191803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán inzulint kódoló DNS-szekvenciát tartalmazó plazmid és E. coli baktérium előállítására

1 2 zálja az egy szálú DNS foszfodiészter-kötéseit, vagy az egyébként kétszálú DNS egyszálű részeit vagy kör­­alakú végeit (Vogt, Eur. J. Biochem., 33,192,1973). A DNS-ligáz katalizálja az 5’-foszfát- és a 3’-hid­­roxil-csoporttal rendelkező DNS-szegmensek közötti foszfodiészter-kötés kialakulását, ilyenek akkor alakulhatnak ki, amikor két DNS-darab kohézív vé­gekkel kapcsolódik össze. Az enzim funkciója abban áll, hogy egyébként kétszálú DNS-molekukában lévő egyszálú részeket összekapcsoljon. Megfelelő körülmények között azonban a DNS-ligáz katalizál­ja két sérült végű molekula kovalens összekapcsolását (SgaTamella, Van de Sande és Khorana, Proc. Natl. Acad. Sei., USA 67,1468, 1970). Az alkalikus foszfatáz hidrolizálja a foszfát-ész­tereket, köztük a DNS 5 -terminális foszfátcso­portjait. A találmány szerint úgy járunk el, hogy (1) inzulint kódoló mRNS-t tartalmazó sejteket izolá­lunk emberi hasnyálmirigyből oly módon, hogy Langerhans- és más sejteket tartalmazó hasnyálmi­rigy-szövetet egy hidrolízist katalizáló enzimmel és tripszin-inhibitorral kezelünk, majd- a kapott szövet-készítményt frakcionáljuk, cél­szerűen centrifugálással, (2) a kapott, más sejtekből és sejttöredékektől men­tes Langerhans-sejtekből az mRNS-t kaotrop kat­iont, kaotrop aniont és diszulfid-kötést hasító szert tartalmazó ribonukleáz-gátló szer jelenlétében extra­háljuk. (3) az elválasztott mRNS-t dATP, dCTP, dGTP és TTP jelenlétében egy reverz transzkriptázzal inku­­báljuk, .. . (4) az így szintetizált, inzulint kódoló cDNS-t, dATP, dCTP, dGTP és TTP jelenlétében egy reverz transzkriptázzal vagy egy DNS-polimerázzal inku­­báljuk. (5) az így nyert kétszálú cDNS végeihez önmagá­ban ismert módon olyan kapcsoló DNS láncot kap­csolunk, mely komplementer az E. coli plazmid ’restrikciós endonukleázzal végzett hasítása után ke­letkezett láncvégekkel, (6) valamely E. coliból eredő plazmidot egy restrik­ciós endonukleázzal hasítunk és a hasított plazmid­­ról alkalikus foszfatázzal eltávolítjuk az 5 -terminális foszfát-csoportot, és (7) a kapcsoló DNS-szekvenciát tartalmazó kétszálú DNS-láncot és a kezelt plazmidot egy DNS-ligáz és ATP jelenlétében inkubáljuk. A továbbiakban, mint az egész folyamat egy lépé­sét ismertetjük egy jellegzetes DNS-fragmens beveze­tését egy DNS-vektorba, mint például egy plazmid­­ba. A plazmidot olyan autonom replikálódó DNS egységek elnevezésére használjuk, amelyek megtalál­hatók a mikroorganizmusok sejtjeiben, és amelyek a gazdasejt genomjától függetlenül léteznek. A plaz­mid genetikailag nincs a gazdasejt kromoszómájához kapcsolva. A plazmid DNS kétszálú, gyűrűvé kapcso­lódó molekulaként létezik, molekulasúlya általában néhány millió, bár néhány esetben 10* is lehet, és általában a sejt ossz DNS-tartalmának csak kis %-át képviseli, A plazmid DNS a gazdasejt DNS-étől a kettő közötti méretkülönbség alapján általában elkülöníthető. A plazmidok a gazdasejt osztódásá­tól függetlenül replikálódhatnak, egyes esetekben a kutató szabályozhatja replikációjukat a növekedési körülmények változtatásával. Bár a plazmid zárt