191968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárdtestben megmaradó feszültségek meghatározására

11 191968 12 keresztmetszetére merőleges, valamint az az­zal párhuzamos irányban is meghatározzuk a feszültségeket. A találmány szerinti eljárás az általánosan elterjedt nagystabilitású sta­tikus tenzometrikus készülékekkel, egysé­gekkel is foganatosítható. Amikor az egye­nesvonalú hornyot folyamatosan mélyítjük el, és az alakváltozásra valamint a horony mély­ségére vonatkozó adatokat folyamatosan re­gisztrálókészülékbe illetve számítástechnikai berendezésbe juttatjuk, a találmány szerinti eljárás nemcsak nagyobb mérési hatékonysá­got biztosit, mint az ismertek, hanem egyút­tal a mérési eredmények pontossága tovább javítható. Olyan gyors változások válnak észlelhetókké, amelyek még a lépésenként végzett mélyítés során is a mérési eredmé­nyek átlagolódása, a mérési görbék kisimu­lása miatt észrevétlenek maradnak. A találmány tárgyát a továbbiakban pél­­dakénti foganatosításí módok kapcsán, a csa­tolt rajzra hivatkozással ismertetjük részle­tesen. A rajzon az 1. ábra a vizsgálat tárgyát képező szilárd­test egy darabkája a felvitt defor­­mációjelzők egy láncával, ahol a deformációjelzők a találmány értel­mében az egyenesvonalú horony szélére merőleges vonal mentén vannak elrendezve (felülnézet), a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott szilárdtest II—II metszete a felvitt deformáció­­jelzőkkel, a 3. ábra a vizsgálat tárgyát képező, például az 1. ábrának megfelelő szilárdtest egy darabkája a deformációjelzők további láncaival, ahol a deformá­ciójelzők hossztengelyeikkel az egyenesvonalú horony szélére nem merőlegesen vannak elrendezve, a 4. ábra a 3«- ábra szerinti szilárdtest ke­resztmetszete a horonyra merőlege­sen, a találmány szerinti fokozatos elmélyítés után, az 5. ábra kapcsolási elrendezés az egyenes­vonalú horony falainak melegedésé­vel a deformációjelzők által muta­tott értékekre gyakorolt hatások kiküszöbölésére, amikoris a talál­mány értelmében maradékfeszültség nélküli kiegészítő szilárdtestet al­kalmazunk, a 6. ábra kapcsolási elrendezés kiegészítő szilárdtest és felületi melegítés al­kalmazásával az egyenesvonalú ho­rony falainak melegedésével a de­­formációjelzök által mutatott érté­kekre gyakorolt hatások kiküszö­bölésére, a 7. ábra az egyenesvonalú horonynak a ta­lálmány szerinti eljárás fogana­tosítása során végzett elmélyítése­kor a deformációjelzők elrendezési területén kialakult azonos jellegű alapfeszültségek átrendeződésének vázlata, mi g a 8. ábra a nem azonos jellegű alapfeszültsé­gek átrendeződésének vázlata, az egyenesvonalú horonynak a talál­mány szerinti eljárással a deformó­­ciójelzők elrendezési területén vég­zett elmélyítésekor. A találmány szerinti eljárással a szilárd­testek szelvényeiben a maradékfeszültségek meghatározását a következő módon végezzük. A megmaradó feszültségekre (mara­dékfeszültségekre) 1 szilárdtest felületi ré­tegének yz-szelvényében (1. és 2. ábra) jel­lemző normális vonalának meghatározására, például h = 100 mm mélységig egyenesvonalú 2 hornyot hi nagyságú lépésekben mélyítünk el, az egyes lépésekben egymás után például 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 10, 12, 14, 16, 18, 20, 22, 24, 30, 40, 50, 60, 80 és 100 mm mélységeket érve el. A 2 horony b szélessége lehet pél­dául 1,4 mm. Az 1 szilárdtest felületén az egyenesvonalú 2 horony széleinek megfelelő­en, y hossztengelyhez viszonyítva merőlege­sen 3, 4, 5 deformációjelzőket rendezünk el, amelyek például nyúlásmérő bélyegek. A 3, 4, 5 deformációjelzőket a 2 horony két széléhez viszonyítva szimmetrikusan, az egyenes vo­nalra merőlegesen párosán helyezzük el, ami annyit jelent, hogy az egyenesvonalú 2 ho­rony egyik oldalán adott távolságban elhe­lyezett deformációjelzőhöz a másik oldalon ugyanolyan távolságban elhelyezett másik deformációjelző tartozik. A 3 deformációjelzők párja mögött helyezkedik el a 4 deformáció­jelzők párja, és ezt követi az 5 deformáció­jelzők párja. A párokat nagyjából úgy kell elrendezni,- hogy állásvonaluk középpontjai hozzávetőlegesen egy egyenesen fekszenek és ez az egyenes a 2 horony széleire merőle­ges. így a 3, 4, 5 deformációjelzökből lánc alakul ki. Az 1. és 2. ábrán bemutatott vál­tozat szerint a 3, 4, 5 deformációjelzők ál­lásvonalainak középpontjai egy azonos tenge­lyen, az x-tengelyen fekszenek. A 3, 4, 5 deformációjelzők hossztengelyei az x-tengely mentén fekszenek. A 3, 4 és 5 deformációjel­zők mérőkészülékre, például nagy stabilitású statikus elektromos nyúlásmérőre csatlakoz­nak. A mérőkészüléket ábránk nem mutatja. Mivel az egyenesvonalú 2 horony elmé­lyítésének egyes lépéseihez tartozó hí érté­kek megfelelően választhatók és a deformá­ciójelzők egy minimális száma mellett a mu­tatott értékek növekedése optimális, a 3, 4, 5 deformációjelzők párjait az egyenes vonalú 2 horony széleihez viszonyítva olyan távolság­ban lehet elrendezni, amely a 2 horony mély­ségétől függ, és azzal a következő összefüg­gésben van: ûfj < 5,5 hbj, (1) ''lânj HT> 0,7 hej, ahol 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom