191286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyökeres oltvány vagy dugvány előállítására, valamint berendezés az eljárásánál alkalmazott burkolat kialakításához
3 191 286 4 mellett 3 % bolovitot és 3 % ipari gyantát tartalmaz, vagy végezhetik hideg, vízben emulgeált és ammóniával stabilizált paraffin emulzióval. A kezelés abban áll, hogy az oltvány felső részét, kb. a felső 1/3 át megmártják a folyékony paraffinban, amely rövid idő alatt megszilárdulva az oltási helyet és a nemest — a felső metszlapot és a netnesriigyet is — magába-foglalva teljesen borító, valamint az oltási hely alatt az alanyra is kiterjedő bevonatot ad. A paraffinos kezelés, bár hatásosan gátolja a kiszáradást, és oltást követően végezve az oltási helynél megfelelő mennyiségű és minőségű kalluszképződést és jobb minőségű összeforradást eredményez, számos hátrány ossággal rendelkezik. Az oltást követően végzett meleg paraffmolvadékos kezelésnél az oltvány nemes része és hőtől fiziológiailag sokkolódik, ami a megeredést kedvezőtlenül befolyásolja, s bár a rügyfakadást kedvezően késlelteti, de a klorofilképződést is hátráltatja, és etiolált hajtásokat eredményez. A mechanikai sérülés és kártevőktől való védelem miatt szükséges kiiskolázás előtt végzett meleg paraffmolvadékos kezelésnél a hajtások, főként hajtáscsúcsok kisebb-nagyobb mértékben perzselődhetnek, ami az oltványokat fejlődésben visszaveti. A hideg paraffinos kezelés a gyakorlatban nem vált be. A paraffinos kezeléseknél hátrányosságként jelentkezik még, hogy a bakhát nélkül kiiskolázott oltványokat az időjárási viszontagságok, így a kései fagyok, hideg, száraz, szeles időjárás megviseli, csökkenti a szaporítási időszak végén nyerhető minőségileg kifogástalan gyökeres oltványok kihozatali' százalékát, bakhátas iskolázás esetén pedig akár kézimunkával, beleértve a dugványozó fúró alkalmazását is, akár géppel történik az ültetés és a bakhát elkészítése, jelentős élőmunka és energiaráfordítást igényel, és a paraffinos kezelés költségeivel együtt a szaporítóanyag előállítási árát számottevően növeli. Egy további jelentős hátrányosság még annak a veszélynek fennállása, hogy ha a paraffin valamilyen úton vagy módon fertőződik, a kezelés során az oltványok is megfertőződhetnek. A hajtatás előkészítésére és foganatosítására is több megoldás ismert. Egyik hajtatási módnál a kezeletlen vagy célszerűbben előzőleg paraffinnal kezelt oltványokat nedvesített és nedvességet tároló ún. rétegező anyaggal vagy hajtatóközeggel főként tőzeggel, mohával, fűrészporral, duzzasztott perlittel vagy ezek keverékével stb., bélelt ún. hajtatóládákba helyezik nemes részükkel fölfelé állóan rétegezve, és az egyes oltványrétegek közé is hajtatóközeg réteget helyeznek, majd az oltványok tetejére takaróként szövetet, adott esetben további hajtatóközeget, esetenként faszénport vagy faszéndarát helyeznek, melyet nedvesítenek. Az ily módon nedves hajtatóközegbe ágyazott és beládázott oltványokat a hajtatás megkezdéséig alacsony hőmérsékleten kiszáradás-. mentességet biztosító légtérben tárolják. A hajtatást hajtatóhelyiségben végzik, kezdetben magasabb (25-28 °C), majd alacsonyabb (20 °C körüli) hőmérsékleten vezetik le, ezzel biztosítva előbb a kalluszképzó'dés gyors megindulását, majd a hőmérséklet csökkentésével a rügyfakadás gátlását, miközben a helyiségben a relatív páratartalmat 85 % fölött tartják és a hajtatóközeg öntözésével annak nedvességveszteségét pótolják. A nedvesített hajtatóközeg egyrészt a bomlása során keletkező hővel a hajtatóládákban magasabb hőmérsékletet biztosít, másrészt a hőmérsékletingadozásokkal szemben mint hőszigetelő szolgál. A kallusz körkörös kialakulását és a rügyek duzzadását, fakadását követően az oltványok tetejét fedő takarót fokozatosan eltávolítják, majd a fény adagolás fokozatos növelésével, a hőmérséklet fokozatos csökkentésével, és egyre hosszabb idejű szellőztetéssel edzik az oltványokat a környezeti időjárási viszonyokhoz. A hajtatás ilyen módon való előkészítése és levezetése számos hátrányossággal rendelkezik, amelyek között elsősorban a nagymértékű élőerő, valamint a gondos, szakszerű kezelés- és felügyeletigényesség említhető. Az oltványok fejlődése a beládázottságból adódóan csak korlátozott mértékben — mintavételesen — kísérhető figyelemmel, a hajtásokban a fény hiánya miatt a klorofiiképződés alacsony, a hajtások nyurgultak, sárgás színűek, etioláltak, s a kiiskolázásra alkalmas zöld hajtással rendelkező oltványok csak a növényben fölhalmozott tápanyag jelentős hányadának felhasználtatása árán nyerhetők, ami ugyanakkor a megeredés valószínűségét csökkenti, figyelembevéve még azt is, hogy kiiskolázás előtt, mint már említettük, rendszerint még egy paraffinos kezelést alkalmaznak. A hajtatás előkészítésére és foganatosítására szolgáló másik módszernél az oltványokat közvetlenül oltás után olvasztott paraffinnal kezelik, majd hőre zsugorodó fóliaszalagok közé helyezik, és a fóliaszalagok hőközlés és vákuumszívás útján való egymáshoz zárásával rögzítik. A fóliaszalagokat olyan szélesre választják, hogy a keresztirányban ráhelyezett oltványok talprésze és nemesrészének vége a rüggyel együtt az egyik fóliaszalagon túlnyúlik. Az oltványokat hordozó fóliaszalagból tekercseket alakítanak ki, szükség szerinti ideig tekercsben, alacsony hőmérsékleten és kiszáradásmentes légtérben tárolják. Hajtatásnál a tekercseket átlátszó mfíanyagzsákba helyezik, a zsák aljában néhány centiméter magas víz vagy tápoldat talpat létesítenek és a fóliazsák száját közvetlenül az oltványok felső vége fölött összezárják. Az így előkészített oltványokat hajtatóhelyiségben, fényben a korábban részletezett hőmérsékleti viszonyok között hajtatják. A módszer, bár az előzőkben ismertetett módhoz képest kevésbé kézimunkaigényes és nagyobb mértékben is gépesíthető, de hátránya, hogy az oltványok egymást követően kétszer is, a paraffinos kezelés során, valamint a fóliák egymáshoz zárásakor sokkoló hőhatásnak vannak kitéve, ami a hajtatás sikerességét csökkenti. További hátránya a speciális gép-, valamint energiaigényessége. Egy további jelentős hátrányosságként még meg kell említeni, hogy az oltványoknak a műanyagzsákban, fóliával körülvett szoros elhelyezkedése következtében az oltványok teljes hosszára kiterjedő oxigénellátás csak nehezen, hőmérsékletingadozások árán valósítható meg, továbbá az oltványok hajlamosak a befülledésre és érzékenyebbek a fertőzésekre. Hátrányosság még, hogy a műanyagzsákokban lévő oltványok növényvédelme nehezen oldható meg hatásosan. A már hivatkozott T/22.599 közzétételi számú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
