191286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyökeres oltvány vagy dugvány előállítására, valamint berendezés az eljárásánál alkalmazott burkolat kialakításához

7 191 286 8 nyok az időjárási viszontagságoktól kevésbé védettek, késői fagyok, száraz, szeles időjárás, korai jégverés a dugványok fejlődését hátráltatják a rügyek későn fakadnak, gyengén fejlődnek és az eredési százalék sem kielégítő. így ez a módszer a gyakorlatban nem terjedt el. A már hivatkozott T/22.599 közzétételi számú magyar szabadalmi leírás simavesszős dugvány hajta­tását, az oltványokhoz hasonlóan, fóliatekercsben, talajfűtéssel ellátott fóliaházban vagy blokkban, ta­lajba beültetve javasolja. A hajtatás során csak a talp­­fdtéses, gyökérzet kialakulását elősegítő hőközlésű hajtatási szakaszt vezeti le. Az eljárás szintén a nagy­kiterjedésű fóliaház vagy blokk igénye szempontjából í hátrányos. ! Ismert még olyan eljárás is, amely során alacso­nyabb bakhátat alkalmaznak, a bakhátat sötét fóliá­val borítják és a fóliát a bakliát talpi részénél vízát­vezetés biztosítására, bakliát tetejénél lévő részét pedig dugvány elhelyezése végett nyílásokkal látják el. A dugványokat tápanyagban dúsított hajtatóközeggel föltöltött perforált műanyaghüvelybe vagy papír­hengerbe helyezik, és a bakhát tetejébe ültetik, úgy, hogy a dugványok felső vége a bakhátból kinyúlik. A sötét fólia biztosítja a dugványok talpi részének a gyökérképződéshez szükséges magasabb hőmérsék­letet. E dugványtermesztési eljárásnak hátránya, hogy viszonylag sok segédanyagot igényel, nagyon kézi­munkaigényes és csak részben gépesíthető, így költ­séges. Az ismertetett hátrányosságok és hiányosságok fel­adattá tették egy olyan szaporítóanyag előállítási el­járás kidolgozását, amely az ismertetett eljárások elő­nyeit megtartja, de ugyanakkor azok hátrányosságai­tól mentes és egyetlen vegetációs időszak alatt nagy­tömegű kifogástalan minőségű gyökeres oltvány vagy gyökeres dugvány magasabb eredési százalékkal való előállítására alkalmas. További feladat olyan eljárás( megvalósítása, amelynek végrehajtása kevés kézi-; munkaerőt és energiát igényel, a fényenergiát jobban j hasznosítja, a növényi egyedeket nem teszi ki fizioló­giai sokkot okozó kezelésnek, a fertőzés veszélyét! minimálisra csökkenti és egyben az ismertetett eljárá­sokhoz viszonyítva olcsóbb. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a hátrányosságok elkerülhetők olyan, az összeoltott részeket egymáshoz rögzítő és a nemesrésznek, vala­mint az oltási helynek védelmet nyújtó burkolat ki­alakításával, amely fényben végzett hajtatásnál a klo­­rofilképződést és az oltvány levegőellátását nem gá­tolja. Ugyanakkor a burkolatnak feladata a rügy­­fakadás bizonyos mértékű gátlásával az oltvány élet­működését olyan irányba befolyásolni, hogy az olt­vány a benne fölhalmozott tápanyagot körkörös kal­­lusz képzésére és a gyökérkezdemények kifejleszté­sére fordítsa, s ezáltal a hajtatás során fokozottabban életképes oltványok legyenek kitermelhetők. További felismerés még, hogy a megfelelő burkolat választásával a hajtatás célirányosabbá tehető, alkal­mazható az önmagában ismert magasabb hőmérsék­leten tartással előidézhető lökésszerű kalluszképződés megindítása, és a hajtatás során megfelelő folyadék­talp alkalmazásával, cserével, megvonással a hajtatás levezetése, ill. az oltvány fejlődése is igen jól kézben­­tarthatóvá válik. Még felismerés az is, hogy az előbbi igényeknek eleget tevő burkolat a gyökeres dugvány­­előállítási eljárásban is hatásosan alkalmazható. A feladat találmány szerinti megoldását nyújtó gyökeres oltvány-előállítási eljárás során alarty és ne­mes összeillesztésével oltványt készítünk, a nemes­részt, az oltási helyet és az oltási hely mellett lévő alanyrészt fóliával burkoljuk, az oltványokat szükség szerinti ideig alacsony hőmérsékleten kiszáradásmen­tességet biztosító közegben vagy légtérben tároljuk, majd fényben hajtatjuk, a hajtatás egy időszakában az oltványokat víztalpra állítjuk, valamint a hajtatás egy időszakában az oltványokat az optimális hajtatási hőmérséklettel egyező helyiség hőmérsékleten tart­juk, a hajtatás utolsó szakaszában az oltványokat fokozatosan környezeti hőmérséklethez szoktatjuk, szokásos módon kiiskolázzuk, majd vegetációs idő­szak végén kitermeljük. Az eljárás lényege, hogy a burkoláshoz használt fóliával fényáteresztő, célsze­rűen víztiszta, hidegen nyújtható és önmagában ta­padó fóliának választjuk, a burkolás során a burko­lásra kerülő oltványrészt a fóliával környezeti hőmér­sékleten egy- vagy többször szorosan körbecsavarjuk, és a fólia oltványvégen túlnyúló részét résmentesen összezárjuk, majd több oltványt kötegbe rendezünk, és hajtatásnál a kötegelt oltványokat önmagában is­mert módon víztalpra állítjuk, az oltványokat felettük legalább 20 cm-es légréteg hagyásával fényáteresztő fóliával borítjuk, és a borítófóliát a víztalpat hordozó tálcához hozzázárva hajtató helyiségen belül mikro­­kamrát alkotó zárt teret alakítunk ki, a hajtatás le­vezetése során rügyfakadást és kalluszképződést figye­lemmel kísérjük, a hajtatás megkezdésénél a helyiség hőmérsékletét önmagában ismert módon az optimális hajtatási hőmérséklet fölé beállítva célszerűen 30— 32 °C között tartva a rügyduzzadást és kalluszképző­dést lökésszerűen megindítjuk, miközben a víztalpat időszakonként frissítjük, majd a kalluszképződés és rügyduzzadás megindulását követően a helyiség hő­mérsékletét önmagában ismert módon optimális haj­tatási hőmérsékleten, célszerűen 25—28 °C között tartjuk, miközben víztalp helyett előbb alacsonyabb, a rügyfakadást a kallusz körkörös kialakulását köve­tően pedig magasabb koncentrációjú tápoldattalpat periodikusan ismétlődve víztalppal helyettesítünk és fénymentes napszak alatt elvonunk, mimellett a haj­tatás levezetése során a zárt térben legalább 95 %-os relatív páratartalmat tartunk fenn, és a kötegelt olt­ványok oxigénellátását a helyiségből a zárt térnek a hajtatás levezetése során fokozatosan hosszabb idő­tartamra való és fokozatosan gyakrabban végrehajtott felnyitása révén végezzük. A találmány tárgya továbbá eljárás a gyökeres dug­vány előállítására. Az eljárás során a dugvány felső részét látjuk el burkolattal, szokásos módon kiiskoláz­zuk, és vegetációs időszak végén kitermeljük. Az el­járás lényege, hogy a burkolás során a dugvány felső részét, célszerűen felső 1/3 részét fény áteresztő, leg­inkább víztiszta, hidegen nyújtható és önmagához tapadó fóliával környezeti hőmérsékleten egy- vagy többször szorosan körbecsavarjuk és a fóliának a dug­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom