191286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyökeres oltvány vagy dugvány előállítására, valamint berendezés az eljárásánál alkalmazott burkolat kialakításához
5 191 236 6 magyar szabadalmi leírás olyan hajtatási eljárást ismertet, amelynél paraffinolvadékkal kezelt oltványokat nedves hajtatóközeggel, például perlittel borított és az oltványok hosszánál keskenyebb fóliaszalagra fektetik keresztbe, majd a fóliaszalagot az oltványokkal föltekercselik, átkötik és hajtatáshoz talajfűtésű fóliaházba vagy blokkban 8—25 cm mélységbe talajba ültetik. A tekercsek közötti területet nedvességet tartó és fényvisszaverő közeggel például zeolittal borítják, és a tekercseket fólialepellel takarják. A hajtatás első szakaszában magas páratartalom mellett légfűtéssel a kalluszképződés gyors megindulásához szükséges 25—28 °C hőmérsékletet biztosítják, miközben a talprész környezetében, szükség esetén hűtéssel a hőmérsékletet 15— 20 °C körül tartják, majd miután a metszfelületeken a kalluszképződés bekövetkezik és a rügyek pattanása megkezdődött, a hajtatás második szakaszaként a hőközlési folyamatot megfordítják, a talajt 25—28 °C hőmérsékletre felfűtik és 25 °C körüli hőmérsékleten állandósítják, és ugyan-: akkor az oltási hely környezetében a hőmérsékletet gyakoribb szellőztetéssel, a hajtatóközeg öntözésével 15—20 °C körüli értékre állítják be. Ez utóbbi hőközlés a gyökérképződést segíti elő, amely 4—5 hét alatt stabilizálódik. Ezt követi az edzési szakasz, amely során ismert módon a fóliatakarás fokozatos eltávolításával a fejlődő oltványokat az időjárásban szoktatják, majd igény szerint a szaporítási időszak végéig fóliasátor alatt nevelik tovább az oltványokat vagy kiiskolázzák. E hajtatási mód, bár számottevően gépesíthető, de nagykiterjedésű fóliasátrat vagy talajfűtéssel rendelkező blokkot igényel, ill. tart lefoglalva, és az irányított hőközlés nagymennyiségű energiát emészt föl, amelynek számottevő hányada a megoldásból adódóan nem hasznosítódik. Ismertek még egyedi gyökereztetési és előnevelési eljárások. Ezeknél minden egyes oltványt, különkülön tápanyaggal dúsított hajtatóközeget tartalmazó perforált műanyaghüvelybe vagy papírhengerbe helyezik, és fóliasátorban a hajtatóasztalon vagy nagyobb méretű hajtatóládában irányított és ellenőrzött hőközléssel, valamint a levegő páratartalmának folyamatos kívánt értéken tartásával végzik a hajtatást. E gyökeres oltvány előállítási eljárás, bár igen magas eredési százalékot ad, de hátránya, hogy mind élőmunkában, mind energiában jelentős ráfordítást igényel és nagyüzemi szaporítási módként a kevésbé gépesíthetősége miatt nem alkalmazható. Ismert még a 882.476 Ijsz. szovjet szerzői tanúsítvány szerinti eljárás is, amelynél a szokásos módon, alany és nemes összeillesztésével készített oltványt a nemesre, az oltási helyre, valamint az oltási hely alatt lévő alanyrészre is kiterjedő vizet át nem eresztő fóliaburkolattal látják el. Ezt úgy oldják meg, hogy az oltvány felső végére egy 25—50 jum falvastagságú polietilén csövet húznak. A burkolattal ellátott oltványt 2-3 s időtartamon át 900-1000 °C hőmérsékleten hőkezelik. A hőkezelés során a burkolat az oltványra rázsugorodik, és az oltási helyet, annak környezetét, a nemes rügyet, valamint a felső metszlapot lezárja, a környezettől elszigeteli. A burkolattal ellátott oltványokat hajtatáshoz 3—5 cm-es víztalpra helyezik, és a körkörös kaiiusz kialakulásáig, valamint a gyökérképződés megindulásáig 24—26 C-os környezeti hőmérsékleten tartják mindennemű mesterséges légnedvesség-szabályozás alkalmazása nélkül. Az oltványokat csak ezt követően telepítik ki (iskolázzák), így a burkolat a szállítás során, valamint rnég a szabad térben is egy ideig kiszáradás, mechanikai sérülések, valamint kártevők ellen védelmet nyújt. E megoldás, bár megfelelő mechanikai védelmet nyújtó burkolatot ad, és hajtatásnál is jobban hasznosítja a fényenergiát, de több hátrányossággal rendelkezik. A burkolat kialakításakor a frissen összeoltott egyedeket egy igen magas hőmérsékletű sokkoló hőhatásnak teszi ki, valamint a hőkezeléssel egy számottevő mértékű nedvességleadásra is készteti, ami a megeredés valószínűségét csökkenti, mint azt az előbbiekben, a hasonló eljárásoknál részletesebben tárgyaltuk. A hajtatás során az önmagában csak víztalp alkalmazása légnedvesség biztosítása nélkül nem elegendően biztos a megfelelő mennyiségű nedvesség szolgáltatásához az egész oltványra kiterjedően. A tápanyag-utánpótlás hiánya azzal a következménynyel járhat, hogy a kiiskolázásra kerülő megeredt oltvány tápanyagtartalékait már mielőtt a kiiskolázás megtörténik, olyan mértékben elfogyasztja, hogy a szabadtéri környezetben már nem tud megerősödni vagy a vegetációs időszak végéig nem tudja a kívánt fejlettséget elérni. Az eljárásnak hátránya még, hogy a burkolat kialakítása energia-, és külön kezelésigényes. A másik főbb szaporítóanyag, a gyökeres dugvány előállítására is több eljárás ismert. Az elterjedten alkalmazott eljárás szerint a megfelelően-előkészített, — talpalt, áztatott — dugványokat tavasszal 8—10 °C hőmérsékletű földbe ültetik és bakháíasan iskolázzák. A bakhât kívánt magassága olyan, hogy a dugványok felső végét még 5—6 cm vastag földréteg fedje. A bakhátas dugvány termesztés hátránya, hogy akár élőerővel, akár gépesítve végzik, rendkívül munkaigényes, ami a szaporítási eljárást igen megdrágítja. Ezen túlmenően a bakhát, bár elegendő védelmet nyújt a dugványnak a kiszáradás, az időjárási viszontagságok, valamint a kártevők és mechanikai sérülések ellen, de hátránya, hogy eleinte a fény hiánya miatt a klorofilképződés alacsony, a hajtások kezdetben nyurgultak és etioláltak, ami a dugványok fejlődését lassítja, s nem minden esetben nyerhető a szaporítási időszak végén minőségileg kifogástalan gyökeres dugványvessző. Egy további hátrányosság még, ami a dugványok bakhátas iskolázásából adódik, hogy a szaporítási időszak végén fölszedett gyökeres dugványokról a megfelelő minőségű szaporítóanyag nyerése végett a harmatgyökereket vagy harmatgyükér-képződményeket szemrevételezés után kézimunkával kell eltávolítani, ami az eljárást tovább drágítja. Ismertek próbálkozások dugványok bakhátmentes iskolázására is. Ezeknél, az iskolázásra kerülő dugványokat a korábbiakban ismertetett hideg paraffines kezelésnek vetik alá, amelynek eredményeként a dugványokat a felső kb. 1/3 részükre kiterjedő paraffinos bevonattal látták el, és kiiskolázás során olyan mélységbe ültették, hogy csak a kezelt rész nyúlik ki a talajfelszín fölé. Az eljárás hátránya, hogy a dugvá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
