191806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivinilklorid frmázómasszák stabilizálására és az eljáráshoz alkalmas stabilizálószer

1 2 meghatározott polioi-tiogiikolsav-észterből vagy va­lamely monofunkciós alkohol tioglikolsav-észteréből áll. Alkalmazható ezeknek az anyagoknak bármi­lyen tetszés szerinti kombinációja is. A találmány szerinti eljárás egy előnyös meg­valósításánál a poli(vinil-klorid) alapú formázó­masszában d) komponensként 8-22 szénatomos zsír­savak pentaeritrittel képzett parciális észterét al­kalmazzuk a pentacritrlt, zsírsav mólarány (1:1) és ( 1 : 2) között van e) komponensként pedig 8-18 szénatomos monofunkciós alkohol tioglikolsav­­-észterterét, 2-6 szénatomos alifás diolok monotio­­glikolsav-észterét vagy a glicerin-monotioglikolátot. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazásra ke­rülő stabilizátorkombinációt további ismert társ­­stabilizátorokkal és segédanyagokkal módosíthatjuk a stabilizálandó poü(vinil-klorid) formázómasszák alkalmazási céljának megfelelően. Az ismert adalék­anyagokat például 0,1 —20 tömegrész/100 tömegrész PVC-gyantamassza mennyiségben használjuk. Olyan formázómasszák stabilizálására, amelyek csövek és profilok extrudáiással való előállításánál kerülnek alkalmazásra, például a stabílizátoreleggyel együtt 100 tömegrész PVC-re számítva 0,5-1 tö­megrész 50-100°C olvadáspontú paraffint és/vagy 8-22 szénatomos szabad zsírsavat dolgozunk be, ahol zsírsavakként az előzőekben megnevezett anyagok jönnek ismét számításba. Olyan poIi(vjnU-klorid) formázómasszákba, ame­lyekből extrudáló-fúvó eljárással üreges testeket készítünk, 100 tömegrész. szójaolajat és 0,1-8 tömegrész nagy molekulájú észterviaszt dolgozha­tunk be. Nagymolekulájú észterviaszként montán­­viaszok és oxidált paraffin jönnek számításba, mindenekelőtt azonban a) 2-22 szénatomos alifás, cikloalifás, és/vagy aro­más dikarbonsavakból, b) a molekulában 2-6 hidroxilcsoportot tartalmazó alifás poliolokból és c) 12-30 szénatomos alifás monokarbonsavakból képzett komplex észterek, amelyekben a mól­arány a), b) és c) pontban megnevezett anyagok kö­zött (n-1) : n : (nm - 2/n-l/), ahol n jelentése 2-11 (egész szám), és m a poliol hidroxilcsoportjainak a számát képviseli. Ezeknek az elegyeknek a sav­­szánra 0 és 15 között van. Az anyagok ismert módon, például a 1 907 768 számú NSZK-beli szabadalmi leírásban megadott eljárással állíthatók elő. Előnyösen adipinsavból, pentaeritritből és sztearinsavból a fent megadott arányban képzett komplex észterek használhatók, ebben az esetben n értéke 2 és 8 közötti egész szám. Kalandere zéssel és hengereléssel előállítandó áruk készítésére szolgáló poli(vinil-klorid) formázó­masszákba például 100 tömegrész PVC-re még 0,5— 5 tömegrész epoxidált szójaolajat, 0,1—1 tömegrész fent megadott nagy molekulájú észterviaszt és 0,2— 0,5 tömegrész a-fenil-indolt vagy benzoil-sztearoil­­-metánt dolgozunk be társ-stabilizátorként. Egyéb­ként 100 tömegrész PVC-re számítva 0,05-0,2 tömegrész kalcium-szappan és 0,1-0,2 tömegrész cink-szappan teljesen kielégítő stabilizálást biz­tosít. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös meg­valósításakor olyan formázómasszákba, amelyeket csövek és profilok extrudálására használunk, 100 tömegrész poli(vinilklorid)-ra számítva a) 1-2 tömegrész nátrium-alumíniumszilikátot, b) 0,8—1,2 tömegrész zsírsav-kalciumsót, c) 0,1 —0,4 tömegrész zsírsav-cinksót, d) 0,3-D,5 tömegrész zsírsav-pen taeritrit-parciálls észtert, e) 0,2-0,5 tömegrész tioglikolsavésztert, és f) 0,5-1,0 tömegrész paraffint és/vagy zsírsavat dolgozunk be. A találmány szerinti stabilizálószereket egyszerű módon, az alkotórészeknek hagyományos keverők­­ben való mechanikus keverésével készíthetjük. Az előállításnál a stabilizálószereket szabadonfolyó, leniporzó termékekként kapjuk. A találmány szerinti stabilizálószert poli(vinil­­klorid) vagy olyan vinil-klorid kopolimerizátumok stabilizálására használjuk, amelyek túlnyomó meny­­nyiségben tartalmaznak vinil-kloridot. Ezeket a po­­limerizátumokat szuszpenziós polimerizálással vagy tömbpolimerizálással állíthatjuk elő, ezek K-értéke körülbelül 35 és 80 között lehet. A találmány körébe tartoznak olyan gyantaelegyek stabillziciós módszerei is, amelyek túlnyomóan vinil-klorid ala­pú polimerizátumokat tartalmaznak. A találmány szerinti, stabilizált poli(vinil-klorid) f rrmázómasszák mindenekelőtt csövek és profilok extrudáiással, csomagolásra szánt üreges testek és hengerelt fóliák előállítására kerülnek alkalmazásra. A találmány szerinti eljárással stabilizált PVC- frrmázómasszák feldolgozási tulajdonságai hasonlók a nehézfémekkel stabilizált PVC-formázómasszák tulajdonságaihoz. Ez egyaránt érvényes a formázó masszák kezdeti színére, a kezdeti stabilitásra és a tartós stabilitásra. Ennek megfelelően a talál míny szerinti eljárásnál alkalmazásra kerülő stabi­lizator kompozfció teljes mértékben helyettesíti az eddig használt nehézfémstabilízátor-kombinációt. A ^alálmány szerinti eljárás tehát jelentős munka­fizi rlógiai előnyökkel jár. A következőkben először például megfelelő nátiium-alumínium-szilikátok előállítását írjuk le: I gy 15 1-es edényben aluminátoldathoz erőteljes keverés közben szilikátoldatot adunk. A keverést diszpergálótárcsás keverővei végezzük, amelynek ford ilatszáma 300/perc. Mindkét oldat hőmérsék­lete megegyezik a környezeti hőmérséklettel. Exo­­term reakció közben elsődleges termékként rönt­genamorf nátrium-alumínium-szilikát válik ki. Mint­egy 10 perces keverés után a kivált termék szuszpen­­zióját kristály ősit ótartályba öntjük, ahol 6 órán át 90ÖC on keverjük (250 fordulat/perc) és kristályo­sodni hagyjuk. Ezután az anyalúgot leszivatjuk a kristálydarából és ionmentesített vízzel utánamos­suk n indaddig, amíg a távozó mosóvíz 10-es pH-t nem mutat, majd a szűrőn maradt anyagot szárít­juk. A víztartalmat úgy határozzuk meg, hogy az előszárított terméket 1 órán át 800°C-on hevítjük. Á 10-cs pH-ra mosott, illetve semlegesített, majd szárított nátrium-alumínium-szilikátot golyósma­lomban őröljük. A szemcsenagyság-eloszlást ülepítő­mérleg segítségével határozzuk meg. Az ;d-szí Ilkátok Ca-megkötőképességét a követ­kező műdön határozzuk meg: 1 1 vizes oldathoz - amely 0,594 g CaQ^t (=300 rrg CaO/1 = 30°C német keménység) tartal­maz, és melynek a pH-ját híg NaOH-oldattal 10-re 191 805 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom