191946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás megnövelt fehérjetartalmú takarmány előállítására

3 191946 4 A találmány tárgya új eljárás haszonál­latok takarmányozására használható megnö­velt fehérjetartalmú készítmény előállítására állati eredetű hulladékanyagokból. A talál­mány tárgya olyan eljárás, mellyel baromfifé­lék, emlős és hidegvérű állatok gyorsan rom­ló melléktermékeit, különösen vágóhídi hulla­dékait az állattenyésztésben takarmányként értékesíthető, biztonsággal felhasználható termékké lehet feldolgozni. A találmány szempontjából állati eredetű hulladékanyagoknak tekintjük és a további­akban igy nevezzük mindazokat az állatte­nyésztő gazdaságokban, vágóhidakon, hús­ipari vagy tejipari üzemekben keletkező hul­ladékokat és melléktermékeket (például állati testrészeket, vért, romlott tejet, savót, tej­üzemi vagy vágóhídi szennyvíziszapot), ame­lyek takarmányozásban való felhasználását fehérjetartalmuk, illetve a közegészségügyi szabályok lehetővé teszik. Mint ismeretes, az intenziv nagyüzemi állattenyésztés nagy mennyiségű fehébjedús takarmányt igényel. Ismeretes ugyanakkor az is, hogy az imént említett állati hulladék­anyagok igen értékes fehérjeforrások. Fel­­használásukat azonban gátolja az, hogy na­gyon romlandóak, rendszerint már eleve fer­tőzöttek, ezért a takarmányozásban való fel­­használásuk előtt gondoskodni kell csirátla­­nitásukról, vagyis biztosítani kell, hogy az ilyen forrásból takarmányozott állatot semmi­féle mikróba-ferőzés ne érje. Az állati eredetű hulladékanyagok, igy például a vágóhídi hulladékok és mellékter­mékek fertőzéssel szemben biztonságos és jól eltartható termékhez vezető feldolgozását ed­dig még nem sikerült kielégítő módon megol­dani. A főzésen és szárításon alapuló eljárá­soknak, melyek során az állati eredetű hulla­dékanyagot több órán át kezelik magas hő­mérsékleten, majd raegszáritják, kétségtelenül megvan az az előnyük, hogy termékük gya­korlatilag csíramentes, az utófertőzés veszé­lye is minimális. (Szél Bálint, Gál Jenő: Állati eredetű hulladékok és melléktermékek feldol­gozása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1980.) Hátrányuk viszont, hogy a hőkezelés a fe­hérjéket károsítja, továbbá az, hogy igen nagy energiát igényelnek. Ipari méretben ezért nem jöhetnek számításba. Hasonlóképpen hátrányos az az eljárás is, amelynek lényege, hogy az állati eredetű hulladékanyagokat főzéssel csirátlanitják, majd savanyítással konzerválják. Ez az eljá­rás a főzés előbb említett hátrányai mellett azzal a hátránnyal is rendelkezik, hogy nem nyújt kielégítő biztosítékot az utófertózéssel szemben. A tartósításra használt savak ugya­nis csak a mér jelenlevő mikrobák szaporo­dását gátolják, de azokat nem pusztítják el, a később bekerült mikróbákat pedig nem ké­pesek teljes biztonsággal elpusztítani. Teljesen friss tengeri hal és hulladékok, friss baromfivágási hulladékok és általában teljesen friss, mikrobiológiai szempontból tiszta alapanyagok feldolgozására ismert eljá­rás a szerves vagy szervetlen savakkal való konzerválás. Ez az eljárás azonban nem al­kalmas akár a legcsekélyebb mértékben is bomlásnak indult vagy fertőzött állati erede­tű hulladékok feldolgozására. Ezeket a savas konzerválás előtt csiramentesiteni kell. Ismeretes tovább egy olyan eljárás, amelynek során az állati eredetű hulladékok víztartalmát előbb adalékanyagok hozzáadásá­val drasztikusan lecsökkentik, majd a keve­rékhez különféle konzerválószereket, így konyhasót, propionsav-hangyasav elegyet, nátrium-nitritet, ciszteint és aszkorbinsavat adnak. (171 969 sz. magyar szabadalmi le­írás.) Az eljárásnak - az előbbihez hasonlóan - az a hátránya, hogy nagy csiraszámú kiin­dulási anyag feldolgozására alkalmatlan, az ilyen anyagot előzetesen csirátlanitani kell. További hátránya, hogy nagy mennyiségű ballasztanyagot kell a kiindulási anyaghoz adni, ami ipari méretben gazdaságtalanná te­szi az eljárást. A találmány célja, hogy olyan eljárást biztosítson az említett állati eredetű hulla­­dókanyagok feldolgozására, amely azok csira­­számától függetlenül lehetővé teszi takarmá­nyozási célra alkalmas termék előállítását, és amely kis energiaráfordítással, gazdaságosan megvalósítható ipari méretben is. A találmány feladata, hogy a haszonálla­tok takarmányozására használható megnövelt fehérjetartalmú készítmények előállítását ál­lati eredetű hulladékanyagok konyhasós, sa­vas és tartósitószeres kezelésével újszerű módon oldja meg. Az találtuk, hogy a megjelölt feladatot megoldhatjuk, ha oly módon járunk el, hogy a takarmányozandó haszonállattól eltérő rendszertani osztályba tartozó állatok mellék­­termékeit, illetve feldolgozási hulladékait szükség esetén masszává pépesítjük, a pépe­­sités közben vagy után 0,4-1,2 tömegX kony­hasóval keverjük legalább 3, előnyösen lega­lább 5 percig, majd pH-ját 2,5 és 3,5 közötti értékre állítjuk be, azután 0,1-0,3 tömeg% al­­kéli-piroszulfitot és 0,1-0,3 tömeg% benzonsa­­vat vagy benzoesavas sót vagy észtert, va­lamint kívánt esetben a feldolgozás bármely szakaszában 0,01-0,5 tömeg% formaldehidet és/vagy 0,01-0,1 tömeg% alkáli-nitritet adunk hozzá, és az adalékok hozzáadása közben és/vagy után legalább 10 percig keverjük, azután legalább 18 órán át, előnyösen 24-36 órán át pihentetjük, majd az így kapott masszához - adott esetben pH növelő adalék­kal való összekeverés után - a massza 1 tö­megegység szárazanyagára számítva 5-15 tö­megegység, előnyösen 8-10 tömegegység mennyiségben ismert takarmány-komponense­ket adunk, és a keveréket homogenizáljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 46 50 65 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom