191946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás megnövelt fehérjetartalmú takarmány előállítására
5 191946 6 A találmány azon a megfigyelésen alapul, hogy a fertőző mikroorganizmusok hatása rendszerint azonos vagy rokon állatfajokra korlátozódik, de semmiképpen som terjed Lói az állatrendszertani osztályok kútárain. így például a madarak osztályához tartozó állatokra fertőző mikroorganizmusok nem okoznak fertőzést az emlősök szervezetében. Az emlősök takarmányozására felhasználható terméket tehát a találmány szerint halak vagy madarak huliadékanyagaibói, a madarak osztályához tartozó haszonállatok takarmányozására felhasználandó terméket viszont halak vagy hulladékanyagaiból állítjuk elő. Ha így járunk el, akkor a fent említett viszonylag kis mennyiségű konzerválószer is elegendő biztosítékot nyújt a fertőzés kizárására, feltéve, ha ezeket a konzerválószereket a megjelölt sorrendben adjuk hozzá a megfelelően felapritott, elpépesített kiindulási anyaghoz. A találmány szerinti eljárást részletesebben az alábbiakban ismertetjük. A különböző víztartalmú és összetételű álluti eredetű hulladékanyagot megfelelő berendezésben egy vagy több fokozatban homogén, apróbb darabos részeket tartalmazó, az anyag víztartalmától függően sűrűn vagy liigan folyós masszává pépesítjük és keverőberendezésbe töltjük. Ezt a műveletet elhagyjuk, ha az állati eredetű hulladékanyag nagyobb darabos részeket nem tartalmaz és szárazanyag-tartalma 20%-nál alacsonyabb. Ilyen például a lej, Író, savó, a vágóhídi szennyvíz, a vér vagy u homogén pépes húsmasszák. A pépesitett vagy pépeB anyaghoz annak zsírtartalmától függően 0,4-1,2 tömegX konyhasót adunk, és azzal néhány percig keverjük. Ekkor a szélroncsoll szövetekből és sejtekből jelentős mennyiségű viz válik ki, miközben a szöveti részek és sejtek koncentrálódnak. Ily módon legalább 3 perces, előnyösen mintegy 5-10 perces keveréssel a legzsirosabb kiindulási anyagból is ki tudunk választani annyi vizet, amennyi külön viz hozzáadása nélkül is elegendő a következő folyamatokhoz szükséges vizes disszocinciós közeg biztosítására. A beadagolt só egyúttal konzerváló hatást is kifejt, mennyiségét amellett az eljárással előállítandó takarmányt fogyasztó áltatok sóigénye szempontjából is figyelembe lehet venni. A vízkiválasztás után a massza pH-jál tömény ásványi vagy szerves sav hozzáadásával 2,5 és 3,5 közötti értékre állítjuk be. A pH beállításához előuvöson szerves savat, Így például propionsavat, hangyasavat, ecetsavat, különösen előnyösen pedig fumársavat vagy citromsuvat használunk. Használhatjuk különböző szerves savak keverókól, használhatunk továbbá szervetlen savakat, Így például kénsavat, sósavat, kis mennyiségű foszforsavat vagy különböző szervetlen savak keverékét, illetve szerves és szervetlen savak keverékét is. A savak megválasztásakor csak az állati szervezetre káros hatásukat kell kerülni, minden inás sav megfelelő. A sav adagolásával ugyanis elsősorbun a massza pH-érlékót kívánjuk csökkenteni a konzerváló hutás fokozására, illetve a végleges konzerválást és csíraölési biztosító, savanyú közegben hatásos adalékanyagok, a kémiai konzervánsok al kalmazásá hoz. A fentiek szerint mcgsavanyítoll mászásához 0,1-0,3 tömegX alkáli-piroszulfilol, előnyösen kálium-piroszulfitot és 0,1-0,3 tömegX benzoesavat vagy benzoesavas sót vagy észtert adagolunk. Ezeknek a kémiai konzervásoknak a pontosabb mennyiségét az szabja meg, hogy a kiindulási anyag mennyire friss vagy romlott, illetve mennyire hajlamos a romlásra. A piroszulfilból a savas vizes közegben kén-dioxid képződik, amely erőteljes virocid és baklericid hatást fejt ki, amellett erélyes redukáló hatása is van. Ez utóbbi hatásnak tulajdonítható, hogy az állati eredetű hulladékanyagból a takarmányba kerülő zsírok károsodása nélkül juthatnak a takarmánnyal táplált állatok szervezetébe. A kén-dioxid jelentős része oldódik a vízben, és kónessav képződik. Ez szintén erélyes antioxidáns és antimikróbás hatású vegyüld, amellett szinmegörző hatása is van. A piroszulfittal együtt adagolt benzoesav szintén erős mikróbaelleties hatást' fejt ki a savas közegben. Tekintettel az élesztőkre és penészekre gyakoroll pusztító halasára, különösen akkor adagoljuk nagyobb mennyiségben, ha ezek elszaporodásától kell tartani. lia kifejezetten romlott vagy fertőzött állati eredetű hulladékanyagokat dolgozunk fel, akkor az említett kémiai konzervánsok mellett 0,01-0,5 tömegX formaldehidnek megfelelő mennyiségű formaiin oldatot, illetve a formaldehid mellett vagy helyett 0,01-0,1 töniegX alkáli-nitritet adunk a masszához a feldolgozás bármely szakaszában. A formaldehid a keverés és a kémiai reakcióbő hatására rövid idő alatt elpárolog, a kész takarmány felhasználását nem akadályozza. A kémiai csíraölős és konzerválás a konyhasó beadagolásától számított 20-25 perc alatt lényegében végbemegy. A biztonság kedvéért azonban a masszát a feldolgozás imént részletezett szakaszábán folytatott legalább 10 perces, előnyösen mintegy 15-20 perces keverés befejezése után legalább Itt órán át, előnyösen 24-36 órán át pihentetjük. Az így kapott csirátlnnított massza pliját - ha ez n végtermék felhasználása szempontjából kívánatos - egy. bázikus ndalékanyuggul megnöveljük. E célból 2-10 tömegX, előnyösen 2,5-6 tömegX pH növelő adalékot, előnyösen takarniánymeszel, égetett meszel, vagy alumínium- és/vagy magnézium-hidroxidot adunk a masszához. Ezzel a massza pllját célszerűen 4 és 5 közötti értékre állítjuk be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
