191806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivinilklorid frmázómasszák stabilizálására és az eljáráshoz alkalmas stabilizálószer
1 2 A találmány tárgya eljárás poli(vinil-klorid) formázómasszák stabilizálására és az eljáráshoz alkalmas stabilizálószer. Poli (vin il-iklorid)-b ól készült cikkek előállításánál a gyakorlatban túlnyomóan ólom-, ón-vagy bárium-(kadmiumj-vegyületeket alkalmaznak stabilizátorokként. Ezek a neliézfémstabilizátorok a gyakorlatban kielégítő hatást mutatnak, alkalmazásukkal szemben azonban bizonyos fenntartások jelentkeznek amelyek főként munkavédelmi természetűek. Ezért már régóta azon fáradoznak, hogy a szokásosan alkalmazott fémstabilizátorokat helyettesítsék, Javasolták, hogy a nehézfémstabilizátorok helyett alkáliföldfém-szappanokat használjanak. Ezek közül előnyösen a kalciumszappanok kerülnek alkalmazásra, amelyeket adott esetben társ-stabilizátorokkal, így cink-sztearáttal, imino-vegyületekkel és epoxivegyületekke! még kiegészítenek. A kalciumszappan stabilizáló hatása a nehézférnvegyületekke! szemben viszonylag csekély. Az olyan formatestek, amelyeket kalciumszappan alapú stabilizátor-kompozíció alkalmazása mellett állítanak elő, gyakran sötét elszíneződést mutatnak és csekély a tartós stabilitásuk. Ennek következtében az Ilyen stabilizátorok alkalmazási területe nagymértékben korlátozott. A 2 642 509. számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali iratban olyan stabilizator van leírva, amely kalcium-sztearát és/vagy cink-sztearát mellett pentaeritritnek 12—22 szénatomos zsírsavval képezett parciális észterét tartalmazza, és viaszhoz hasonló szénhidrogént és/vagy egy 12—22 szénatomos szabad zsírsavat, valamint antioxidánst foglal magában. A nehézfémvegyület alapú stabilizátor kompozícióval egyenértékű hatást ezúttal sem lehet elérni. A 4000 100. számú USA-beli szabadalmi leírásban úgynevezett nem-aktivált zeolit A-nak stabilizátorkompozícióban való alkalmazását írják le PVC-alapú gyantamasszákra. Erre az a felismerés szolgált alapul, hogy bizonyos víztartalmú zeolittípusoknak stabilizátorkompozíciókba való bedolgozása hatására a hő- és fényállóság szinergetikusan növekszik. Az erre a célra ajánlott zeolitok a 3A, 4A és 5A típusokhoz tartoznak. Ezek a zeolitok tetszés szerinti szervetlen, organofém vagy más szerves stabilizátorokkal kerülnek felhasználásra. A találmány célkitűzése, hogy a poli(vínil-klorid) stabílizását kalcium- és adott esetben dnkszappanalapú kombinációk segítségével oly módon javítsuk, hogy ólom-, ón-, bárium- vagy kalciumvegyületek egyidejű alkalmazása nélkül kielégítően tartós stabilitású, világosra pigmentált vagy fehér poli(vinil-klorid) termékek legyenek előállíthatok. A találmány tárgya ennek megfelelően eljárás poli(vinil-klorid) formázómasszák stabilizálására. Az eljárás szerint a formázóómasszákba 100 tömegrész polí(vinil-klorid)-ra számítva. a) 0,5-5 tömegrész szintetikus, kristályos, 13-25 tömeg% kötött vizet tartalmazó, finomeloszlású nátrium-alumínium-szilikátot, amelynek az összetétele — a vízmentes formára számítva — 0,7—1,1 Na^O . A120, . 1,3-2,4 SíOt. b) T),05 - 1,5 tömegrész 8—22 szénatomos zsírsav-kalcium-sót, c) 0,05-0,5 tömegrész 8-22 szénatomos zsírsavcink-sót, J) 0,2-2,0 tömegrész - 8-22 szénatomos zsírsavakból és 2-6 szénatomos, 2-6 hidroxil-csopor'Ot tartalmazó poliolokbó! képezett - parciális Msztert, amely molekukánként legalább egy szabad /»oliolhidroxi-csojSortot tartalmaz, és > ) 0,1-10 tömegrész 2-6 hidroxilcsoporttal rendelkező polioltíoglikolsav-észtert és/vagy 8-22 szénatomos monofunkciós alkoholtioglikolsav-észtert dolgozunk be. A találmány tárgya továbbá a következő összetételű stabilizátorkompozíció, a) 4 -100 tömegrész szintetikus, kristályos, 13-25 t :jnieg% kötött vizet tartalmazó, fmomeloszlású rátrium-alumínium-szilikát, amelynek az összetétele - a vízmentes formára számítva - 0,7-1,1 Na?0 . Á1203.1,3-2,4 Si02, z b) 1-30 tömegrész 8-22 szénatomos zsírsav-kalcium-só, c) 1-10 tömegrész 8-22 szénatomos zsírsav-cinksó, d) 440 tömegrész 8-22 szénatomos zsírsavakból és 2-6 szénatomos, 2-6 hidroxilcsoportot tartalmazó p »liolokból képezett parciális észter, amely móléit dánként legalább egy szabad poliolhidroxicsoportc t tartalmaz, és e} 2-20 tömegrész 2-6 hidroxilcsoporttal rendelkező poliol-tioglikoisav-észter és/vagy 8-22 szénatomos monofunkciós alkohol-tioglikolsav-észter. A fenti szintetikus, kristályos nátrium-alumíni umszilikátok olyan, önmagukban ismert Na A típusú zeolitok, amelyek átlagosan 4 A hatásos póru iát mérővel rendelkeznek, ezért ezeket zeolit 4A-ként is jelöljük. Ilyen módon nátrium-alumíni im-szilikátokat önmagukban ismert módszerekkel állíthatunk elő. Alkalmas szintézis-módszerek töobek között a 2 412 837. számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali iratban vannak leírva, E nárrium-alumínium-szilikátok részletes tulajdonságait és előállítási módjukat a 2 651 485, a 2 651 445, a 2 651 436, a 2 651 489, a 2 651 420 és a 2 651 437 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatal iratok, valamint a 3 112 176. számú USA-bcli szabadalmi leírás ismerteti. A kicsapással előállított amorf, fmomeloszlású náirium-alumínium-szilikátokat 50-200°C-ra melegítéssel kristályos állapotba vihetjük. Ezután a kristályos nátrium-alumínium-szilikátot szűréssel elválasztjuk a visszamaradó vizes oldattól, és rendszerint 50 -200°C-on szárítjuk amíg el nem érjük a !3— 25 tömeg%-os víztartalma. A 2 412 837 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali iratban leírt és a találmány szerinti stabilizálószeiben alkalmazásra kerülő kristályos termékek .résrecskenagysága 0,1-50/t tartományban van. A találmány szerinti eljárásnál és a stabilizálószereknél előnyösen olyan nátrium-alumínium-szilikátok it alkalmazunk, amelyeknek a részecskenagysága 0,1 p és 20 ß között van. A nátrium-aiumínium-szilikátok 22°C-on meghatározott kalciummegköt »képessége legalább 50 mg CaO/g vízmentes aktívanyag és körülbelül 200 mg CaO/g aktívanyag értékekig terjedhet. Előnyösen ez a kalciummegkötőképesség 100-200 mg CaO/g aktívanyag-tartományban van és szokásosan 150 mg CaO/g érték fölé esik. A kalcíummegkötőképességet a már em91 806 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