gyű­rűként létezik, mesterséges eljárással bevezethetünk egy DNS szegmenset a plazmidba, anélkül hogy lényegesen befolyásoltuk volna azt a képességét, hogy replikálódjon, vagy hogy kifejezhesse a benne hordozott információkat. Ily módon a plazmid igen jól használható arra, hogy egy DNS-darabot átvigyünk egy új sejtbe. A rekombináns DNS tech­nológiára használható plazmidok általában szelekciós célokra használható géneket tartalmaznak, például gyógyszerekre való rezisztenciát eredményező géne­ket, A találmány szerinti eljárás részletes szemlélte­tésére megadjuk a patkány inzulin génjének izolálását és átvitelét. Az inzulint azért választottuk, mert a klinikai gyógyászat szempontjából rendkívül jelentős, továbbá mert az alapkutatás szintjén is fontos. A megadott eljárást a szakemberek felhasználhatják az inzulin gén más organizmusokból való izolálására, beleértve az embert is. Az inzulint 1922-ben izolálták először. Manap­ság használata a cukorbaj kezelésére jól ismert. Bár a vágóhidakból szerezhetünk marha és disznó has­nyálmirigyekből inzulint, ahogy a cukorbajos bete­gek száma világszerte nő, a hormonellátásban hiányok mutatkoznak. Ezenfelül egyes cukorbajos betegek allergiás tünetekkel válaszolnak a marha vagy a disz­nó hasnyálmirigyből izolált inzulinra. A világ igényét kielégítő mennyiségű emberi inzulin előállítása bak­tériumokkal olyan módszer, amely ezt a célt kielé­gítené. A jelen szabadalmi leírás előtt azonban ez a cél nem valósult meg, mivel nem állt rendelkezés­re olyan módszer, amellyel az inzulin gént baktériu­mokba juttathattuk volna. A találmány ismertetése során megadjuk ezt a módszert. Egy adott fehérje genetikai kódját jelentő specifi­kus bázis-sorrendű DNS-molekula előállításának isme­retében lehetségessé válik az adott nukleotid-sonend módosítása kémiai vagy biológiai módszerekkel, amit követően a kódolt fehérje szerkezete szintén módosul. Ily módon előállíthatunk például olyan módosított inzulint, amely különleges gyógyászati igényeknek tesz eleget. A mikroorganizmusokat ké­pessé tehetjük bármely olyan inzulinnal rokon aminosav-sorrendű fehérjék szintézisére, amelyek ren­delkeznek az inzulin alapvető funkcionális tulajdon­ságaival. Hasonló meggondolások érvényesek a növe­kedési hormonok esetén is. Ha át tudjuk vinni egy magasabbrendű organizmus közönséges anyagcseréjében részt vevő jellegzetes fehérje genetikai kódját egy baktériumba, úgy lehető­ségünk nyílik ennek a fejérjének a baktérium tenyész­tésével való előállítására. Megnyílik annak lehetősége, hogy a találmány szerinti módon megváltoztatott mikroorganizmusok által szintetizált proteinnel he­lyettesítsük a magasabbrendű organizmus protein­­-igényét, amikor anr\ak képessége ennek a proteinnek a termelésére megszűnt. Felmerül továbbá például an­nak a lehetősége, hogy a találmány szerinti mikroor­ganizmus és az ember között szimbiotikus kapcsola­tot létesítünk krónikus vagy akut hiánybetegségek esetén, amikor a találmány szerinti eljárással geneti­kailag megváltoztatott mikroorganizmust beültethet­jük, vagy más módon kapcsolatba hozhatjuk az em­berrel, ez utóbbi patológiás anyagcsere-hiányának kompenzálására. 191 803 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom