191532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajmintavétel elrendezésére és mérésére
1 191 532 2 A találmány tárgya eljárás talajmintavétel elrendezésére és mérésére, talajok kalibrálására, határértékek meghatározására. Ismeretes a természetes talajok nagyfokú változékonysága, inhomogenitása, mely térben és időben egyaránt tapasztalható, mérhető. A gyakorlatban emiatt - főleg a szántóföldi termesztési gyakorlatban — helyről helyre, időről időre meg kell mérni, melyik növény milyen talajon, hogyan nevelhető, termeszthető, mely talajtulajdonságot, milyen irányban és mértékben szükséges változtatni, vagy adott esetben stabilizálni a megfelelő terméseredmények biztosításához. A mérés korszerűnek tekinthető módszere jelenleg a talajból történő pontszerű vagy vonalszerű minták vétele majd elemzése, az elemzési adatok összehasonlítása az egyes növényekre kísérletileg meghatározott és optimálisnak tartott határértékekkel és az eltérésekből a változtatások irányának, mértékének és adott esetben időpontjának vagy egyéb paraméterének a meghatározása, majd a talaj ennek megfelelő kiválasztása és kezelése. A mintavételhez különböző elrendezéseket használnak, pl. a pontmintákat 20-20 pontban veszik egy 6 hektáros terület átlói mentén, vagy a vonalmintákat ún. tárcsás mintavevőkkel gyűjtik az átlók mentén. Ugyanakkor a növényekre optimális határértékeket laboratóriumi vagy űn. kisparcellás kísérletekkel határozzák meg különféle talajféleségeknél, ill. tipikusnak tartott vízellátási és klimatikus feltételeknél. A jelenleg alkalmazott megoldások közös hátránya, hogy a talajmintavételi és a kalibrálási, ill. határérték-meghatározási mérések eltérő helyeken és eltérő körülmények között történnek, és ennek következtében túlságosan nagy a mérések eredő bizonytalansága. Említésre méltó, hogy a korszerű sokpontos (pl. tárcsás mintavevős) talajmércscknél is 14-35 % a mintavételi relatív szórás értéke („CV’ j, holott az egész mérés relatív szórása elvileg nem szabadna hogy meghaladja a 20 % körüli határt! Ily módon a talaj-előkészítés és talajalkalmasság-javítás eredménye is nagymértékben bizonytalan, tehát az optimális terméseredmények nem biztosíthatók, nem stabilizálhatok, ami jelentős gazdasági hátránnyal jár a termelőknél, de országos szinten is. A találmány célja a talajmintavételi mérésből származó, ill. a különböző sorbakapcsolt mérésekből származó eredő hiba csökkentése egy elfogadhatóbb szintre. A találmány alapja az a felismerés, hogy az eddig zavaró íalajinhomogenitások közvetlenül hasznosíthatók a mérési eredő hiba csökkentésére, ha a talajmintavételt és a kalibráló méréseket azonos mintavételi elrendezéssel, egyazon területen elrendezett sorok és oszlopok mentén végezzük, oly módon, hogy a talajt sorok és oszlopok mentén tárcsás mintavevővel mintázzuk, majd ezt követően a sorok vagy oszlopok mentén haladó betakarítógéphez adaptált termésmérő készülékkel teljesen bemérjük sor- és oszlopközönként (parcellánként) a termést, majd a termésadatokat à talajminták mérési adataiból számítással meghatározott koincidenciaadatok függvényében értékeljük. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy a sor és orszlop irányban vett talajminták elemzési adatai páronkénti összehasonlításából (ütköztetéséből) - annak ellenére, hogy az egyes vonalminták lényegében egy vonal menti átlagot képviselnek csak — mégis nagy valószínűséggel meghatározható az átlagtól jelentősen eltérő vonalminták kereszteződési helyein, vagyis a parcellák helyein, a talaj jellemző adatsora, éppen azokon a helyeken, ahol a termés lényegesen eltér majd a talajadottságok miatt az átlagtól, vagyis lényegesen kevesebb talajminta mérésével is meghatározható a jobb vagy a rosszabb termés oka, eredete a talajadatok alapján, és ily módon lehetőség nyílik a határértékek kigyűjtésére, meghatározására egyetlen mérési elrendezés segítségével, az eddiginél jóval pontosabban, éppen az átlagoló mérések következtében, a kevesebb számú minta eredményeként. Fentiek alapján a találmány talajmintavételi elrendezési és mérési eljárás, talajok kalibrálására, határértékek meghatározására, ahol egy vagy több kiválasztott talajtípusnál, adott szántóföldi területen a betakarítógép vágószélességével kijelölt sávokon belül legalább egy vonalszerű talajmintavételi irányt határozunk meg, erre merőlegesen egy vagy több sávot jelölünk ki, melynek határai között a betakarítógéppel a termést külön-külön felszedjük, majd a szükséges mennyiségi és minőségi jellemzőket a termésnél megmérjük, és ugyanezen (keresztben lévő) sávokon belül is legalább egy-egy vonalszerű talajmintavétel! irányt jelölünk ki, és a kijelölt talajmintavételi irányok mentén a termésbe takarítással egy menetben, vagy azt követően, ill. adott esetben a terület megművelése, ill. műtrágyázása, ill. vetése előtt és/vagy során talajmintavevő készüléket járatunk és talajmintákat gyűjtünk, azokat laboratóriumban elemezzük, majd az egyes vonaiminták mérési adatai függvényében meghatározzuk a terméseredményeket a vonalak mentén és a vonalak kereszteződési pontjaiban, és ezen függvények adatai alapján meghatározzuk a különböző termésszintekhez tartozó talajadatokat, azok határértékeit a vizsgálatban alkalmazott növényféleség(ek) vonatkozásában, adott esetben figyelembe véve a növény nevelés előtti, a talajban mért, a növénynevelésnéi a talajba juttatott, a növénnyel a talajból kivont, ill. a betakarítás után a talajban visszamaradt tápanyagok mennyiségi összefüggéseit (tápanyagmériegek felállításával az ismert módszerek szerint). A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példában részletesen ismertetjük: Adott kukoricafajtára kell meghatározni adott területen a határértékeket, 60, 70, 80, 90, 100, 110 ± 5 q/hektáros termésszintek eseteire, nitrogén, humusz %, kálium, nátrium, foszfor, magnézium, pH és nedvesség % paraméterek vonatkozásában. Kiválasztottunk egy lejtős területet, melynek két végpontján a lejtés irányában a nedvesség (talajvízszint) a kérdéses határok között folyamatosan változik, továbbá az ettől eltérő irányban a talaj nagy5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
