191640. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas biológiai értékű takarmánykomponens illetve takarmány előállítására
3 191 640 4 rukig a keményítőt sem tudják felbontani, mert hiányzik náluk a maltázenzim, amely a maltózt glükózzá hidralizálná. Sajnos a fenti tényt sem az irodalomban ismertetett, sem a gyakorlatban realizálódott tejburgonya-por alapú takarmánygyártás nem veszi figyelembe, annak ellenére, hogy a takarmányok enzimkészítményekkel való kiegészítésével meglehetó'sen régen foglalkoznak. így például a Protozyme nevű enzimkészítményt a baromfitartásban már az 1920-as években használták. Hazai kutatók közül — többek között — Dr. Bajnógel F.: „Enzim etetési kísérletek lúdakkal”, (KÉKI Budapest, 1968, december, 40 p.)c. kutatási beszámolójában tájékoztat, hogy „... A hidrolízis végterméke a glükóz. Ezt a végterméket az állati szervezet közvetlenül tudja hasznosítani. Ebből következik, hogy van alapja annak a törekvésnek, hogy a takarmányok keményítőtartalmát előre lebontsuk, ami által az állat növekedésére, vagy hízásra tudja fordítani azt az energiát, amelyet eddig az emésztésre fordított.” Ugyanezen szerző az „Enzimek a takarmányozásban” (Magyar Mezőgazdaság, 1979. május 30.) c. cikkében megállapítja, hogy „... Az amilolitikus és cellulolítikus enzimek meghatározott körülmények között a takarmányokban levő poliszacharidokat hidrolizálják. A 175279 sz. magyar szabadalom az állati tápok szokásos komponenseihez a takarmány teljes súlyára számítva 1 — 50% növényi rosthordozót és 0,01 —1,07c- cellulóz és/vagy pektináz enzim adagolását védi. Feltételezhetően abban a meggyőződésben, hogy a szóban forgó enzimek az állatok emésztőrendszerében hidrolizálják a megfelelő szubsztrátumot. Adott esetben a cellulózt és a pektint. A 2548641 sz. NSZK szabadalmi leírás igénypontja szerint a keményítő- és fehérjetartalmú nyersanyagokból különösen cereáliákból, cereáliák és más keményítőtartalmú nyersanyagok keverékéből és/vagy savóból és/vagy alkoholból vízhozzáadásával keményítőhidrolízist végeznek, majd a szóban forgó keverékből fermentációs úton élesztőt állítanak elő. A 1315180 sz. francia szabadalom szerint tejsavót élesztővel fermentálnak, amelynek során az élesztő a tejsavóban levő tejcukrot és tejsavót energiaforrásként hasznosítja. Az idézett szabadalmak csak érintőlegesen kapcsolódnak a jelen szabadalmi eljárás témaköréhez és csak anynyiban, amennyiben enzimek takarmányozásban történő felhasználását védik. A 175279 sz. magyar szabadalom enzimkészítményeket etet, azokat szilárd fázisban alkalmazza és nincs szó hidrolízisről mint gyártási technológia etapról. A 2548641 sz.NSZK szabadalom a savót ugyanolyan oknál fogva alkalmazza, mint az 1 315180 sz. francia szabadalom, vagyis a tejsavó cukrát élesztősíti, tehát az sem alkalmazza a fölözött, vagy teljes-tejben történő hidrolizálását, annál is inkább, mert a keményítőtartalom nyersanyagok cukrosítását — amelynek célja az élesztő fermentációjához szükséges szubsztrátum biztosítása - a rendszerhez adott vízben végzi. A szóban forgó szabadalmak tehát nem térnek ki és nem oldják meg a könnyen oldódó, magas biológiai értékű takarmánykomponens komplex előállítását. Az előzőekből kitűnik, hogy az ismertetett eljárások bár haladnak, de nem biztosítják az optimális táplálkozás-, illetve takarmányozás-élettani és felhasználhatósági paramétereket. Nevezetesen: — a jelenlegi eljárásnál gyártott tejburgonya-porok csak kis mértékben vízoldhatók, a tej burgonya-porban levő keményítők és fehérjék nem hidrolizáltak, s ennek következtében az emészthetőségük korlátozott. — A jelenlegi eljárások nem számolnak azzal, hogy a tejburgonya-por széles körű alkalmazási területe az olyan fiatalkorú haszonállatok (borjú, malac stb.) takarmányozása, ahol az etetésük idején a terméket fogyasztó állatok kifejlett enzimtermeléssel még nem rendelkeznek és így a tejburgonya-por egyes tápanyagait — legfőképpen a keményítőt — nehezen emésztik. — Nem szolgál a jelenleg ismert eljárások előnyére az sem, hogy a zsírdús tejburgonya-port csak teljes-tej felhasználásával állít elő és így' nem teljesíti azt az alapvető a jelen bejelentés 2. oldalán leírt feladatot, mely szerint: „A korszerű állattenyésztés élettani és gazdasági megfontolások alapján a borjúnevelésben a teljes-tej helyett - az emberi táplálkozásra jutó mennyiség növelése érdekében is - tejpótló tápszereket használ. ’ Az idézett hiányosságokat kiküszöbölendőén célul tűztük ki eljárás megalkotását, amellyel olyan magas biológiai értékű takarmánykomponens, illetve takarmány előállítására van lehetőség, amely nemcsak a tejburgonya-por komplettált tápanyagait tartalmazza, hanem abban a keményítő- és a fehérje jelentékeny része hidrolizált és így fokozott vízoldhatósággal (egalizálhatósági képességgel) és emészthetőséggel rendelkezik, az élettani igényt kielégítő mennyiségű és minőségű zsiradékot tartalmaz. Kidolgozott eljárásunk lényege abban összegezhető, hogy a fölözött, vagy fölözetlen tejben, vagy savóban, vagy íróban, illetve ezek bármely arányú elegyében a tisztított, hámozott burgonyát pépesítjük, majd a szuszpenziót az alkalmazott amilolitikus és/vagy proteolitikus enzimek optimális ható hőfokára melegítve azt hidrolizáljuk. Ezt követően a hidrohzált sűrítményt — szükség szerint állati és/vagy növényi zsiradékokkal, emulgeátorokkal, antioxidánsokkal kiegészítve — bármely rendszerű szárítóberendezésben megszárítjuk. Eljárásunk előnyei, hogy — biztosítja a magas biológiai értékű — tejburgonya-port tartalmazó takarmánykomponens előállítását. — A burgonya keményítőjének hidrolízise nem vízben, hanem olyan takarmányozás — élettanilag jól hasznosuló folyadék közegben — nevezetesen tejipari termékekben - történik, amelyeknek béltartalma a biológiai értéket szinergizálja. — A burgonya keményítőjének tejipari tennékek folyékony fázisában végzett hidrolízisével egy fázisban előállított malto-dextrin, illetve glukóz a fiatalkorú haszonállatok részére, könnyen asszimilálható szénhidrátot biztosítunk. — Tejipari melléktermékek alkalmazása esetén a tejburgonya-por komponens zsírkeverékkel történő kiegészítésére is sor kerül. Az alábbiakban ismertetünk néhány példát, amely találmányunk megvilágítására szolgál anélkül, hogy találmányunkat a szóban forgó példákra korlátoznánk. /. példa A 257 s.r.-ü tisztított, hámozott burgonyát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
