191968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárdtestben megmaradó feszültségek meghatározására
13 191968 14 An2 > 01 (Afl~Anl)i továbbá j = 1, 2, n a megfelelő 3, 4, 5 deformációjelző sorszáma az egyes párokban az egyenesvonalú 2 horony megfelelő szélétől kifelé induló irányban, Anj, Afj - az egyenesvonalú 2 horony közelebb fekvő szélétől a j-edik 3, 4, 5 deformációjelző állásvonalának közelebbi és távolabbi végéig a szélre merőleges irányban mért távolságok, hbj - a 2 horonynak az a mélysége, amelynek a 3, 4, 5 deformáció jelzők j-edik párjával a szilárdtest alakváltozásának mérését végezzük, míg hej - a 2 horonynak az a mélysége, amelynél a 3, 4, 5 deformációjelzők j-edik párjával végzett mérést a (j + l)-edik párral végzett méréssel váltjuk fel. A fentiekben bemutatott foganatositási példa esetében a 3 deformációjelzőhöz a j = 1 érték rendelhető, a 4 deformációjelzőhöz a j = 2, míg az 5 deformációjelzőhöz a j = 3 érték tartozik. Az előbb megadott összefüggések értelmében a 3, 4, 5 deformációjelzők elrendezési koordinátáihoz a következő optimális értékek tartoznak az egyenesvonalú 2 horony széleihez viszonyítva, ha a deformációjelzők állásvonalára Afó - Anj = 9 mm: Ani = 2,5 mm, a a = 11,5 mm, An2 = 14 mm, Afz = 23 mm, An3 = 68 mm, Aß = 77 mm. A meghatározás menetében először a 3, 4, 5 deformáció jelzők kiindulási értékeit mérjük meg. Ezt követően ellenőrizzük, vajon a mért értékek stabilak-e. A stabilitás megállapítása után először 1 mm mélységű egyenesvonalú 2 hornyot készítünk. A 2 horony mélységét célszerűen 0,01 mm-esnél nem rosszabb pontossággal ellenőrizzük (ez a pontosság minden elmélyítés után szükséges). A 3, 4, 5 deformációjelzők által mutatott értékeket legalább két, célszerűen három alkalommal olvassuk le, mintegy 10 perces szünettel, és így meggyőződhetünk arról, hogy a mutatott értékek stabilak. A mutatott érték növekedése alapján, ami a 3, 4, 5 deformációjelzőkkel ellenőrzött területen a feszültségeknek az 1 szilárdtestben bekövetkező átrendeződését jelzik, a maradékfeszültségek a 2 mm vastag rétegre vonatkozóan meghatározhatók. Ezt követően a 2 hornyot lépcsőzetesen elmélyítjük, minden elmélyitési lépést követően a 3, 4, 5 deformációjelzők által mutatott értékeket két, célszerűen három alkalommal leolvassuk, és a mutatott értékeknek megfelelő deformáció alapján a maradékfeszültségeket az egyre mélyebb rétegekre meg határozzu k. Az 1, 2, 3, 4, 5 és 6 mm-es mélységekhez tartozó lépések elvégzése után a maradékfeszültségek meghatározásához a 2 horonyhoz legközelebbi 3 deformációjelzők párja által szolgáltatott jeleket használjuk fel, mivel ezekhez a fenti összefüggések értelmében az említett mélységek kialakításakor a mért feszültségek legnagyobb változása tartozik. Ha az elmélyitési lépések a 4...24 mm-es tartományba esnek, a számításhoz célszerűen a 4 deformációjelzők párja által szolgáltatott értékeket hasznosítjuk, míg a 14... 100 mm-es mélységi tartományban a legmegfelelőbben az 5 deformációjelzők. Az optimális mérési tartományok átfedését fel lehet használni arra, hogy a 3, 4, 5 deformációjelzők párjainak mérési pontosságát ellenőrizzük, illetve a szükséges beszabályozást elvégezzük. Az 1 szilárdtest h mélységű felületi rétegében a maradékfeszültségek ** normális irányú, valamint a a xy, tí' xz tan generális összetevőinek meghatározására az 1 szilárdtest xy-felületére 6, 7, 8 deformációjelzők párjaiból álló kiegészítő láncot, valamint 9. 10 és 11 deformációjelzők párjaiból álló további kiegészítő láncot kell elhelyezni. A kiegészítő láncokban elrendezett 6, 7, 8, 9, 10 és 11 deformáció jelzők párjai a 2 horony széleihez viszonyítva a 3, 4, 5 deformációjelzők párjaiból álló alapláncnak megfelelően vannak elrendezve. A célszerű megoldás azonban az, hogy a 3, 4, 5, a 6, 7, 8 és a 9, 10, 11 deformációjelzők párjai az egyes hármasokban azonos, de a különböző hármasokban egymástól eltérő szög alatt álljanak az egyenesvonalú 2 horony széléhez viszonyítva. így például az xy-felület első negyedében elrendezett 3, 6 és 9 deformációjelzők hossztengelyei az x polártengellyel 0°, 45° és 315°-os szöget zárnak be, de a második negyedben ugyanehhez viszonyítva 180°, 135° és 225“-os szöget határoznak meg. A 4, 7, 10 deformációjelzők elrendezése hasonló, és ugyanezt lehet az 5, 8 és 11 deformáció jelzőkről elmondani. Ezt követően alakítjuk ki az egyenesvonalú 2 hornyot, és az előzőekben leírtaknak megfelelően az egyes deformációjelzőket tartalmazó párok segítségével az alakváltozásokat követjük. A o^° xx maradékfeszültségeket a (£<? + E+i8o)/2 számtani középértél^ növekményei alapján határozzuk meg. Ac/ xx maradékfeszültségek meghatározásához az (£o - £i8o)/2 értékek növekményét, míg a o' xy maradékfeszültségek kiszámításához az (£« + £225)/2 és az (£135 + + £325)/2 értékek növekményeit vesszük figyelembe, ahol £+ (alsó indexben a megfelelő szögértékkel) az 1 szilárdtest felületének azt az alakváltozását jelenti, amely az egyenesvonalú 2 horony létrehozásakor a szilárdtestben a feszültségek átrendeződése miatt létrejön, míg az alsó indexben adott szögéi— lék a mindenkor alkalmazott deformációjelző 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
