191181. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid-homo- és/vagy kopolimer előállítására

1 191 181 2 A találmány tárgya eljárás vinilklorid-homo- és/ vagy -kopolimer előállítására telítetlen komonome­­rekből nem kívánt hibás részecskék képződésének teljes vagy legalább nagymértékű elkerülésével, me­lyek a szokásos technológiával nem dolgozhatók fel, és a termékben mint úgynevezett „halszemek” jelen­nek meg. Évek óta komoly problémát okoznak a különböző vinilklorid-homo- és -kopolimerekben, így elsősorban kényes termékek, mint a fóliák, különösen az átlátszó fóliák és más átlátszó termékek, valamint kábelszige­telések esetén előforduló „halszemck”. Ezek olyan részecskék a por alakú polivinilkloridban és vinilklo­­rid-kopolimerekben, melyek a homo- és kopolimer előállítási körülményei között nem képesek gélképző­désre, a puhítóanyagot nem abszorbeálják és így a végtermékben diszkrét gélrészecskéket, úgynevezett „halszemekel” képeznek. Ezek a nem homogén ré­szecskék jelentősen lerontják a végtermék fizikai­­mechanikai tulajdonságait, különösen a szilárdságot, az átlátszóságot és az esztétikai kivitelt. Számos kísér­let és tanulmány foglalkozik a reakciókörülmények­nek a „halszemek” képződésére gyakorolt hatásával és ezek képződésének megakadályozásával és csök­kentésével. A 3 627 742 US szabadalmi leírás szuszpenziós-po­­livinilklorid előállítását ismerteti nagyobb számú „halszem” nélkül alkanolaminok és többértékű alifás alkoholok észterei felhasználásával hosszú szénláncú telítetlen savak segítségével a szuszpenziós polimeri­­záció körülményei között. Adalékanyagként diszpergálószereket használnak, így például a biszfenol A és polietilénglikol-diglicidil­­éter kondenzátumát (3 055 876 US szabadalmi leírás), polivinilpirrolidont (2 890 190 US szabadalmi leírás) vagy szekunder diszpergáló szereket, így a polioxieti­­lénszorbitánmonolaurátot, glicerolmonolaurátot vagy más hasonló vegyületet. További adalékanyag­ként használhatók szuszpendáló szerek, így lineáris polivinilalkiléterek (2 886 552 US szabadalmi leírás) vagy szervfes foszforvegyületek (3 026 308 US szaba­dalmi leírás). Néhány ismert eljárás csökkenti a „hal­szemek” képződését, hatékonyságuk azonban nem mindig kielégítő. Különösen akkor nem, ha az autok­lávokat nem tisztítják meg minden homo- vagy kopo­­limerizálás után a polimermaradékoktól, az autokláv falára, a keverőre és a tartóra tapadt rétegektől. Ez viszont jelentősen megnehezíti a munkafolyamatot, ezért olyan eljárásokat kerestek, melyek megakadá­lyozzák vagy legalább csökkentik a rétegek és más makromolekuláris anyagok lerakodását az autok­­lávban. Az egyik eljárás szerint (2 224 144 DE közre­bocsátás! irat) lúgok és szervetlen oxidálószerek, igy permanganátok, nitrátok vagy nitrogénoxidok kom­binációját használják; míg a másik eljárás szerint (2 044 259 DE közrebocsátási irat) a polimerizáció előtt az autokláv belső falát legalább egy poláros anyaggal, így szerves oxigén-, nitrogén- vagy kénvegyülettel és anionaktív vagy nem ionos felületaktív anyaggal von­ják be. Hasonló módon a falak felületének kezelésével vagy a reakcióközegbe adagolt speciális anyagokkal kívánja megoldani a problémát a 851 716 és 949 176 BE, valamint a 3 778 423 US szabadalmi leírás. Jólle­het a polimermaradékok lerakódását megakadályozó eljárások az első alkalmazás során hatékonyan meg­akadályozzák a „halszemek” képződését a termék­ben, a későbbiekben a hatásuk leromlik és a felhasz­nált vegyszerek lerontják a termék hőstabilitását és tisztaságát. Az 1 269 350 DE közrebocsátási iratban ismertetett eljárás szerint antioxidánsokkal, igy 2,6 - di - ter - butil - 4 - metil - fenollal növelik a vinilklorid szusz­penziós polimerizációja során a termék öntési tulaj­donságait és hőstabilitását. Kis módosítással jelentő­sen csökkenthető a „halszemek” képződése is. Hason­ló eljárást ismertet a 3 494 906 US szabadalmi leírás, melyben redukálószereket, szulfitokat, hidrogénszul­­íitokat, ditionitokaí, formaldehidet, formalde­­hid-szulfoxilátol és aszkorbinsavat használnak a rege­nerált vinilklorid tisztítására. Jó hőstabilitású, megfe­lelő színű és porozitású, jól granulálható és kevés „halszcmet” tartalmazó szuszpenziós polivinilklorid előállitására szolgáló eljárást ismertet a 2 128 393 DE közrebocsátási irat, amelyben iniciátor és védőkolloid mellett 8—18 szénatomos alifás alkoholokat és olaj­savval legalább részlegesen cszterezett szorbitolt al­kalmaznak és legalább 50 %-os konverzió elérése után 0,005 - 0,1 súly % szerves oxidálószert, így biszfenol A-t, hidrokinont vagy formaldehid-szulfoxilátot ada­golnak. Az eljárás hátránya, hogy a redukálószer a polimerizációs folyamatot erősen gátolja, akár meg is állíthatja, mert a redukálószerek általában megkötik az iniciátort, ami nagyobb mennyiségű vinilklorid regenerálását teszi szükségessé. További hátrány, hogy bár a „halszemek” mennyiségét jelentősen le­csökkenti, az azonban még mindig túl magas az el­érendő magas minőségi követelményekhez képest. Végül a viszonylag kismennyiségű redukálószer be­adagolásához a nyomás alatt lévő reakciótérbe speci­ális adagoló berendezésre van szükség. A találmány célja, hogy az ismert eljárások vázolt hátrányait kiküszöbölje és egyesítse azok előnyös tu­lajdonságait. A találmány tárgya tehát eljárás a feldolgozás so­rán „halszemeket” okozó részecskéktől mentes vagy ezeket csak minimális mennyiségben tartalmazó vinil­klorid-homo- és/vagy -kopolimer előállitására telítet­len komonomerekből lényegében a vinilklorid szabad gyökös szuszpenziós homo- és/vagy kopolimerizáció­­jával 5-80°C hőmérsékleten segédanyagok, így vé­dőkolloid, diszpergálószer, molekulasúly-szabályzó, szerves redukálószer és hosszú szénláncú alifás alko­holok alkalmazásával, oly módon, hogy a homo- és/ vagy kopolimerizáció reakcióterét a kiindulási anyag vagy legkésőbb az iniciátor vagy iniciátor keverék adagolása előtt legalább egy polimerizációs inhibitor­ral és/vagy legalább egy antioxidánssal kezeljük, majd ezeket az anyagokat eltávolítjuk, a polimerizációs komponenseit beadagoljuk, a reakciókörülményeket beállítjuk és a polimerizációt végrehajtjuk, végül a képződött szuszpenzióba adott esetben ismét egy inhi­bitort és/vagy antioxidánst adagolunk és a szuszpen­ziót feldolgozzuk. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy teljesen vagy legalábbis jelentős mértekben lecsökkenti a „hal­szemek” képződését a vinilklorid polimerizációja vagy kopolimerizációja során. A minimális mennyisé­gű és könnyen hozzáférhető inhibitorok és antioxi­­dánsok alkalmazása azt eredményezi, hogy nincs szükség az auíokláv kitisztítására minden adag után. 5 1C 15 2C 25 3C v/Vs 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom