191667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(amino-metil)-penicillánsav- 1,1-dioxid-származékok előállítására
1 191 667 2 1) 6béta-debrómozással alfa-6-brómvegyület. képzése érdekében; 2) észterezéssel hidrogenolizálható vagy in vivo hidrolizáiható észter előállítására; és 3) oxidálással 1,1-dioxid képzése végett. Általában ezeknek a lépéseknek bármilyen sorrendjét alkalmazhatjuk, bár abban az esetben, ha Rs valamely hidrolizálható észter, akkor előnyös, ha az előállítást a megadott lépések sorrendjében valósítjuk meg. A fenti debrómozási lépést előnyösen nátrium-biszulfit hatására végezzük, ahogy ezt később megadjuk, és egy amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben leírtuk [Docket P. C. (Ph) 6708], amelynek a címe „Eljárás dibróm-penicillánsav i és származékai debrómozására”, Az 1,1-dioxidációt kényelmesen úgy végezzük, hogy legalább két egyenértéknyi persavat (előnyösen m-klórperbenzoesavat) használunk a reakcióval szemben közömbös oldószerben, így etil-acetátban, 0—50 °C-on. Az észtercsoportot könnyen bevihetjük a penicillin-kémiában jól ismert módszerek segítségével (például a 4 234 579, a 4 287 181 és a 4 348 264 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban megadott módon). Számos (IV) általános képletnek megfelelő vegyület, : így általában azok, amelyekben R1 hidrogénatom, in vitro baktériumellenes hatást mutatnak. Az ilyen hatást a legkisebb gátlókoncentráció (MIC) mérésével határozzuk meg és mcg/ml-ben adjuk meg különböző , mikroorganizmusokkal szemben. A legkisebb gátlókoncentrációt az International Collaborative Study on Antibiotic Sensitivity Testing által ajánlott módszerrel lehet mérni (Ericcson and Sherris, Acta. Pathologica et Microbiologia Scandinav., Supp. 217., Section B: 64-68. [1971.]), amelynél agy.-szív infúziós (BHI) táptalajt és inokulurnokat ismétlő eszközt használunk. Éjszakán át szaporító csöveket 100-szorosra hígítunk szabványos inokulumként való használatra (körülbelül 20 000 - 30 000 sejtet helyezünk a táptalaj felületére; 20 ml BHI táptalaj/korong). Tizenkettő 2-szeres hígítású vizsgálandó vegyületet alkalmazunk, a vizsgálandó hatóanyag kezdeti koncentrációja 200 mcg/ml. Egyes kolóniákat nem veszünk figyelembe a lapok értékelésénél, amelyet 18 órás 37 °C-on való állás után végzünk. A vizsgált organizmus érzékenységét (MIC) a vegyületnek az a legkisebb koncentrációja jelenti, amelynél a szaporodás teljes gátlása megy végbe szabad szemmel való megítélés szerint. Az in vitro baktériumellenes hatású (IV) általános képletű vegyületek így felhasználhatók ipari mikróbaellenes anyagokként, például vízkezelésre, iszapképződés visszaszorítására, festéktartósításra és fatartósításra, valamint helyi alkalmazásra fertőtlenítő szerként. Abban az esetben, ha ezeket a vegyületeket helyileg alkalmazzuk, gyakran előnyös és kényelmes, ha a hatóanyagot valamely nein-toxikus vívőanyaggal, így növényi vagy ásványi olajjal, vagy lágyító krémmel elegyítjük. Hasonló módon a hatóanyagot feloldhatjuk vagy diszpergálhatjuk folyékony hígítóanyagokban vagy oldószerekben, így vízben, aikanolokban, glikolokban vagy ezek elegyeiben. A legtöbb esetben megfelelő, ha a hatóanyagot 0,1—10 súlyszázalék mennyiségben dolgozzuk be a készítménybe annak teljes súlyára számítva. A (IV) általános képletű vegyületek még értékesebbek mikróbás béta-laktamáz inhibitorokként. Ennél a mechanizmusnál ezek a hatóanyagok növelik a béta-laktám- 4 antibiotikum (penicillin és cefalosporin) baktériumellenes hatását számos mikroorganizmussal, különösen azjkkal szemben, amelyek béta-laktamázt termelnek. Ezeknek a vegyületeknek azt a képességét, hogy növelni tudják a béta-laktám antibiotikum hatásosságát, azoknak a kísérleteknek az alapján ítéljük meg, amelyeknél az antibiotikumnak masának és valamely (ÍV) általános képletű vegyületnek (amelyben R1 hidrogénatom) magának a MIC-értékét határozzuk meg. Ezeket a MIC-értékeket azután összehasonlítjuk olyan MIC-értékekkel, amelyiket adott antibiotikum és olyan (IV) általános képlet vegyület kombinációjából kaptunk, amelyben R1 hidrogénatom. Abban az esetben, ha a kombináció baktériumellenes hatása jóval nagyobb, mint az, amely elórevárható lenne az egyedi vegyületek képességeiből, ez egyértelmű bizonyítéka a hatásnövelésnek. A kombinációk MIC-értékeínek a mérésére használt módszert Brrry és Sabeth szerzők írták le á „Manual of Clinical M crobiology” című szakkönyvben (Lenette, Spaulding ard Truant, 2nd Edition, 1974, American Society for M crobiology). A CIV) általános képletű vegyületek növelik a bétalaktámantibiotikumok baktériumellenes hatásosságát in vivo. Ezek a vegyületek csökkentik annak az anti, biotikumnak a mennyiségét, amely szükséges az egerek megvédéséhez a baktériumok által termelt bizonyos béta-laktamáz egyébként lethalis (halálos) inokulumával szemben. Ilyen hatás meghatározásához akut kísérleti fertőzéseket létesítünk egereknél oly módon, hogy az egereket intraperitoneálisan beoltjuk a vizsgálandó orga ni’mus 5 százalékos sertésgyomorból származó mucin szabványosított kultúrájával. A fertőzés súlyosságát úgy szabványosítjuk, hogy az egereknek az organizmus 1erhalis dózisát adjuk be (a lethalis dózis az organizmus nak az a legkisebb mennyisége, amely szükséges ahhoz, hegy teljesen elpusztítsa a fertőzött, nem kezelt kontroll állatokat). Az antibiotikumot különböző dózisokban p.o. vagy i.p. adjuk be a fertőzött egerek csoportjainak A kísérlet végén az elegy hatását úgy határozzuk meg, hegy megállapítjuk a túlélő állatok számát a kezelt állatok között adott dózisnál. A hatást azoknak az állatoknak a százalékaként fejezzük ki, amelyek életben maradtak egy adott dózis esetén, vagy PDs0-ként számítjuk (P3S0 az a dózis, amely az állatok 50%-át megvédi a fertőzéstől). A (IV) általános képletű vegyületek használhatóságát vé szintek meghatározásához orális vagy parenterális adigolást követően vizsgáljuk. Erre a célra a patkányok képviselik a megfelelő állat modellt. Abban az esetben, ha in vivo hidrolizálható észtert adagolunk, akkor a vé "szintet olyan vegyület esetén határozzuk meg, amelyben R1 hidrogénatom. A vérszintet hígítási kísérletso ozatban biopróbás-módszerrel állapítjuk meg, amelyhez mikroorganizmusként Pasturella multocida-t alkalmazunk, mivel ez különös érzékenységet mutat az alapvegyületre. >■ ' A (IV) általános képletű vegyületeknek az a képessége, hogy növelni tudják valamely béta-laktám-antibiotikum hatását béta-laktamázt termelő baktériumok ellen, alkalmassá teszi ezeket a vegyületeket béta-laktamíz-antibiotikumokkal együtt történő beadásra baktériumos fertőzésben szenvedő emlősök, különösen az errber, kezelésénél. A baktériumos fertőzések kezelése soíán a (IV) általános képletű vegyületeket összekeverjük a béta-laktám-antibiotikummal és a két szert egy5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
