim. Forsch .,12, 2089 /1971 / irodalmi helyeken. A találmány szerinti eljárással előállított (1) álta­lános képletű vegyületek értékes intermedierek egyes gyógyszerek előállításánál, így például az angiotensin átalakító enzim („Angiotensin Converting Enzym” ACE) inhibitorainak előállításánál, amely vegyület­­tipusok például az 50800. számú európai szabadalmi bejelentésből, valamint a 3.151.690.4. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi bejelentésből ismertek. Ezeket az ACE-inhibitorokat például az (V) általános képletű vegyületekkel írjuk le, amely képlet­ben R, R1 —R4 jelentése a fenti, R5 és R6 jelentése és az acil-csoport jelentése például (VI) általános képletű csoport, amely képletben R7 jelentése hidrogénatom, adott esetben amino-, 1— 4 szénatomos acilamino- vagy benzoil-amino­­-csoporttal szubsztituált 1 —6 szénatomos alkil-, 2—6 szénatomos alkenil-, 5-9 szénatomos cikloalkil-, 5—9 szénatomos cikloalkenil-, 5—7 szénatomos ciklo­­alki!-l-4-szénatomos alkilcsoport, aril-, vagy rész­legesen telített arilcsoport, amelyek 1—2 szénatomos alkil-, 1—2 szénatomos alkoxi- vagy halogéncsoporttal szubsztituálva lehetnek, aril-1—4 szénatomos alkil­­-csoport, amelynek arilcsoportja az előzőek szerint szubsztituálva lehet, 5—7, illetve 8—10 tagszámú mo­no- vagy biciklikus heterociklikus-csoport, amelyben a gy űrűalkotó atomok közül 1 —2 kén- vagy oxigén­atomot és/vagy 1 —4 nitrogénatomot jelenthet, vagy egy aminosav oldallánca, I<® jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos alkil-, 2— 6 szénatomos alkenil- vagy aril-1—4 szénatomos alkilcsoport, Y jelentése hidrogénatom, Z jelentése hidrogénatom, vagy Y és Z együtt oxigénatomot jelentenek és X jelentése 1—6 széuatomos alkil-, 2—6 szén­atomos alkenil-, 5—9 szénatomos cikloalkil-, 1-4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxi-, hidroxi-, halogén-, nitro-, amino-, 1—4 szénatomos alkil-amino­­di(l -4 szénatomos alkil)-amino-csoporttal, és/vagy ■ métáén-dioxi-csoporttal egyszeresen, kétszeresen vág} háromszorosan szubsztituált arilcsoport, vala nint ezek fiziológiásán elfogadható sói. Az (V) általános képletű vegyületeket előállíthat­juk például az (1) általános képletű vegyületek meg­felelő észtereinek, például benzil-, vagy terc-butU­­-észtereinek N-acilezésével. Az acilezést acil-OH kép­letnek megfelelő vegyülettel végezzük, amelyben az arilcsoport megfelel az előzőekben definiált acilcso­­portoknak. Acilezés után az észtercsoportot hidroge­­nolí/.issel, savas vagy bázikus hasítással távolítjuk el. Az (I) általános képletű vegyületek észterei és az acil-OH képletnek megfelelő vegyületek közötti kon­denzációs reakciót előnyösen ismert eljárások szerint végezzük. Különösen előnyösek azok az eljárások, amelyek elegendő védelmet nyújtanak a racemizálódás ellen, így például a DCC/HOBt eljárás vagy a 4.331.5922. számú amerikai szabadalmi leírásban közölt alkán­­-foszfonsavanhidrid-eljárás. Az (V) általános képletű vegyületeknek hosszan­tartó, intenzív vérnyomáscsökkentő hatásuk van. Orális adagolás esetén ezek a vegyületek jól reszorbeá­­lódrak és előnyösen alkalmazhatók önmagukban, vagy más vérnyomáscsökkentő, véredénytágító vagy diuretikus hatású vegyületekkel kombináltan. Az adagolás intravénásán vagy szubkután is történhet, de az orális adagolás az előnyös, amelynél a dózis nagy sága általában naponta 0,01-10,0 mg/kg, de sú­lyos esetekben a dózis emelhető, mivel eddig toxikus hatást nem állapítottak meg. Amennyiben egyidejű­leg liuretikumot is adagolunk a betegnek a fenti dó­zisok mennyisége csökkenthető. Intravénás és szub­kután adagolás esetén az egységdózis mennyisége na­192.036 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom