191234. lajstromszámú szabadalom • Poliolefin alapú, extrudálható kompozíciók
7 191 234 8 di(sztearil-tio)-dipropionát (DSTDP); tri/kevert mono- és dinonil-fenil/-foszfit (Polygard); továbbá a difsztearil-pentaeritrilj-difoszfit (Weston 618). A térbelileg gátolt fenolos jellegű antioxidánsok felhasználhatók önmagukban, vagy különböző kombinációkban vagy szekunder stabilizátorral keverve a találmány szerinti kompozíciókban. További adalékok a tapadásgátló (gördülékenységet elősegítő) szerek, így például a zsírsav-amidok, szervetlen anyagok, így például a finom eloszlású szilikagél és kalcium-karbonát, továbbá a töltőanyagok és színezékek. A találmány szerinti, extrudálható kompozíciók bármely formában felhasználhatók extrudált filmek előállítására, így például különböző tapadás- és blokk-képződés gátló adalékokkal módosítva. Ezek az extrudálható kompozíciók hőre lágyuló jellegűek. Az olefin polimeren, gélesedést gátló vegyöleteken, antioxidánson kívül a találmány szerinti kompozíciók egyéb segédanyagokat is tartalmazhatnak, melyeket általánosan a poliolefin alapú, extrudálható kompozíciókban alkalmazunk. Ilyen segédanyagok például a képlékenységet fokozó, töltő-, kenő-, tapadásgátló anyagok, továbbá a festékek, módosító és egyéb segédanyagok. A találmány szerinti poliolefin alapú extrudálható kompozíciókban felhasználhatók olyan töltőanyagok, amelyeket általánosan alkalmaznak ilyen típusú polimerekben. A töltőanyagokat az olefin polimer tömegére vonatkoztatva mintegy 1—20 százalék mennyiségben adagoljuk. Ilyen töltőanyagok például a korom, titán-dioxid, agyagásványok, diatomaföld, kalciumszilikátok és más, önmagukban ismert anyagok. A képlékenységet fokozó anyagok (lágyítók), melyek a találmány szerinti, poliolefin alapú, extrudálható kompozíciókban felhasználhatók, olyan anyagok, amelyeket általánosan alkalmaznak az ilyen polimerekben. A lágyítókat a poliolefin tömegére vonatkoztatva 1—25 százalékban használjuk. Ilyen lágyítók például a ftalátok, foszfátok, adipátok, azelátok, aminocsoportot tartalmazó poliolok stb. A találmány szerinti, poliolefin alapú, extrudálható kompozíciókban alkalmazhatók olyan kenőanyagok, amelyeket az ilyen polimerekben általánosan használnak. A kenőanyagokat a poliolefin tömegére vonatkoztatva 0,02—0,2 százalék mennyiségben alkalmazzuk. Ilyen kenőanyagok például a zsírsav-amidok, így asztearinsav-amid, olajsav-amid, behénsav-amid és erukasav-amid. A találmány szerinti, extrudálható kompozíciókat elsősorban olyan berendezésben való felhasználásra szánjuk, amelyeket csőalakú film, öntött film, és extrudált bevonóanyagok készítésében alkalmaznak. Az ilyen típusú berendezésben olyan területek lehetnek, amelyek késleltetik az extrudátum áramlását, és gélsávosodáshoz, valamint hajszál csíkossághoz vezethet, ha nem használjuk a találmány szerinti, gélesedést gátló adalékanyagokat. Az ilyen berendezésben a poliolefin alapú extrudálható kompozíciók megmunkálása körülbelül 135—340 °C hőmérsékleten, előnyösen körülbelül 190—340 °C hőmérsékleten, különböző nyomásfeltételek között, körülbelül 0,5—10 perces időtartam alatt történik. A film általában lapok formájában készül, melyek körülbelül 2,54—254 ju vastagságúak. A találmány szerinti poliolefin alapú kompozíciókat nem szükséges magas hőmérsékleten végzett utókezelésnek alávetni, ami a filmextrudálás előtt hidroperoxidok képződését idézhetné elő. Ehelyett a savmegkötőszert előkeverékkel vagy közvetlen, száraz keveréssel adjuk a szemcsés poliolefinhez az extrudálás előtt. A találmány egy másik előnye abban áll, hogy gázzal való kezelés (például propilén-oxidos kezelés) nem szükséges a polimerizáció után, továbbá elmarad az alkoholos kimosás, melynek célja a propilén-oxid vagy etilén-oxid gáz eltávolítása, szükségtelen továbbá az ezt követő szárítási folyamat, amellyel az alkoholt kell eltávolítani. Szükségtelen továbbá akár az alkohol, akár a víz elpárologtatása, melyeket a katalizátormaradék közömbösítése és elbontása céljából szoktak adagolni. A találmány további előnye, hogy a poliolefin alapú kompozícióba alifás aminok foglalhatók anélkül, hogy ezek károsítanák a többi, az ilyen kompozíciókban általánosan használt adalékokat, így például a gátolt fenolos antioxidánsokat és foszfitokat, tapadás- és blokk-képződés gátló anyagokat, így a szilícium-dioxidot vagy kalcium-karbonátot. Az alifás aminok nem lépnek káros kölcsönhatásba ezekkel az adalékokkal, és elszíneződési vagy szagproblémát nem idéznek elő. A találmány egy másik előnye a Ziegler-Natta katalizátorra] készült poliolefin magas hőmérsékletű, azaz körülbelül 210-300 °C hőmérsékleten végzett extrudálásával kapcsolatos. Az ilyen típusú poli olefinekben jelenlevő katalizátormaradékok, főként kloridok hidrogén-klorid formájában szabadulnak fel a magas hőmérsékletű megmunkálás során. A hi drogén-klorid felszabadulása a króm-bevonat lepattogzását, illetve a berendezés korrózióját okozhatja, mind az adapteren, mind a présformán, továbbá a hűtődobokon, melyeket a magas hőmérsékletű filmextrudálásnál alkalmaznak. A hidrogén-klorid károsíthatja továbbá az ömlesztő berendezés fémmel és krómmal bevont felületeit is. A találmány szerinti, hosszú szénláncú alifás aminok közömbösítik a katalizátormaradékokat, tehát megakadályozzák a megmunkáló berendezésre kifejtett, káros korróziós hatásokat. Az alifás aminoknak poliolefinekben való oldhatósága lehetővé teszi, hogy érintkezésbe kerüljenek akloridmaradékokkal,és azt közömbösítsék. A találmányt részletesen ismertetjük az alábbi kiviteli példákkal, amelyek nem korlátozó jellegűek. 1. példa Polimer előállítása Két,kis nyomáson készült, kis sűrűségű etilén-1-butén kopolimer gyantát állítottunk elő az 1980. szeptember 22-én publikált, 79—01365. számú dél-afrikai közrebocsátási iratban leírt eljárással. E közrebocsátási irat címe: „Eljárás film készítésére kis sűrűségű etilén-szénhidrogén-kopolimerből . Az etilénl-butén kopolimerek sajátságait a következő módszerekkel határoztuk meg: A sűrűséget ASTM D—1505 szabvány módszerrel állapítottuk meg. Egy lemezt 1 órán át 100 °C hőmérsékleten kondicionáltunk, a kristályosítási egyensúly elérése céljából. A sűrűséget g/crn3 mértékben adtuk meg. Az olvadási indexet ASTM D—1238 Condition E szabványmódszerrel állapítottuk meg. 190 °C hőmérsékleten, 3 atmoszféra nyomáson mértük, g/10 perc mértékben adjuk meg. Az áramlási indexet ASTM D—1238 Condition E módszerrel állapítottuk meg. E karakterisztikát az olvadási index próbájában használt súly 10-szeresén mértük, és g/10 perc mértékben adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
