191266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takrmány keverékkomponensként szolgáltó fehérjekészítmény előállítására állati hulladékokból és/vagy mellékteermékekből

1 191 266 2 A találmány tárgya új eljárás haszonállatok takar­mányozására keverékkomponensként használható fe­hérjekészítmény előállítására állati hulladékokból és melléktermékekből. A találmány tárgya olyan eljárás, amellyel baromfifélék, emlős és hidegvérű állatok gyorsan romló melléktermékeit, különösen vágóhídi hulladékait az állattenyésztésben takarmánykompo­nensként értékesíthető, biztonsággal felhasználható termékké lehet feldolgozni. Mint ismeretes, az intenzív nagyüzemi állattenyész­tés nagy mennyiségű fehérjedús takarmányt igényel. Ismeretes ugyanakkor az is, hogy az imént említett állati hulladékanyagok igen értékes fehérjeforrások. Felhasználásukat azonban gátolja az, hogy nagyon romlandóak, rendszerint már eleve fertőzöttek, ezért a takarmányozásban való felhasználásuk előtt gon­doskodni kell csírátlanításukról és konzerválásukról, vagyis biztosítani kell, hogy az ilyen forrásból takar­­mányozott állatot semmiféle mikroba-fertőzés ne érje. Az állati hulladékok, melléktermékek (melyeket ez­után az egyszerűség kedvéért, de nem korlátozó érte­lemben állati hulladékanyagoknak nevezzük) fertő­zéssel szemben biztonságos és jól eltartható termék­hez vezető feldolgozását eddig még nem sikerűit kielé­gítő módon megoldani. A főzésen és szárításon alapuló eljárásoknak, me­lyek során az állati hulladékanyagot több órán át kezelik magas hőmérsékleten, majd megszárítják, két­ségtelenül megvan az az előnyük, hogy termékük gya­korlatilag csíramcntes, az utófertözés veszélye is mini­mális. Hátrányuk viszont, hogy a hőkezelés a fehérjé­ket károsítja, továbbá az, hogy igen nagy energiát igényelnek. Ipari méretben ezért nem jöhetnek számí­tásba. Hasonlóképpen hátrányos az az eljárás is, amely­nek lényege, hogy az állati hulladékanyagot főzéssel csírátlanítják, majd savanyítással konzerválják. Ez az eljárás a főzés előbb említett hátrányai mellett azzal a hátránnyal is rendelkezik, hogy nem nyújt kielégítő biztosítékot az utófertözéssel szemben. A tartósításra használt savak ugyanis csak a már jelen levő mikro­bák szaporodását gátolják, de azokat nem pusztítják el, és a később bekerült mikrobákat nem képesek teljes biztonsággal elpusztítani. A 174 014. számú magyar szabadalmi leirás olyan, főzésen alapuló eljárást ismertet, amely szerint az állati hulladékanyagot 3-4 att nyomású gőzzel 1 -3 órán ál való főzéssel feltárják, a főzetet ciklonba fú­­vatják, ott tovább aprítják, majd a ciklonból távozó forró főzetet szemesterményekhez vagy más takar­mányanyagokhoz adják hozzá. Az eljárás - hasonló­an az előbbiekhez - rendkívül energiaigényes, a fe­hérjeállomány jelentős veszteségével jár, és további hátránya, hogy célszerűen csak közvetlenül a takar­mánykészítési technológiához kapcsolva valósítható meg. Teljesen friss tengeri hal és halhulladékok, friss baromfivágási hulladékok és általában teljesen friss, mikrobiológiai szempontból tiszta alapanyagok fel­dolgozására ismert eljárás a szerves vagy szervetlen savakkal való konzerválás. Ez az eljárás azonban nem alkalmas akár a legcsekélyebb mértékben is bomlás­nak indult vagy fertőzött állati hulladékok feldolgo­zására. Ezeket a savas konzerválás előtt csiramentesí­teni kell. Ismeretes továbbá egy olyan eljárás, amelynek so­rán az állati hulladékok víztartalmát előbb adalék­anyagok hozzáadásával drasztikusan lecsökkentik, majd a keverékhez különféle konzerválószereket. így konyhasót, propionsav-hangyasav elegyet, nátrium­­nitritet, ciszteint és aszkorbinsavat adnak (171 969. számú magyar szabadalmi leírás). Az eljárásnak - az előbbihez hasonlóan - az a hátránya, hogy nagy csíraszámú kiindulási anyag feldolgozására alkalmat­lan, az ilyen anyagot előzetesen csírátlanitani kell. További hátránya, hogy nagy mennyiségű ballaszt­anyagot kell a kiindulási anyaghoz adni, ami ipari méretben gazdaságtalanná teszi az eljárást. Ismeretesek olyan eljárások is, amelyekkel az állati hulladékanyagokban levő fehérjét elhidrolizálják, és a kapott hidrolizátumot dolgozzák fel takarmányada­lékká. A 158 314. számú magyar szabadalmi leírás szerint lúgos, a 2 917 753. számú NSZK közrebocsá­­tási irat szerint pedig savas közegben hidrolizálják el a fehérjéket. Ezek az eljárások a hosszas főzés miatt energiaigényesek, a főzet feldolgozása miatt bonyo­lultak, így ipari méretben való megvalósításuk nem gazdaságos. Csak különleges felhasználói igényeket kielégítő, általában kis mennyiségben forgalmazott termékek előállítására használhatók, állati hulladék­anyagok nagytömegű feldolgozására azonban alkal­matlanok. A találmány célja, hogy olyan eljárást biztosítson az említett állati hulladékanyagok feldolgozására, amely azok csíraszámától függetlenül lehetővé teszi takarmányozási célra alkalmas termék előállítását, cs amely kis energiaráfordítással, gazdaságosan megva­lósítható ipari méretben is. A találmány feladata, hogy a haszonállatok takar­mányozására keverékkomponensként használható fe­hérjekészítmények előállítását állati hulladékok, mel­léktermékek konyhasós, savas és tartósitószeres keze­lésével újszerű módon oldja meg. Azt találtuk, hogy a megjelölt feladatot megoldhat­juk, ha oly módon készítünk keverckkomponensként használható fehérjekészítményt haszonállatok takar­mányozására állati hulladékokból és/vagy mellékter­mékekből azok konyhasós, savas és tartósítószeres kezelésével, hogy a takarmányozandó haszonállattól eltérő rendszertani osztályba tartozó állatok tetemeit, melléktermékeit, illetve feldolgozási hulladékait szük­ség esetén masszává pépesítjük, a pépesítés közben vagy után 0,4— 1,2 súly% konyhasóval keverjük leg­alább 3, előnyösen legalább 5 percig, majd pH-ját 2,5 és 3,5 közötti értékre állítjuk be, ezután 0,1 -0,3 súly % alkáli-piroszulfitot és 0,1-0,3 súly% benzoe­­savat vagy benzoesavas sót vagy észtert, valamint kívánt esetben a feldolgozás bármely szakaszában C, 1-0,5 súly% formaldehidet és/vagy 0,01-0,1 súly % alkáli-nitritet adunk hozzá, és az adalékok hoz­záadása közben és/vagy után legalább 10 percig ke­verjük. A találmány azon a megfigyelésen alapul, hogy a fertőz# mikroorganizmusok hatása rendszerint azo­nos vagy rokon állatfajokra korlátozódik, de semmi­képpen sem terjed túl az állatrendszertani osztályok határain. így például a madarak osztályához tartozó állatokra fertőző mikroorganizmusok nem okoznak fertőzést az emlősök szervezetében. Az emlősök ta­karmányozására felhasználandó terméket tehát a ta-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom