191959. lajstromszámú szabadalom • Pozícionáló eljárás

7 191959 8 egyenlet határozza meg. Amikor a rendszer 20 sebesség-út jelleggörbéje B metszéspontot eléri, a 12 motor kikapcsol és az 5 motor be­kapcsol, ezáltal a rendszer maximális fékezé­se következik. A fékezési-konstans kBRO ér­tékét úgy kell megválasztani, hogy a rend­szer forgásiránya kedvezőtlen paraméterek, és 27 jelleggörbe mentén történő tartós fé­kezés esetén még a Z céltartomány elérése előtt megváltozna. A fékezés közben a 10 vezérlőegység az út- és sebességmérés eredményei alapján fo­lyamatosan kiszámítja a rendszert jellemző fékezési konstans aktuális ksu értékének meghatározásához szükséges kn mérési érté­keket. kni mérési értékként a C metszéspont előtti utolsó (n-edik), tehát az adott fékezési ciklus végére jellemző kn mérési értéket a következő, kn2 mérési érték meghatározásáig tároljuk, km. mérési értéket a vezérlőegység előnyösen az alábbi összefüggés alapján ha­tározza meg: [Sn-Sn*l] km­­" —11 , 1—1, 2... 2-[vn(vn-Viwl)] Mivel a valódi rendszer viselkedése parabola segítségével egzaktul nem irható le, a féke­zési konstans aktuális kasi értékét a vezér­lőegység az alábbi összefüggéssel határozza meg: kBRl=/3-km, ahol ßil. Az Így meghatározott 24 fékezési-parabolát a 20 rendszer-jelleggörbe a D metszéspontban metszi. l2-rendszer esetén ß értéke 1 lehet­ne, és a rendszer mozgása a D metszéspont után a Z céltartományig egzakt módon 24 fé­kezési-parabola mentén történne. Az említett különbségek következtében azonban gyor­sabb fékezésre van szükség. A rendszer 20 sebesség-út jelleggörbéje 23 gyorsulási-pa­rabolát az E metszéspontban metszi, ahol a 23 gyorsulási-parabolát a kBRl=<£-kBRl összefüggés határozza meg. Ezután, az előző­ekhez hasonlóan újabb mérési értékek lesz­nek képezve, és az utolsó kn2 mérési érték­ből kBR2 és kaí2 értékeket állítjuk elő. Is­mételt gyorsítás után a 20 rendszer-jelleg­görbe F metszéspontban metszi 26 fékezési­­-parabolát. A példában feltételezzük, hogy a rendszer 20 sebesség-út jelleggörbéjének, a 25 gyorsulási-parabola és a 26 fékezési-pa­rabola közé eső szakasza a Z céltartományon kívül esik. Ezen a szakaszon a motorok to­vábbi átkapcsolása nem következik be. A Z céltartományba való belépéskor az utoljára bekapcsolt motor kikapcsol. Ezzel egyidejűleg a 13 fékezőmágnes feszültséget kap, ami kö­vetkeztében a hajtás leáll. Valamennyi fenti logikai és aritmetikai műveletet a 10 vezérlőegység végzi. Amint a 2. ábrából kitűnik, a rendszer­­-jelleggörbe valódi menete helyettesíthető parabolával közelíthető. Ebből következik, hogy a rendszer nem-lineáris elemeket is tartalmazhat. így például az 5 és 12 motorok váltóáramú aszinkron motorok is lehetnek. Ebben az esetben a 13 fékezómágnes kima­radhat. Helyette a hajtás leállításakor az 5 és 12 motorokra egyenáramot adunk. A 7 tachogenerátor tetszőleges helyen, adott esetben külön erre a célra elrendezett tekercsen keresztül csatlakozhat a 16 mág­nesszalagra. Az osztáshibák (az impulzustávolságok ingadozásai a 6 terelőgörgó konstans fordu­latszáma mellett) következtében a pozicionáló eljárás menetében zavarok léphetnek fel. Ezek az osztáshibák kompenzációjának ismert konstruktív intézkedései által elkerülhetők. A períódustartam mérése előnyösen nagyobb számú impulzus által történhet, például a 6 terelőgörgő teljes fordulatának megfelelő számú impulzus segítségével. A felhasznált impulzusok közvetlenül a szalagon jelölhetők, vagy regisztrált kódolt információkból levezethetők. Ez utóbbi eset­ben az impulzusok számlálásától előnyösen eltekinthetünk, mivel a kódolt információ már maga is a megtett útra jellemző érték. Ez akkor is érvényes, ha abszolút út-, vagy szögmérést alkalmazunk. Az 1 és 9 orsók hajtása úgy is megva­lósítható, hogy csak egy 5, 12 motort alkal­mazunk, amely csatolóáttételen keresztül vá­laszthatóan az egyik vagy a másik 1, 9 orsót hajtja, és a csatolóáttétel átkapcsolása a mo­torátkapcsolást helyettesíti. Ha a találmányt olyan pozícionálórend­szerben alkalmazzuk, amelyben munkadara­bot, vagy más tárgyat kell mozgatni, úgy a gyorsítási irány átkapcsolása a hajtóegység irányváltása által történik. Olyan esetekben, ahol a pozicionáló rendszer lineáris mozgáso­kat végez (például szállítóhajtások), a 7 ta­chogenerátor helyett célszerűen önmagában ismert, lineáris inkrementális, vagy abszolút útmérés alkalmazható. A pozicionáló eljárás alkalmazási területe azáltal bővíthető, hogy a 10 vezérlőegységbe további bemeneteken keresztül célhelyzetet táplálunk be. A technika jelenlegi állása mellett a 10 vezérlőegység valamennyi feladatát egy- chi­pes mikroszámítógép is képes megoldani. A 10 vezérlőegység megvalósítható azonban több-chipes rendszerrel, illetve külön logikai építőelemek segítségével is. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Pozícionáló eljárás, amelynek során egy hajtóegységgel ellátott rendszer pilla­natnyi helyzetét útmérés és külónbségképzés révén egy célhelyzettel folyamatosan össze­hasonlítjuk, és legalább a célhelyzet közelé­ben sebességmérést is végzünk, továbbá a fékezést tárolt, illetve számított fékezési-pa-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom