191116. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrobiológiailag szennyezett felületek klór-dioxid gázzal való sterilizálására
3 191 116 4 Ikövetkezetlenségei miatt nincs bizonyítva az, hogy a klór-dioxid gáz bármilyen koncentrációban kemosterilizálószerként alkalmazható lenne. ] A találmány feladata olyan módszer kidolgozása, amellyel a klór-dioxid gáz kemostcrilizálószcrkénS, azaz sporicidként használható számos, általánosan alkalmazott gyógyászati és fogászati eszköz és termék esetében. A találmány további feladata olyan módszer kidolgozása, amelyben a klór-dioxid gáz rövid behatási idő. alatt, szobahőmérsékleten, normál nyomás és relatív nedvességtartalom esetén kemosterilizálószerként ' jhatásosan alkalmazható. i A találmány feladata az is, hogy olyan módszert .nyújtson, amellyel a klór-dioxid gázt áteresztő csórna-! golásban levő anyagok, így gyógyászati eszközök sterilizálhatok. A találmány elsődleges feladata az, hogy a klór-dioxid gázt sterilizálás előtt megszárítható, át nem eresztő felületek kemosterilizálására használja. ! A felsorolt feladatokat a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a mikrobiológiailag szennyezett felületeket, így gyógyászati és fogászati eszközök felületét olyan atmoszféra hatásának tesszük ki, amely a klór-dioxid gázt hatásos koncentrációban tartalmazza. A klór-dioxid gáz környezeti hőmérsékleten, nyomáson és nedvességtartalom niellett sterilizálja a felületeket. A klór-dioxid gáz hatásos koncentrációját olyan szinten állapítjuk meg, amelyen nem kell robbanással, korrózióval és maradék kiválással számolni és a gázt olyan berendezéssel alkalmazzuk, amely minimálisra csökkenti annak a veszélyét, hogy a klór-dioxid mérgező koncentrációban kerül a munkatér levegőjébe. Tapasztalataink szerint a légtér klór-dioxid-tartalmának előnyösen iegalább 11 mg/liternek kell lennie. A klór-dioxid gáz bármilyen, irodalomból ismert módon előállítható. Egy előnyös módszer szerint nátrium-klorit oldatot sav jelenlétében diszproporcíonálunk. Ezt a módszert megvalósíthatjuk például úgy, hogy híg vizes kálium-perszulfát-oldatot szobahőmérsékleten, azaz 20-30 °C-on, lezárt reakcióedényben híg vizes nátrium-klorit-oldattal kezelünk (Rosenblatt és munkatársai: J.Org.Chem.,28., 2790/1963/). A kevert reakcióelegy fölötti térben keletkező któr-dioxid gáz hőmérsékletét külső melegítéssel vagy hűtéssel állíthatjuk be. Ezután a kívánt klór-dioxid gáz mennyiséget egy megfelelő, előnyösen részlegesen evakuált, a sterilizálandó anyagokat tartalmazó exponáló kamrába vezetjük. A klór-dioxid gázt olyan hordozógázzal összekeverve vezetjük be az exponáló kamrába, amely a sterilizáláshoz alkalmazott koncentrációban nem reagál a klór-dioxiddal. A végső belső nyomást például 98 kPa vagy ennél magasabb értékre ámíthatjuk nitrogénnel, argonnal vagy más közömbös gázzal. Az exponáló periódus vegén az exponáló kamrát evakuáljuk a klór-dioxid eltávolítása céljából és szűrt közömbös gázzal vagy levegővel átmossuk. Az evakuált klór-dioxidot könnyen elbonthatjuk oly módon, hogy valamilyen redukálószeren, például szemcsés nátrium-tioszulfáttal töltött oszlopon vezetjük keresztül. A különböző sterilizáló módokhoz felhasznált, klór-dioxidot tartalmazó atmoszféra összetételét bármilyen szokásos kolorimetriás módszerrel, például Wheeler és munkatársai módszerével (Michrochem. J.,23., 168- ! 64. /1978/) meghatározhatjuk. Az exponáló kamra légteréből egy rckcsznyíláson át gázátnemcrcsztő fecskendővel mintát veszünk. A minta térfogata a klór-dioxidnak a légtérben levő feltételezett koncentrációjától függ. A légtérből előnyösen az exponáló periódus elején és végén veszünk mintát. A fecskendő tartalmát olyan megfelelő tartályba, például küvettába injektáljuk, amely azonos térfogatmennyiségű. a klór-dioxid koncentrációjától függő színt képező vegyszereket tartalmaz. A reakció teljessé válása után megfelelő hullámhosszon megmérjük az oldat abszorpcióképességét, és a klór-dioxid koncentrációját kalibrációs görbe segítségével meghatározzuk. Ezt a módszert bármilyen, a klór-dioxid analízisére szolgáló ismert «kolorimetriás módszerhez adaptálhatjuk. A klór-dioxid gáz hatásos sterilizáló koncentrációjának a meghatározására standard teszt organizmus spórákként a Bacillus subtilis var. niger (ATCC 9372) spóráit használtuk. Ismert, hogy ennek az organizmusnak a száraz spórái sterilizálással szemben rendkívül rezisztensek és gyakran használják őket gáz sterilizálószerek hatékonyságának a meghatározására (lásd például Borick, P. M. és Pepper R. E.: The Spore Problem, Disinfection, M. A. Benarde, Ed., Marcel Decker, Pub., N. Y. /1970/ 85-102. oldal és Cook, A. M. és Brown, M. R. W„ .1. Appl. Baet., 27?., 361. /1065/). Ennek megfelelően a klór-dioxid minden olyan koncentrációját hatásosnak ítéltük sterilizálás céljára, amelynek esetén a kezdeti 105—107 spóra populáció az említett koncentráció expozícióját követő 9 napos megfigyelés alatt nem mutatott növekedést a táptalajon. A B. subtilis var. niger spóráiból Dudd és Daley módszerével (J. Appl. Bacteriol. 49., 89. /1980/) standard szuszpenziókat készítünk. Üveg Petri-csészékben levő, előre sterilizált 7—35 mm-es Whatman 3 szűrőpapír csíkokra 0,2 ml metanolos spóraszuszpenziót viszünk fel inkubálás céljából. A papírcsíkokat vákuumban megszárítjuk (30 perc 30 C hőmérsékleten, 102 kPa nyomáson) és felhasználás előtt környezeti hőmérsékleten és páratartalmon tartjuk (20—30 °C, 40-60 % relatív páratartalom). Ily módon mindegyik papírcsíkra 1,4« 106 spórát vittünk fel. A kísérletekhez fémfólia darabokat állítunk elő úgy, hogy 18 X 28 mm-es alumínium-fólia darabokból kis csészéket formázunk. Ezeket üveg Petri-csészékben sterilizáljuk. Ezután mindegyik csészébe beadagolunk 0,2—0,2 ml metanolos spóraszuszpenziót. A csészéket környezeti hőmérsékleten megszárítjuk és felhasználás előtt környezeti hőmérsékleten és páratartalmon tartjuk. Mindegyik csésze körülbelül 1,4* 10fi spórát tartalmaz. A fóliákat és a Petri-csészékben levő papírcsíkokat exponáló kamrába helyezzük és legfeljebb 1,0 órán át különböző mennyiségű klór-dioxid gázt tartalmazó nitrogén hatásának tesszük ki. Egyszerre 4-6 ismétlésben végezzük az egyes kísérleteket. A hatásos sterilizáló koncentráció meghatározása céljából minden egyes felület esetében külön5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
