191840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémből vagy nemfémből készült üreges tárgyak belső felületén bevonat létesítésére

2 191840 3 A találmány tárgya eljárás fémből vagy nemfémből készült üreges tárgyak belső fe­lületén bevonat létesítésére kémiai vagy elektrokémiai úton, a bevonandó felület elő­kezelésére, öblítése, egy vagy több bevonat kialakítása, majd a bevonat(ok) öblítése és utókezelése útján, ahol a kezelófürdő(ke)t, valamint az öblítő gázt vagy folyadékot a kezelési technológia által megkívánt sorrend­ben és időtartamig vezetjük a bevonandó tárgy bevonni kívánt felületére. A találmány tárgya továbbá berendezés fémből vagy nem­fémből készült tárgyak felületén bevonat lé­tesítésére. Ismeretes, hogy a fém- vagy műanyag­­tárgyakat olyan módon látják el fém- vagy nemfém-bevonattal, hogy a bevonandó tár­gyakat több kádból álló műveleti soron kézi vagy gépi átemeléssel vagy programvezéreit szállitószerkezettel viszik végig. A kádsorok kémiai, elektrokémiai és öblítő műveletek el­végzésére szolgáló kádakból állnak. Az elekt­rolitkádakhoz peremelszivók és légtechnikai vezetékrendszerek tartoznak, mig az őblitó­­kádak frissvíz-bevezető és szennyvízelvezető hálózatba vannak csatlakoztatva. A hatékonyabb bevonatképzés érdeké­ben általában a tárgyat mozgatják. Az elekt­rolitkádakból kikerülő alkatrészek öblétésé­­hez egy- vagy többrekeszes öblítőket alkal­maznak. Az ismert eljárásokban az elektrolitkád­akból a kezelt alkatrészek felületén sok ér­tékes fürdősót és adalékanyagot hordanak ki, amelyek az öblítővízbe kerülnek. A bevo­nattal ellátott tárgyakat alaposan le kell öb­líteni, ilyen módon nagy mennyiségű szenny­víz keletkezik. Ismeretes, hogy a nehézfémionok, így a cink-, réz-, nikkel-, króm-, ezüst- stb. ionok erősen mérgező hatásúak, amiatt a képződött szennyvizekből azokat el kell távolítani. Egyes szennyvizek tisztítása különleges ne­hézségekkel jár. így például a krómsavas szennyvizek hatértékű krómionjait három-ér­tékűvé kell redukálni, ezalatt króm(III)-hidr­­oxid keletkezik, és ez szűréssel távolítható el a szennyvízből. Az ismert galvanizálási eljárásokról jó ismertetést ad Orgován László .Felületvédel­mi Zsebkönyv" című könyve (Műszaki könyv­kiadó, Budapest, 1979), valamint Losonci-Pe­tő-Tihanyi .Galvanotechnikai Zsebkönyv' cí­mű könyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982). A 2 643 910. sz. német közrebocsátási irat olyan eljárást és berendezést ismertet felületek folyadékkal való kezelésére, ahol a kezelő folyadékokat tárolótartályokból veze­tékeken keresztül vezetik egy kezelökamrá­­ba. Az ismert eljárások fő hátránya, hogy nem alkalmasak üreges testek, például palac­kok belső felületén kielégítő minőségű bevo­nat létesítésére. Emellett az öblítővízbe soi; értékes fürdősó, vagyis környezetet szeny­­nyezó fémion kerül. Az igy képződött szennyvizek kezelése nagyon költséges, és a szelektív iszapkinyerés legtöbb esetben nem megoldható. A találmány célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével olyan eljárás kidolgozása, amely fémből vagy nemfémből készült üreges tárgyak belső felületén zárt rendszerben, gyakorlatilag szennyvizmente­­sen, a bevonandó tárgy mozgatása nélkül, kádon kivül teszi lehetővé bevonat létesíté­sét. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fémből vagy nemfémből készült üreges tár­gyak belső felületén fém vagy nemfém bevo­nat kialakításának műveletét - beleértve az előkezelést, a bevonat leválasztását, az utó­kezelést és a közbenső öblítéseket is - el le­het végezni, ha a kezelőteret a munkadarab belső üregéből alakítjuk ki. A fentiek alapján a találmány eljárás fémből vagy nemfémből készült üreges tár­gyak belső felületén bevonat létesítésére ké­miai vagy elektrokémiai úton, a bevonandó felület előkészítése, adott esetben előkezelé­se, majd öblítése, egy vagy több bevonat ki­alakítása és a bevonat(ok) utókezelése útján, ahol a bevonandó üreges tárgyat a kezelő­­fürdőktől elkülönített kezelötérben kezeljük, a kezelőiürdó(ke)t, valamint az öblítő gázt vagy folyadékot a kezelési technológia által megkivánt sorrendben és időtartamig vezet­jük a bevonandó tárgy bevonni kívánt felü­letére. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a kezelőteret a bevonandó üreges tárgy belső üregéből alakítjuk ki. A találmány tárgya továbbá berendezés a fenti eljárás foganatosítására, amelynek a bevonandó tárgy rögzítésére szolgáló befogó eleme vagy elemei, a befogó elem(ek)hez csatlakozó kezelötere, a kezelófürdőket és az öblítő közegeket bevezető és elvezető, befogó elem(ek)ben elhelyezett csatlakozói és adott esetben elektromos csatlakozói vannak. A be­rendezésre az jellemző, hogy a bevonandó tárgy belső üregéből kialakított kezelötere van. A fentebbi kifejezések egyértelművé té­tele érdekében az alábbiakban megadjuk, hogy mit értünk felúletelókószitésben, felü­­letelőkezelésen és utókezelésen. Felületelőkészítésen azt a tisztítási mű­veletet vagy műveletsort értjük, amellyel a képződött és a tapadó szennyeződéseket csökkentjük vagy eltávolítjuk annak érdeké­ben, hogy a felületet alkalmassá tegyük a védőbevonathoz alapnak. Felületelőkezelésen azt a technológiai műveletet értjük, amelynek során az alkatré­szek felületét mechanikai, kémiai vagy elekt­rokémiai úton kezeljük, ami által az alapa­nyagot, illetve annak felületét alkalmassá tesszük a bevonat felvitelére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom