191414. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antagonista hatás vazopresszin analógok előállítására

1 191 41 i 2 A találmány tárgya új eljárás az (1) általános képletű vazopresszin-analógok - e képletben X 0-(l-3 szénatomos)-aikil-L-tirozii- vagy -D-tirozil­­csoportot, és Y L- vagy D-arginil-csoportot jelent -(111) általános képletű nyílt láncú, védett peptidamid­­származékok — ahol X és jelentése a fentiekben meg­adott, és VV N^-tozil-L- vagy -D-arginil-csoportot, vagy N5, N“ -di-(benziloxikarbonil)-L- vagy -D-arginil-csopor­tot jelent — védőcsoportjainak önmagában ismert módon történő lehasításán, és a kapott (IV) általános képletű szabad peptidamid-származékok - ahol X és Y jelentése a fentiekben megadott — oxidációján át történő előállí­tására. Ismeretes, hogy a vesében képződő vizelet mennyisé­gét az agyalapi mirigyben termelt antidiuretikus hormon, az (IA) képletű vazopresszin szabályozza. M. Manning és munkatársai újabban azt találták, hogy a vazopresszin (I) általános képletű, az 1-helyzetben j3-mcrkapto-j3./3- ciklopcntamctilén-propoionsav-, a 2-helyz.ctben O-alkil- L- vagy -D-tirozin-, a 4-helyzetben L-vaiin- és a 8-hely­­zetben L- vagy D-arginin-csoporttal helyettesített ana­lógjai (a továbbiakban: antagonista hatású vazopresszin­­analógok) a vazopresszin vizeletmennyiség-csökkentő (antidiuretikus) hatását antagonizálják (M. Manning és munkatársai: J. Med. Chem., 24, 701. (1981) és 25, 45. (1982)], így alkalmasak lehetnek a vazopresszin-túlter­­melés következtében fellépő kóros tünetek (Schwartz- Bartter-szindróma) gyógykezelésére, Manning és munkatársai az idézett munkákban el­járást is írtak le ezeknek az antagonista hatású vazo­­prcsszin-analógoknak az előállítására, A fentiekben idézett közlemények, valamint a 61 356 sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés szerint a fent meghatá­rozott (I) általános képletű peptideket szilárd fázison történő lépésenként! felépítéssel szintetizálták. A mód­szernek hátránya, hogy megnehezíti a reakciók méret­­növelését, és az intermedierek tisztaságának ellenőrzését. Emiatt ez az eljárás nem alkalmas a szóbanforgó termé­kek nagyobb méretekben történő, gazdaságos és ellen­őrzött ipari előállítására. A szilárd fázisú peptid-szintézis során a szilárd hordozóhoz kötött peptid aciiezésénél a védett aminosav-származékokat és a kapcsoláshoz használt reagenseket is legalább kétszeres feleslegben kell alkalmazni a reakció teljessé tétele érdekében [R. B. Merrifield: J. Am. Chem. Soc., 85, 2149. (1963); R. B Merrifield: Biochemistry, 3, 1385. (1964)]. Emellett nagy az eljárás oldószer-szükséglete is. További hátrány, hogy a hordozóhoz kötött intermedierek közvetlenül nem azonosíthatók, minőségük közvetlen vizsgálattal nem ellenőrizhető. A hordozóhoz kötött intermediere­ket nem ’ehet tisztítani, igya terméket szennyező csonka és hiányos szekvenciák képződése nem kerülhető el. Ezeknek a hátrányoknak tulajdonítható, hogy ezt a módszert ipari szintézisnél még nem alkalmazták. Manning és munkatársai idézett munkájukban az antagonista hatású vazopresszin-anaiógok szilárd hordo­zón történő lépésenkénti felépítése során az oldalláncok védelmére a |3-merkapto-j3,/?-ciklopentametilén-propion­­savná! és a ciszteinné! benzil-csoportot, az argininnéi pedig tozil-csoportot használtak. A szintézis végén a védett peptidet ammonolízissel hasították le a hordozó­ról, majd cseppfolyós ammóniában fémnátriummal távolították el a védőcsoportokat, és a diszulfid-kötés kialakítása céljából káíium-ferricíaniddal oxidálták a 2 szabad peptidet, A gyűrűs diszulfid képződését eredmé­nyező oxidációt - minthogy a szabad HS-csoportokat tartalmazó peptid a hidrofób helyettesítések következ­tében vizben sokkal rosszabbul oldódott, mint az ismert vazopresszin-analógok — csak úgy tudták végrehajtani, logy a cseppfolyós ammóniás oldat hepárlása után visszamaradt szabad pepiidet 10 %-os vizes ccctsav-oldnt­­tan oldották, az oldatot vízzel mintegy 10-4 mól/liter koncentrációjúra hígították, a híg oldatot tömény ammó­­nium-hidroxid-oldattal semlegesítették, és feleslegben al­kalmazott kálium-feíncianid-oldattal oxidálták a szabad peptidet. Az említett megoldások szerint az oxidáció után kapott termék kinyerését és tisztítását három lépésben végezték el. Először ioncserélő gyantával eltávolították a kálium-feniciaiiid feleslegét, és az oxidálószer reduk­ciója során képződött termékeket, majd az így tisztított hig vizes oldatot liofilezték, a kapott sótartalmú pepii­det — a vazopresszin-analógok híg vizes oldatokban észlelhető erős sómegkötő készsége miatt Scphadcx G 15 töltetű oszlopon 50%-os ecetsav-oldatban kroma­­tografáíva sőtalanították [Manning és munkatársai: J. Chromaíogi., 28, 396. (1968)] J, és végül újabb gél-kro­­tvniogra fái ássa! [Sepltadex G-15 tölteten, 0,2 mól/liter koncentrációjúecetsav-oldattal] tisztították. Az ismert eljárás méretnövelését — a szilárd fázisú szintézis már említett hátrányain kívül - a reagensek nagy feleslegben való alkalmazása és az oxidációnál hasz­­ná’t rendkívül nagy oldószertérfogat és többlépcsős gél­­kromatográfia nagyon megnehezíti és gazdaságtalanná terzi. Az eljárás hátrányainak szemléltetésére megadjuk, hogy 1 mmól védett [l-(/3-merkaptüiß,/3-ciklopentameti­­lér.-propionsav), 2-0-etil-L-tirozin, 4-L-valin, 8-L-arginin]­­vaïopresszin előállításához 348 mmól amino sav-szárma­zék és 12,6 liter oldószer, az oxidációs lépéshez és tisztí­táshoz pedig 43,4 liter oxidációs reakcióelegy térfogat és 41,2 liter oszloptérfögat szükséges. Ilyen feltételek medett ipari eljárás gazdaságosan nem hajtható végre. Meglepő módon azt találtuk, hogy az (1) általános képletű vazopresszin-analógokat ipari megvalósításra alkalmas módon, kis reagens ráfordítással és oldószer szükséglettel, jó kitermeléssel, tisztán, úgy állíthatjuk elő, hogy így (II) általános képletű tripeptid-amidból — ahol W Nw-tozil-L- vagy -D-arginil-csoportot, vagy N5, Nw-di-(benziloxikarbonil)-L- vagy -D-arginil-cso­­portot jelent — kiindulva, az amino-csoporton savval lehasítható védő­csoporttal, és adott esetben az —SH csoporton benzil­­csoporttal védett megfelelő aminosavak aktív észterei­nek felhasználásával, egymást követő acilezési, szerves oldószerrel végzett kicsapási és tisztítási, majd védő­csoport lehasítási lépések végrehajtásával oldat fázisban egy (III) általános képletű nyílt láncú, védett peptid­­amic:-származékot — ahol X és W jelentése a fentiekben megadott — állítunk elő, a kapott (III) általános képletű, nyílt láncú, védett peptidnmid-származék — ahol X cs W jelentése a fen­tiekben megadott — védőcsoportjait önmagában ismert módon, előnyösen cseppfolyós ammóniában fémnát­riummal lehasítjuk, majd a kapott (IV) általános képletű szabad peptid­­amid -származékot — ahol X és Y jelentése a fentiekben megadott — vízzel mossuk, és 40—60 tf.% acetonitriit, vagy egy 1—4 szénatomos alkanolt tartalmazó vizes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom