191863. lajstromszámú szabadalom • Meghosszabbított talaj-élettartamú herbicid készítmények
1 191 863 2 A találmány tárgyát olyan herbicid készítmények képezik, amelyek hatóanyagként tiolkarbamátszármazékokat (karbamidsav-tioésztereket) tartalmaznak, tiokarbamidsav — allil-amin-sók kíséretében. Ezek a sók arra szolgálnak, hogy az egyszeri kezelés formájában alkalmazott tiolkarbamátok gyomirtó hatását időben meghosszabbítsák. A mezőgazdaságban közismert, hogy a tiolkarbamátokat tartalmazó készítményeket gyomirtószerekként lehet használni bizonyos haszonnövények, így például a kukorica, burgonya, bab, répa, spenót, dohány, paradicsom, lucerna, rizs termesztése során. A tiolkarbamátokat elsődlegesen pre-emergens alkalmazásban (a növények kikelése előtt) használják, és különösen akkor hatékonyak, ha a haszonnövények elültetése előtt a talajba keverik őket. A tiolkarbamát koncentrációja a talajban közvetlenül a készítmény alkalmazása után a legmagasabb. Az, hogy ez a kezdeti koncentráció a kezdeti koncentráció mennyi ideig marad meg a talajban, nagyrészt az adott talajféleségtől függ. A tiolkarbamát koncentrációcsökkenésének sebessége a talaj típusától függően változik. Ez a koncentrációcsökkenés kiderül egyrészt a gyomirtó hatás megfigyelhető mértékéből, másrészt abból, hogy egy adott idő eltelte után mennyi bomlatlan tiolkarbamát mutatható ki a talajban. ‘ A találmány célja a tiolkarbamát típusú hatóanyagokat tartalmazó herbicid készítmények talajélettartamának megnövelése, és ezáltal e készítmények hatékonyságának javítása. Azt tapasztaltuk, hogy bizonyos, tiolkarbamát típusú hatóanyagot tartalmazó herbicid készítmények talajélettartamát lényegesen megnövelhetjük azáltal, hogy a talajhoz a fenti készítményen kívül bizonyos hatástartamot növelő vegyületeket adunk, mégpedig bizonyos tiekarbamidsavak allíl-amin-sóit, amelyeknek önmagukban nincs vagy csak igen csekély a gyomirtó hatásuk és nem csökkentik a tiolkarbamát típusú hatóanyagot tartalmazó készítmény herbicid hatékonyságát. A íiolkarba-. mátok talajélettartamának ilyen megnövelése többféle módon megnyilvánul. így például, ha a talajból szabályos időközönként mintát veszünk, és a mintákat elemezzük, kimutathatjuk, hogy a talaj tiolkarbamát-tartaimának csökkenési sebessége lényegesen kisebb lesz. A talajélettartam meghosszabbodását a herbicid hatékonyság javulása is jelzi, amit az bizonyít, hogy a hatástartainot növelő vegyület jelenlétében a tiolkarbamát taiajéiettartama meghosszabbodik, ezzel hatástartama is hosszabb lesz, és ezáltal a gyomirtó hatás teljesebbé válik. A találmány tárgya herbicid hatású készítmény, amely 0,01-90 t%-ban és (0,5 :1)—(10:1 ) tömegarányban a) hatóanyagként (I) általános képietű tiolkarbamáíszármazékot — a képletben R1, R2 és R3 jelentése egymástól függetlenül 1—6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport —, továbbá b) hatásnövelő adalékként olyan karbamidsav-allilamin-sót tartalmaz, amelynek (II) általános képletében R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül allilcsoport, 1—4 szénatomos aikilcsoporttal helyettesített aüiícsoport vagy 1—6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport; R6 és R7 jelentése egymástól függetlenül allilcsoport, 1 -4 szénaíomos aikilcsoporttal helyettesített allilcsoport vagy 1—6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, és X jelentése oxigénatom vagy kénatom, azzal a megkötéssel, hogy R4 és Rj közül, és R6 és R7 közül legalább az egyiknek a jelentése allilcsoport. A találmány szerinti készítményekben szereplő vegyületek előnyös képviselői az alábbiak: A (I) általános képietű tiolkarbamátban R1 jelentése etilcsoport és R2 és R3 jelentése propilcsoport. A (II) általános képietű sóban R4 jelentése etil- vagy propilcsoport, R5 jelentése allilcsoport, Rs jelentése etilcsoport és R7 jelentése allilcsoport. R4 és R5 közül legalább az egyiknek a jelentése allilcsoport és R6 és R7 közül legalább az egyiknek a jelentése ugyancsak allilcsoport. A jelen leírásban a „herbicid” kifejezés olyan készítményt jelent, amely szabályozza vagy módosítja a növények növekedését. A „növényeken” itt csírázó magvakat, kikelő palántákat, valamint a kifejlett növényzetet egy aránt értjük, beleértve a gyökereket és a föld feletti részeket is. A növények növekedését szabályozó és módosító hatások közé soroljuk a természetes növekedéstől való valamennyi eltérést, így a növények elpusztítását, növekedésük lassítását, lombtalanítását, kiszárítását, szabályozását, elsatnyítását, termetük alacsonyabbá tételét, a növények növekedésének serkentését, a levelek megperzselését, a törpenövés előidézését és más, hasonló hatásokat. A leírásban a „tiolkarbamátok talajélettartamának megnövelése” azt jelenti, hogy e sók lassítják a tiolkarbamátoknak a talajjal való érintkezés hatására bekövetkező, bomlástermékekké való szétesésének sebességét, és/vagy meghosszabbítják azt az időtartamot, amelynek során a herbicid készítmény alkalmazását követően gyomirtó hatás észlelhető. Ez érvényes mind az olyan mezőgazdasági területekre, ahol a tiolkarbamátok ismételt alkalmazása ellenére a herbicid készítmény hatékonysága csökkent, mindpedíg olyan mezőgazdasági területekre, ahol az aktivitás időbeli csökkenését lehetett megfigyelni, függetlenül attól, hogy alkalmaztak-e az adott területen korábban herbicid készítményeket. A meghosszabbított talajélettartam egyrészt a gyomirtó hatás lassabb csökkenésében nyilvánul meg, másrészt a tiolkarbamát talajban mérhető felezési ideje meghosszabbodásában. A talajélettartam meghatározásának további módszerei a szakemberek előtt ismeretesek. A jelen találmány szerinti készítményekben alkalmazott tiolkarbamátokat a 2 913 327. számú (Tilles és munkatársai, 1959. november 17.) amerikai szabadalmi leírásban ismertetett módon állíthatjuk elő. A jelen találmány szerinti készítményekben alkalmazott allil-amin-sókat úgy állítjuk elő, hogy először elkészítjük a megfelelő tiokarbamidsavat oly módon, hogy szén-diszulfidot vagy — abban az esetben, ha a (ÍI) általános képletben X jelentése oxigénatom — karbonilszulfidot a megfelelő szekunder aminnal reagáltatunk, majd az így kapott tiokarbamidsav-származékot ín situ éter oldószerben a megfelelő diallil-aminnal reagáltatjuk, és így a kívánt sóhoz jutunk. E módszert az alábbi 1—3. példák szemléltetik. 1, példa N-Alli!-N-etil-ditiokarbamidsav-(N-allil-N-etil-amin)-só Egy 50 ml dietil-étert tartalmazó edénybe beadagolunk 3,57 g (0,042 mól) etil-allil-amint, és 1,52 g (0,02 mól) Szén-diszulfidot. A reakcióelegyet körülbelül 15 5 10 15 20 2E 4Í 35 40 4b 50 55 60 65 1
