191116. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrobiológiailag szennyezett felületek klór-dioxid gázzal való sterilizálására

1 191 116 2 A találmány tárgyát mikrobiológiaiiag szennyezett Felületek sterilizálására szolgáló eljárás, ehhez való készítmény és eszköz képezi. Ismeretes, hogy egyre több olyan új anyag kerül forgalomba, amely sugárzással, hővel vagy Folyékony rendszerekkel nem sterilizálható, ezért egyéb sterili­záló módszerek kidolgozására van szükség. Ilyen célra szolgáló modern módszer gázalakú vegyszerek alkal­mazásán alapszik. Az ilyen vegyszereket azonban szelektíven kell alkalmazni, mert csak azok tekint­hetők kémiai sterilizálószereknek, amelyek elpusztít­ják a spórákat. Számos mikrobaölőszer kapható, a legtöbb esetben azonban ezek nem pusztítják el a rezisztens baktériumspórákat. A mikrobicid szerek csak azokat az organizmustípusokat pusztítják el, amelyek az elnevezésükben a „cid” utótag előtt szerepelnek, így például a baktericidek a baktériumo­kat, a fmigicidck a gombákat, a viricidck a vírusokat és a sporicidek a bakteriális és gombaspórákat pusz­títják. Minthogy a baktériumspórákat a legnehezebb elpusztítani, csak a sporicidek tekinthetők a kemo­­sterilizálószerek szinonimáinak. Ezeket olyan kémiai szerekként definiálhatjuk, amelyek megfelelően alkal­mazva a mikrobiológiai élet összes formáit elpusztít­hatják, beleértve a bakteriális és gombaspórákat és vírusokat. Sok kórházban és gyógyászati kutatólaborató­riumban gázalakú etilén-oxidot és formaldehidet hasz­nálnak az olyan eszközök és munkafelületek sterilizá­lására, amelyek hővel vagy folyékony készítmények­kel nem sterilizálhatok megfelelően, lia a formaldehi­det nagy koncentrációban alkalmazzák, fennáll annak a veszélye, hogy szilárd p-formaldehid maradékot hagy maga után. Ezért különleges műszerek sterilizá­lására vagy olyan esetekben, amikor ezzel az anyaggal szemben allergiás reakciók léphetnek fel, gyakran nem alkalmazzák. Az etilén-oxidot, amely a formalde­hiddel ellentétben jól behatol a pórusos anyagokba, a gumi és sok műanyag erősen abszorbeálja, így a gő­zöket rövid szellőztetéssel nem lehet könnyen eltá­volítani. Mind az etilén-oxid, mind a formaldehid mutageni­­citására és onkogenicitására vonatkozó kutatások publikálása azzal fenyeget, hogy erősen korlátozzák vagy teljesen megtiltják ezeknek a vegyületeknek a sterilizálószerként való alkalmazását. A korlátozások jelentősen megnövelnék az etilén-oxidos sterilizálással kapcsolatos költségeket. Eltekintve a potenciális egészségkárosító veszély­től, az etilén-oxidot nagyon nehéz a hatásos sterilizá­láshoz szükséges koncentrációban és hőmérsékleten kezelni. Az etilén-oxid levegőn, 3- 80 %-os koncentrá­cióban nagyon robbanásveszélyes, ezért általában valamilyen közömbös gázzal, így valamilyen fluor­­tartalmú szénhidrogénnel összekeverve alkalmazzák, ilyen keverék például 12 % etilén-oxid és 88 % Frcon 12 keveréke. Gyógyászati termékek sterilizálásakor I 300—1200 mg/liter etilén-oxid koncentráció esetén a sterilitás biztosítására általában 54-60 °C hőmér­sékletet alkalmaznak. Általában előnedvesítést alkal­maznak, majd a sterilizálandó anyagot legalább 4,0 órán át érintkeztetik a gázzal. Az etilén-oxid hatá­sosabban pusztítja el a száraz spórákat pórusos anya­gokon, így papíron vagy textílián, mint nem pórusos anyagokon, így üvegen, kerámián, kemény műanya­gokon és fémeken (lásd Bruch, C. W. és Bruch, M. K.: Gaseous Disinfection, M. A. Benardc, Ed., Marcel Decker, Pub., New York /1970/ 149-207. oldal). A klór-dioxidnál régen megállapították, hogy bio­lógiailag aktív és korai vizsgálatok azt jelezték, hogy legalább 0,20 0,25 mg/liter koncentrációjú vizes oldatban alkalmazva baktericid, viricid és sporicid tulajdonságokat mutat (lásd Masschelein, W. J.: Chlo­rine dioxide: Chemistry and Environmental Impact of ;Oxychlorine Compounds, R. C. Rice, Ed., Ann Arbor Science Pub. /1979/; Ridenour, G. M. és munkatársai, .Water and Sewage Works, 96, 279. /1949/). Az újabb szabadalmi leírásokban azonban az szere­pel, hogy a vizes klór-dioxid-oidat önmagában nem mutat sporicid hatást, csak stabilizálniuk jelenlétében (4 073 888 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). A vizes ldór-dioxid-oldattal végzett sterilezés ugyanazokat az általános hátrányokat mu­tatja, mint általában a vizes stcrilizálószerekkcl vég­zett sterilezés, beleértve a formálás és kezelés nehéz­ségeit, azt, hogy segítségével a nedvességre érzékeny berendezések és anyagok nem sterilizálhatok és szára­dáskor maradék válik ki. Kevéssé ismert a klór-dioxid gázfázisú kémiája levegőn. Körülbelül 10 % (azaz körülbelül 288 mg/li­ter) fölötti koncentrációk esetén a vegyiilet instabil és néha robban, valószínűleg rázkódás vagy fény által katalizált bomlás következtében. Ezért a klór-dioxid gáz nem tárolható. Ugyanolyan koncentrációban, vizes oldatban teljesen stabilis. A klór-dioxid kémiáját vízben feltehetően hidrátok képződése befolyásolja. Alacsony hőmérsékleteken (azonban 0 °C fölött) a klór-dioxid nagy koncentrá­cióban kiválik változó összetételű hidrátok alakjában, melegítés hatására ezek újra oldódnak. Valószínű, hogy az ilyen felmelegített oldatokban még vannak vízmolekulák, amelyek a klór-dioxid köré gyűlnek. Ilyen hidrátok gőzfázisban természtesen nem fordul­hatnak elő. Általában mind a molekulák egymástól való távol­sága a gázfázisban, mind a poláris oldószerei!éktusok hiánya mélyrehatóan meg kell hogy változtassa a klór-dioxid kémiáját levegőn. Végül csak viszonylag kis molekuláknak van megfelelő gőznyomása ahhoz, hogy a klór-dioxiddal együtt létezzenek. Így a termé­szetes vízben reakcióhoz gyakran jelenlevő vegyületek (például proteinek, bizonyos aminosavak, huminsavak és fulvinsavak) nem találhatók meg a gőzfázisban. A 3 591 515 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban Lovely elporított készítménye­ket ismertet, amelyek elkészíthetők olyan formában, hogy 10—10 000 ppm klór-dioxid gázt szabadítsanak fel. A felszabadított klór-dioxid gáz a leírás szerint baktériumok elpusztítására és gyümölcsökön hajón való szállítás során a gombanövekedés megelőzésére használható. A klór-dioxid kezelésével kapcsolatos nehézségek, a gázfázisban és oldatban tapasztalható tulajdonságok közötti különbségek és a fentiekben idézett cikk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 eo 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom