191806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivinilklorid frmázómasszák stabilizálására és az eljáráshoz alkalmas stabilizálószer
1 2 lített 2 412 837 számü NSZK-beli nyilvánosságra - hozatali iratban leírt módon határozhatjuk meg. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli módjánál a nátrium-alumínium-szilikátokat lekerekített sarkú és élű szemcsék alakjában is alkalmazhatjuk. Ilyen zeolitok előállításánál előnyösen olyan mennyiségekből indulunk ki, amelyeknél a moláris összetétel a következő: (2,5-6,0) Na~0 . A17CL . (0,5-5,0)Si02 .(60-200)H20 . z Ezt az anyagot szokásos módon kristályosítjuk, A kristályosítást előnyösen úgy végezzük, hogy az anyagot legalább 1/2 óra hosszat 70-120°C-on, előnyösen 80—95°C-on, keverés közben melegítjük. A kristályos terméket egyszerű módon elkülönítjük, a folyékony fázistól, adott esetben vízzel utánamossuk és szárítjuk. A találmány szerinti eljárás során olyan, finomeloszlású, vízoldhatatlan nátrium-alumínium-szilikátokat is alkalmazhatunk, amelyeket előzőleg vízoldható szervetlen vagy szerves diszpergál ószerek jelenlétében csaptunk ki és kristályosítottunk. Vízoldható szerves diszpergálószerekként alkalmasak a tenzidek, nem tenzidszerű aromás szulfonsavak és kalciummal szemben komplexet képző vegyületek. Az említett diszpergálószereket tetszés szerinti módon a kicsapás előtt vagy alatt adagolhatjuk a reakcióelegybe. A diszpergálószer mennyiségének legalább 0,05 tömeg%-nak, előnyösen 0,1 — 5 tömeg%-nak kell lennie az összes kicsapandó mennyiségre vonatkoztatva. Kristályosításhoz a kicsapott terméket 1/2—24 óra hosszat 50-200°C-on tartjuk. A nagyszámú használható diszpergálószer közül például a nátrium-lauril-éterszulfátot, a nátrium-poliakrilátot és az 1-hidroxi-etán-l ,1-difoszfonsav nátriumsóit nevezzük meg. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas NaA típusú nátrium-alumínium-szilikátok 13—25 tömeg% kötött vizet tartalmaznak. Előnyösen olyan termékeket alkalmazunk, amelyeknek a víztartalma 18- 25 tömeg%. A találmány szerint alkalmazásra kerülő kalcium- és cinksók előnyösen zsírsavakból - így kapni-, kaprin-, laurin-, mirisztin-, és sztearinsavból — állíthatók elő. Alkalmazhatók mind a zsírsavak, mind a zsírsavelegyek sói, például a természetes zsírokból és olajokból származó zsírsavak sói. Előnyösen a palmitin- és a sztearinsavkalcium- és cinksóit használjuk. A d) komponens poliol-parciális észtereit - önmagában ismert módon — 2-6 szénatomos és 2-6 hidroxilcsoportot tartalmazó polioloknak 8-22 szénatoinos zsírsavakkal végzett észterezése útján állítjuk elő, és szokásosan észterező katalizátorokat is használhatunk. A poliolt és a zsírsavat (1 : 1)— (1 : /n-1 /) mólarányban reagáltatjuk egymással, ahol n á poliol hidroxilcsoportjainak a számát jelenti. A reakcióban résztvevő anyagokat előnyösen olyan mennyiségekben alkalmazzuk, hogy 140 és 580, célszerűen 170 és 540 OH-számú parciális észterek képződjenek. A reakciótermék különböző észterek elegye. Savszámának 15-nél, célszerűen 8-nál kisebbnek kell lennie. Alkalmas poliolkomponensek az etiléngJikol, propilénglikol-l ,2, prnpilénglikol-l ,3, butilénglikol-1,2, butilénglikol-1,4- . hexándiol-1,6, neopentilglikol, glicerin, trímetilol-etán, trimetiíol-propán, pentaeritrit, eritrit, mannit és a szorbit. A fontos polioikomponensek előnyösen 3-6 hidroxilcsoportot, előnyösen 3 vagy 4 hidroxilcsoportot tartalmaznak. A glicerin és pentaeritrit különösen előnyösen használható. Alkalmas zsírsavkomponens például a kapni-, kaprin-, laurin-, mirisztin-/ palmitin-, sztearin- és a behénsav. Alkalmazhatunk továbbá hasonló lánchosszú szintetikus zsírsavakat is, így moníánsavakat, vagy telítetlen savakat, így olajsavat és linolénsavat, de használhatók helyettesített zsírsavak, például 12-hidroxi-sztearinsav is. Gyakorlati okokból többnyire zsírsavak elegyeit — így a természetes zsírokból és olajokból nyert zsírsavak elegyeit - használjuk. A d) komponens természetesen az említett parciális észterek elegyéből is állhat. A 3-6 hidroxilcsoporttal, előnyösen 3 vagy 4 hidroxilcsoporttal rendelkező poliolokból és az említett zsírsavakból képzett parciális észterek, amelyek átlagosan 2-3 szabad hidroxilcsoportot tartalmaznak, különösen előnyös d) komponensek. A e) komponensként a 2-6 liidroxilcsoporttal rendelkező alifás poliolok tioglikolsav-észterei jönnek számításba. Ezek a poliolok előnyösen 2-36 szénatomot, célszerűen 2-1 8 szénatomot tartalmaznak. Előnyösen alkalmazható 2-6 szénatomos poliol az etiléngJikol, propilénglikol-l ,2, propilénglikol-1,3, butilénglikol-1,2, butilénglikol-1,4, hexándiol-1,6, ‘ neopentil glikol, glicerin, trimetilol-etán, trimetilol-propán, pentaeritrit, mannit és a szorbit. Előnyösen alkalmazhatók a 8-18 szénatomos poliolok is. A poliolok célszerűen 24 hidroxilcsoportot tartalmaznak, különösen előnyös az etilénglikol; glicerin és/vagy a pentaeritrit alkalmazása. Elsősorban alkalmasak a 8-18 szénatomos, a, -alkándiolok, így az 1,10-dekándiol, 1,12-dodekán-diol és az 1,18-oktadekán-diol. Alkalmasak továbbá az olyan diolok, illetve poliolok, amelyek például hosszúláncú epoxi-alkánok hidrolízisével keletkeznek. Főként olyan vicinális OH-csoportokkal rendelkező poliolokról van szó, amelyekben ezek az OH-csoportok egyaránt lehetnek véghelyzetben és nem véghelyzetben, például az oktándiol-1,2, dekándiol-1,2, te trade kán diói-1,2, oktadekándiol-1,2, de számításba jöhetnek 12 szénatomos vagy 14 szénatomos, valamint 11-14, 14-16 és 15-18 szénatomos lánchosszúságú nemvéghelyzetű OH-csoportokat tartalmazó vicinális alkándíolokból álló elegyek is. A tioglikolsav-észterek olyan vegyületek, amelyeket például úgy kapunk, hogy poliolt szokásos módon tioglikolsavval reagáltatunk (1 : 1) —(1 : n) mólarányban, ahol n a poliol hidroxilcsoportjainak számát jelenti. Emellett a poliol összes hidroxilcsoportja észterezve lehet tiogjikolsawal. A találmány szerint előnyösen olyan tioglikolsav-észterek kerülnek felhasználásra, amelyek poliolmolekulánként legfeljebb 3 tioglikolsav-maradékot, elsősorban egy, legfeljebb azonban két tioglikolsav-maradékot, tartalmaznak. Amennyiben e) komponensként monofunkciós alkohol-tioglikolsav-észtereket alkalmazunk, az észterek alkohol-komponense 2-22 szénatomos alifás, egyenes vagy elágazó láncú, primer, szekunder vagy tercier alkoholból áll. Lehetséges alkohol-komponensek például az n-oktanol, n-dodekanol, n-hexadekanol, n-oktadekanol és különösen a 2-etil-hexánol. Az e) komponens a legegyszerűbb esetben egy 91 806 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
