191964. lajstromszámú szabadalom • 7-amino-azolo[1,5-a]pirimidineket tartalmazó gombaölőszerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

2 191964 3 A találmány hatóanyagként 7-amlno-azo­­lo[1,5-a]pirimidineket tartalmazó új gomba­­ölőszerekre, valamint a hatóanyagok előállítá­sára szolgáló eljárásra vonatkozik. ismeretes, hogy 7-amino-azo!o[1,5-a]piri­­mldineknek farmakológia! tulajdonságaik van­nak [2 448 542 számú francia szabadalmi le­írás, 99 794 és 55 956 számú német demokra­tikus köztársaság beli szabadalmi leírások, J. pharm. Soc. Japan 84. (1964), 1113-1118]. Megállapítottuk, hogy az (I) általános képletű új 7-amino-azolo[1,5-a]pirimidineket hatóanyagként tartalmazó szereknek jó gom­­baóló hatásuk van, elsősorban Phycomycetes gombák ellen. Az (I) általános képletben R1 jelentése adott esetben 1-12 szén­atomos alkoxl csoporttal szubszti­­tuáit 1-14 szénatomos alkilcsoport vagy a fenilgyürűben adott eset­ben 1-4 szénatomos alkiscsoporttal szubsztltuált fenil-(1-4 szénatomos alkil)-csoport; R2 és R3 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport; A jelentése nitrogénatom vagy -CH-képletü csoport. Az R1 Jelkép például adott esetben 1-12 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált 2-14 szénatomos alkilcsoport, így 4 szénatomos al­kilcsoport, 5 szénatomos alkilcsoport, 6 szén­atomos alkilcsoport, 8 szénatomos alkilcso­port; az alkilrészben 1-4 szénatomos fenll-al­­kilcsoport, így benzll-, p-butil-benzll-, 3-fe­­nil-propil-csoport, amely a fenilgyürűben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal lehet szubsztitu­­álva. Az R2, R3 és R4 jelképek például hidro­génatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsopor­­tot, így metilcsoportot jelentenek. Az alkilcsoport, Illetve egy alkoxicsoport alkilrésze alatt a megadott szénatomszámoktól függően metil-, etil-, propll-, butiI—, pentil-, hexil-, heptil-, oktil-, nonil-, decil-, undecil-, dodecil-, tridecil-, tetradecil-csoportot és izomerjeiket értjük. Az (I) általános képletű 7-amino-azolo­­[1,5-a]pirimidineket úgy állítjuk elő, hogy (II) általános képletű szubsztituált béta-ke­­toésztert - a képletben R1 és R2 az előzők­ben meghatározottak és R5 1-4 szénatomos alkilcsoport - (III) általános képletű amin­­-azollal - a képletben A, R3 és R4 az előzők­ben meghatározottak - reagáltatunk, majd a kapott (V) általános képletű kondenzációs terméket - a képletben R1, R2, R3 és A az előzőkben meghatározottak - a hidroxilcso­­port halogénezése után ammóniával reagáltat­­juk. A béta-ketoésztereket az Organic Syn­thesis Coll. Vol. 1, 248. oldalán megadott módszer szerint állíthatjuk elő. A (II) általános képletű szubsztltuált béta-ketoésztereknek a (III) általános képle­tű amin-azolokkal való reagáltatását adott esetben oldószer jelenlétében valósíthatjuk meg. Előnyős, ha olyan oldószert használunk, amely a kiindulási anyagokra messzemenően közömbös, és amelyben a kiindulási anyagok teljesen vagy részben oldhatók. Oldószerként elsősorban alkoholt, például etanolt, propa­­nolt, butanolt; glikolt vagy glikol-monoétert, diethén—glikölt vagy monoéterét; amldot, pél­dául dimetil-formamídot, dietil-formamidot, di­­butil-formamidot, N,N-dimetil-acetamidot; ke­vés szénatomos al kán-karbonsavat, például hangyasavat, ecetsavat, proplonsavat, illetve az említett oldószerek és viz elegyét hasz­nálhatjuk. A reakcióhőmérséklet 50-300 °C, előnyösen 50-150 °C, ha oldatban dolgozunk. A kapott (V) általános képletű konden­zációs termék a reakcióelegyból rendszerint tiszta formában válik ki és azonos oldószer­rel vagy vízzel való mosás, majd szárítás után halogénezőszerrel, elsősorban klórozó­szerrel, például foszfor-kloriddal, előnyösen foszfor-oxi-trikloriddal 50-150 °C-on, előnyö­sen a foszfor-oxi-triklorid feleslegében visz­­szafolyatás közben klórozzuk. A foszfor-oxi­­-triklorid feleslegének elpárologtatósa után a maradékot jeges vízzel - adott esetben vízzel nem elegyedő oldószer hozzáadása mellett - kezeljük. A szárított szerves fázisból adott esetben a közömbös oldószer elpárologtatósa után elkülönített klórozott termék rendsze­rint nagyon tiszta, és az előző műveletet követően ammóniával közömbös oldószerben 100-200 °C-on az új 7-amino-azolo[1,5-a]piri­­mid'nné alakítjuk át. A reakciót előnyösen 1- -10 mól-egyenérték ammónia-felesleggel 1-100 bar nyomáson játszatjuk le. Az új 7-amino-azolo[1,5-a]pirimídint adott esetben az oldószer elpárologtatósa után vízzel eldörzsölve kristályos, rendsze­rint nagyon tiszta termékként különítjük el. Az (I) általános képletű 7-amino-azolo­­[1,5-a]pirimidinek úgy is előállíthatok, hogy (VI) általános képletű szubsztituált benzil­­-cianidot - a képletben R1 és R2 az előzők­ben meghatározottak - (III) általános képletű amin-azollal - a képletben A, R3 és R4 az előzőkben meghatározottak - reagáltatunk. A reakciót adott esetben oldószer jelen­létében valósítjuk meg. Előnyös, ha a kiindu­lási vegyületekre nézve messzemenően kö­zömbös oldószert használunk, amelyben a ve­­gyületek részben vagy teljesen oldódnak. Oldószerként elsősorban alkohol, például, etanol, propanol, butanol; glikol vagy giikol­­-monoéter, dietilén-glikol vagy monoétere; am:d, például dimetil-formamid, dietil-form­­amid, dibutil-formamid, N,N-dimetil-acetamid; kevés szénatomos al kán-karbonsav, például hangyasav, ecetsav, propionsav, illetve az említett oldószerek vízzel alkotott elegye használható. A reakcióhömérséklet 50-300 °C, előnyösen 50-150 °C, ha oldószer jelenlétében do'gozunk. Az új 7-amino-azolo[1,5-a]pirimidineket adott esetben az oldószer elpárologtatósa 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom