191266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takrmány keverékkomponensként szolgáltó fehérjekészítmény előállítására állati hulladékokból és/vagy mellékteermékekből
3 191 266 4 lálmány szerint halak vagy madarak hulladékanyagaiból, a madarak osztályához tartozó haszonállatok takarmányozására felhasználandó terméket viszont halak vagy emlősök hulladékanyagaiból állítjuk elő. Ha így járunk el, akkor a fent említett viszonylag kis mennyiségű konzerválószer is elegendő biztosítékot nyújt a fertőzés kizárására - feltéve, ha azokat a megjelölt sorrendben adjuk hozzá a megfelelően felaprítolt, elpépesített kiindulási anyaghoz. A találmány szerinti eljárást részletesen az alábbiakban ismertetjük. A különböző víztartalmú és összetételű állati hulladék anyagot a megfelelő berendezésben egy vagy több fokozatban homogén, apróbb darabos részeket tartalmazó, az anyag víztartalmától függő sűrűn vagy hígan folyós masszává pépesítjük és keverőberendezésbe töltjük. Folyadék állapotú, 20 %-nál alacsonyabb szárazanyag tartalmú állati hulladékanyagok (tej, író, savó, vágóhídi szennyvizek, vér, homogén pépes húsmaszszák stb.) esetében a pépesítést mint felesleges művele- ; tét nem alkalmazzuk. A pépesített anyag gyakorlatból ismert zsírtartalmától függően az anyag súlyára számítva 0,4-1,2 % konyhasót adagolunk, melynek hatására a pépesítés-1 sei szétroncsolt szövetekből és sejtekből néhány perc alatt jelentős mennyiségű víz válik ki a szöveti részek és sejtek egyidejű koncentrálódása mellett. Az így kivált víz biztosítja külön víz hozzáadása nélkül a következő folyamatokhoz szükséges vizes disszociációs közeget, amelyet sózással a legzsírosabb anyag egyvelegből is ki tudunk választani. A beadagolt só egyidejű konzervánsként is szerepel, mennyiségét a takarmányozási folyamatban a takarmányozandó ál- j iátok sóigényének kielégítésénél figyelembe lehet venni. A vízkiválasztást követően olyan mennyiségű koncentrált savat adagolunk a masszához, mely annak pH-értékét 2,5 - 3,5 értékre állítja be. Savkomponensként előnyösen szerves savakat, így például propionsavat, hangyasavat, ecetsavat vagy más megfelelő, jól disszociáló szerves savat használunk, de használhatjuk különböző szerves savak keverékét, továbbá szervetlen savakat, így például kénsavat, sósavat, kis mennyiségű foszforsavat vagy különböző szervetlen savak keverékét, illetve szerves és szervetlen savak többkomponensű keverékét is. A savak megválasztásakor csak az állati szervezetre káros hatásúakat kell kerülni, minden más sav megfelelő. A sav adagolásával elérni kívánt cél ugyanis kizárólag a konzerváló hatás fokozása a pH érték csökkentésével és a savanyú közeg biztosítása a végleges konzerválást és csíraölést biztosító, savanyú közegben hatásos adalékanyagok (kémiai konzervánsok) eredményes alkalmazásához. A savval alaposan összekevert anyaghoz annak súlyára számítva - attól függően, hogy friss vagy romlásnak indult anyaggal dolgozunk — 0,1—0,3 % alkáli-piroszulfitot, előnyösen kálium-piroszulfitot és ugyancsak az anyag állapotától függően (például bérfeldolgozásnál a magasabb növényi eredetű béltartalomhányad, ezen a penészképződés veszélye miatt) 0,1 - 0,3 % benzoesavat vagy benzoesavas sót vagy észtert adagolunk. A piroszulfitból a konyhasó adagolásakor felszabadult víz és a jelen levő sav hatására erőteljes virocid és baktericid hatású kéndioxid képződik. A kén-dioxid erélyes redukálószer. Antioxidáns hatása révén biztosítja, hogy a hulladékokból készült takarmánytermékben levő zsírok károsodás nélkül kerüljenek az állati szervezetbe. A képződő kéndioxid jelentős része oldódik a konyhasó adagolásával képződött szabad vízben, és kénes:sav keletkezik. A savas közegben a kénessav szintén erélyes antimikróbás hatású, emellett antioxidáns és színmegőrző hatása is van. A piroszulfittal együttesen adagolt benzoesav vagy benzoesav-származék a savas közegben szintén erős mikróbaelienes hatású. A baktériumokra, de különösen az élesztőkre és penészekre gyakorolt pusztító hatása miatt adagoljuk. A béltartalommal a takarmányba kerülő növényi maradványok több-kevesebb élesztő- és penészcsírát tartalmaznak, amelyek benzoesav adagolása nélkül savas közegben elszaporodnának. Kifejezetten romlott, fertőzött anyagok esetében a piroszulfitos és benzoesavas kezelést 0,01 -0,5 súly % formaldehidnek megfelelő formalin oldat adagolásával egészítjük ki. A formaldehid a keverés és a kémiai reakcióhő hatására rövid idő alatt elpárolog. A kémiai csíraölés és konzerválás a finomra pépesített anyagba történő sóbeadagolástól számítva 20-25 perc alatt megtörténik. Állategészségügyi biztonsági okokból az elkészült terméket 24 óra tárolás után kezdjük etetni, mely tárolási idő alatt a legellenállóbb mikrobák is garantáltan elpusztulnak. A feldolgozás során kizárólag villamos energiát használunk (a pépesítő, a keverőgép és szivattyú üzemeltetéséhez). Az alkalmazott gépi technológia rendkívül egyszerű, kis beruházásigényű, kis alapterületen elhelyezhető. A kémiai kezelés a büzképződést lehetetlenné teszi, így a technológia bármely állatfeldolgozó élelmiszerlípari üzem területére telepíthető. A találmány szerinti eljárással előállított fehérjekészítmény vizsgálataink szerint romlás és utófertőzödés veszélye nélkül 30 napig a legnagyobb nyári melegben aerob körülmények között is eltartható. Felhasználását a hosszú tárolási idő alatt feltehetően bekövetkező ízváltozások miatt 8 napon belül tartjuk célszerűnek. Az eljárással készült fehérjekészítményt állatok takarmányozásában, azok mindenkori fehérje- és energiaszükségletének megfelelő mennyiségben, gabonadarákkal és takarmánykiegészítőkkel (ásványi és vitamin anyagok) keverve célszerű felhasználni. A gabonadarák és takarmánykiegészítők között szereplő takarmánymész hatására a kész takarmánykeverék pH értéke 4,8 - 5,5 értékre áll be. A találmány szerinti eljárással készült termék kémiai és állategészségügyi állapotát a gyártást követő órákban és napokban nagyszámú minta vizsgálatával ellenőriztük. A kémiai vizsgálatok az eljárással készült termék takarmányozási szempontból jellemző beltartalmi értékeinek megállapítására, továbbá a nyers, feldolgozás előtti értékekhez viszonyított változásának megállapítására, a feldolgozás hatására esetleg bekövetkező változások kimutatására irányulták. Eredményeiket az alábbi táblázatban foglaljuk össze. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3